A+ A-

Nyár az öcsivel és az uncsival

Ez a történet tavaly, azaz 18 éves koromban történt, mégpedig júniusban. Ekkor még németországban laktunk, de mint minden évben, ekkor is a nyaralásnál nem jöhetett más szóba, csakis Magyarország. Már körülbelül két hete itthon voltunk, amikor is belém jött valami kisördög és eldöntöttem, hogy le akarok menni a Balatonra. A legszebb évszak szerintem a nyár és ezt nem csak én gondoltam így. Eredelitel úgy volt, hogy egyedül megyek a nyaralónkba. Nem vagyok egy elveszett típus, hamar barátkozom, ezért hát nem is féltem attól, hogy egyedül végjak neki egy hétvégének. Csakhogy egy csütörtöki napon meghallottam, amit öcsém (aki legyen a történetben csak öcsi), valamint unokaöcsém (aki pedig legyen csak uncsi) arról beszélgetnek, hogy ők is szívesen elmennének a Balatonra egy hétvégére.
- Mi a téma fiúk? Csak nem a nyaralást tervezitek? - Nyitok be az uncsim szobájába, mivel náluk grilleztünk, így az egész család ott volt.
- Ja, olyan jó lenne lemenni a balcsira. De anyuék úgysem engednének el. - Szólalt meg öcsém, miközben vadul nyomkodták a PS4 kontroller gombjait.
- No mi a... csak nem szülők nélkül szeretnétek menni? - Ekkor oda léptem az ágyhoz, amin ültek és látván, hogy uncsim vesztésre áll egy verekedős játékban, kikaptam a kezéből a kart és átvettem az irányítást.
- Hééé!
- Sicc! Megmutatom én, hogy hogy kell ezt csinálni! - Uncsi nem ellenkezett. Noha nem is csoda. Egyrészt, rendszeresen szivattuk egymást, így az ilyesmiken már ki sem akadtunk. Másrészt pedig mivel az egész családban én vagyok az egyetlen, aki nagyfiúk ként kezeli őket, igen csak megkapom tőlük a tiszteletet.
- Amúgy meg de! Már nem azért de olyan befásultak a szüleink! - Uncsi hangján lehetett hallani, hogy kissé dühös.
- Ezt meg hogy érted?
- Hát úgy, ahogy érteni kell! Egyrészt, alapból gáz, hogy a szülőkkel megyünk a mi korunkban. Másrészt ők még mindíg abban a hitben élnek, hogy minket a vizibicikli, meg a reggeltől estig tartó családi labda játékok érdekelnek a legjobban. - Szólalt meg öcsi, közben ki - ki nyújtva a nyelvét ezzel is erősítve a koncentrációját a játékban. Majd röpke pár másodperces csönd után a játékból a következőt lehetett hallani: - Winner! - Én győztem.
- Már megint! Hogy a fenébe lehet, hogy vénember léttedre legyőzöl minket?! - Öcsémmel egyszerre tettük le a karokat. Igaz is, amit elfelejtettem megemlíteni, hogy mind ketten 14 évesek. Ekkor hirtelen feláltam és a két srác felé fordultam.
- Gyertek el velem! - Erre mind kettő szeme kikerekedett.
- Hogy érted, hogy veled?
- Gondolom úgy, hogy csak mi hárman. Igaz báttyus? - Kérdezték egymás után, majd elmosolyodtam.
- Úgy bizony! Megbeszélem anyuékkal és keresztanyuékkal, hogy engedjenek el velem egy hétvégére titeket! Na? Mit szóltok? Szuper báttyus vagyok? - Nem tagadom kissé elöntött a mámor. A legszuperebb báttyusnak éreztem magam abban a pillanatban. Olyannyira, hogy talán hülyeségből vagy talán nem, de izmaitam megfeszítve szupermen pózba emeltem karjaimat. A két kis lurkó azonnal felpattantak az ágyból és átöleltek.
- Köszi bratyó!
- Igen, köszönjük báttyus! - A két fiatal test hozzám tapadása, amit a meleg méginkább erősebbé tett, no meg persze az is, hogy mindhárman félmeztelenek vagyunk igen csak felizgított. Éreztem, hogy odalent egyre keményebbé válik a helyzet. Tudtam, hogy velem elfogják őket engedni, mivel a családban úgymond egy példa gyerek vagyok, akiben meglehet bízni. Noha ez részben igaz is, de azért a sunyiságomnak is köszönhetem. Lehet hogy rossz, amit teszek, de pont az ilyen viselkedésnek köszönhetem a feltétlen bizalmát a családnak. Ejj ha tudnák, hogy ki is vagyok én valójában! :D na mindegy, vissza a történethez. Megvártuk, hogy beesteledjen, addigra is a szülők már kissé az alkohol hatása alá kerültek.
- Srácok, kész a kaja! - Kiáltott anyám, mi pedig mint akiket puskából lőttek ki, úgy rohantunk az udvarra. Azonnal neki is láttunk a mámorító és ínycsiklandozó grillezett húsoknak és zöldségeknek. A két fiú már szinte a tekintetükkel ordítottak rám, "kérdezd már meg!". De még vártam egy kicsit, had merüljenek el eme egész idilli hangulatban. Majd pár perc után felszólaltam.
- Anyu, keresztanyu. Lenne egy óriási nagy kérésem. - Erre nem csak ők, de apu és keresztapu is rám nézett azonnal.
- És mégis mi lenne az? - Keresztanyu pont ekkor fejezte be az evést.
- Mit szólnátok, hogyha a két fiúval egy hétvégére lemennénk a balatoni nyaralónkba?
- Szó sem lehet róla! - Mordultak rám egyszerre. A két fiú azonnal el is keseredett, míg én csak mosolyogtam. Pár órával ezelőtt rábeszéltem aput, hogy engedjenek el minket. Könnyű volt rávenni. Mivel vele mindenről, de tényleg mindenről (kivéve a nemi identitásomat) őszintén és nyíltan beszélek, ezért beadtam neki, hogyha mi elmegyünk akkor ő és anyu, valamint a keresztszüleim nyugodtan birtokba vehetik a házat. Azonnal bele is egyezett.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.62 pont (39 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#10 Raiox 2018. 06. 26. kedd 18:50
Köszönöm szépen a kommenteket smile igyekszem a folytatásban. smile
#9 FKori84 2018. 06. 25. hétfő 19:52
#6 LehRi-boy
Benne van, hogy 18 éves volt a beküldő, amikor történt.
Idézet a szöveg elejéről: "Ez a történet tavaly, azaz 18 éves koromban történt, mégpedig júniusban."

