A+ A-

Pajkos mese

Austin lassan felém fordult, pillantása egy másodpercig a testemet fürkészte. Azután egyenesen a szemembe nézett. – Azt mondtam, eredj fel és vetkőzz le, várj meg ott. Mindent végy le magadról. Kipakolok a kocsiból és máris jövök.
Csendesen, lassan mondta mindezt, de minden egyes kimondott szava az izgalom újabb és újabb hullámát küldte a gyomrom mélyéből a combjaim közé, ahol mostanra már teljesen átnedvesedtem.
– J-jó..óó.
– Jó kislány vagy. Na, eredj... mozgás. – Azzal hátat fordított.
Kábultnak éreztem magam. Zavarban voltam. Felkecmeregtem a lépcsőn, és igyekeztem, hogy ne sokat gondoljak a történtekre. Bíznom kell most már Austinban. Azonfelül meg hazudnék, ha azt mondanám, hogy a testem nem bizsergett kellemesen és cirógatóan a várakozástól.
A pinám már tök nedves volt. Mellbimbóim keményen álltak. Hasamon a sima bőr már attól is bizsergett, hogy mozgás közben a vászonövem hozzásúrlódott. Megborzongtam, mikor a fejemen át lehúztam magamról az óceánkék blúzt és a padlóra ejtettem. A rózsaszín melltartóm következett. Aztán a farmer. Majd a csipkés fehér tangabugyi. Végül a zoknik és a cipők.
Ott ültem az ágy szélén és vártam. Egyenes háttal, felhúzott lábakkal, bokáimat keresztbe téve. Austin egy szóval se mondta, hogyan üljek, és kezdtem elbizonytalanodni. Aztán rájöttem, mekkora marhaság amit gondoltam, és felvihogtam. Hisz Austin sosem szabná meg, hogyan üljek, vagy hogyan csináljak bármi mást.
De most mégis úgy rendelkezett, jöjjek fel, vetkőzzek meztelenre és várjak... én meg engedelmeskedtem.
Újabb borzongás, újabb izgalom hullám futott végig rajtam, újabb patak folyt végig a combjaim között. Mindez valóságos. Én meg csak vártam. Fáztam és ültem ott. Nem tudtam, mit tegyek, hát csak ültem türelmesen és várakoztam.
Az örökkévalóságig várakoztatott. Austin gyors, de biztos.
Gyorsan mozog, beszél, dolgozik és gondolkodik. Csupán a hálószobában lomha és lassú. Ott úgy látja jonak, ha húzza az időt.
Élvezte az együtt töltött időt és amit csináltunk. Imádom ezt az oldalát.
És most, miközben várakoztam, hallottam, milyen komótosan mozog odalent. Úgy tünt, mintha szándékosan fogná magát vissza, csak hogy engem várakoztasson. Hogy a végsőkig felizgasson. Bejött neki.
Most végre megjelent az ajtóban, és keményen igyekeztem, hogy a testtartásom egyenes maradjon. A térdeim reszketve ütődtek egymásnak annak ellenére, hogy minden erőmmel igyekeztem stabilan tartani őket.
A szívem is igen hevesen vert. Szinte úgy éreztem, mintha beteg lennék, a füleim mintha vattával lennének kitömve. De ami a legrosszabb volt az egészben, hogy biztosan tudtam, jókora nedves folt keletkezett már alattam. A puncim úgy lucsogott és olyan türelmetlen volt, hogy egyre több és több nedvességet bocsátott ki miközben sóvárogva várta a faszt.
– Oké, ez tetszik – szólt szinte hanyagul Austin. Aztán a fejével elismerien biccentett, és egy apró mosolyt villantott fel. – Helyes. Úgy látszik, gyorsan ráhangolódsz erre a fegyelmezési dologra. – Miközben beszélt, lehúzta a sötétítőt mind a három ablakon. Aztán közelebb tolta a fotelt a hálószoba sarkából, és fejével intett felém.
– Azt akarom, ülj ide.
Lassan álltam fel, a hirtelen rám töri kábultsággal küszködve.
Odamentem a karosszékhez és leültem, azt remélve, nem hagyok foltot a vajszínü kárpiton a nedveimmel. Austin a fejét csóválta, és ujjával kört írt le a levegőben.
– Fordulj meg és térdelj a vánkosokra, a karjaidat tedd a szék háttámlájára. A homlokodat hajtsd karjaidra. Tárd szélesre a combjaid úgy, hogy a térdeid megérintsék a karjaid belső felét, így egyenletesen oszlik el testsúlyod, és nem veszíted el az egyensúlyodat.
– Az egyensúlyomat? Austin, mi a...
– Most csak figyelj és ne beszélj, Lizzie. Nem mondom még egyszer!
Megint éreztem, miközben változtattam testhelyzetemen. Rám tört az a félelemhullám, mely kellemesen bizsergetett. Kizökkentem a komfortzónámból, de olyan