#8 Rakonczai
Sok igazságod van benne!
#8 Rakonczai 2018. 06. 24. vasárnap 23:17
Annyira jól indult, de annyira. Elég hosszú lett a prolog, de engem ez nem zavar, sőt. Sajnos, amikor az izgalmas rész jött, az túlzottan középszerű, semmi új nem volt benne. Tucatjával találni ilyet máshol. Próbáld meg azt, hogy ne egy külön fejezetet szánj a karakter leírásoknak, hanem építsed be.
Sokan azt csinálják, mint egy mellékes kötelező nyűg. "Legyünk rajta gyorsan túl oszt kész". Pedig, szerintem az egyik legfontosabb rész, hogy tudd, hogy néz ki akivel történik. Persze sok szereplőnél nehéz, de mégis egy szép színfoltja lehet a történetnek.
#7 FKori84 2018. 06. 24. vasárnap 17:31
Nagyon jó a történet! A menete kitűnő! Nekem is sok mindenben segített azon a téren, hogy megosszam a saját történetemet is, ami ehhez nagyban hasonlít! A történetet befogom küldeni, aztán majd kiderül, hogy megjelenik-e vagy sem.

#6 LehRi-boy
Érdekes lenne ez a felvetés, hisz a kicsik 14 évesek, míg a beküldő vezetett vagyis legalább 17-18 éves kellett, hogy legyen, amikor történt. (Ez evidens!)

#5 cscsu50 és #2 A57L
Szerintem annál azért jobb!

#4 veteran
Lehet, hogy "tini álom", de annak viszont kitűnő! Ha viszont igaz, akkor viszont remek!

#3 91boy
Egyetértek a hozzászólásoddal! Remélem, hogy Raiox folytatni fogja a történetét!

LESZÖGEZEM, HOGY ÉN NEM A TÖRTÉNET BEKÜLDŐJE VAGYOK. Nem is azért válaszoltam mindenre, amit a korábbi kommentelő társak írtak, hogy bárkit kritizáljak, hanem azért, hogy a saját véleményemet világossá tegyem, még mielőtt beküldöm a saját (fogalmazás alatt levő hasonló történetemet)!
#6 LehRi-boy 2018. 06. 21. csütörtök 17:12
Nagyon tetszett a történet! Folytasd! Érdekes lenne azért tudni, hogy hány éve történt ez?
#5 cscsu50 2018. 06. 20. szerda 06:12
közepes
#4 veteran 2018. 06. 19. kedd 16:33
Tini álom.
#3 91boy 2018. 06. 19. kedd 13:23
Írd csak le a folytatást, nekem nagyon tetszett!! :-P
#2 A57L 2018. 06. 19. kedd 04:03
Közepes tini történet.
#1 Törté-Net 2018. 06. 19. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?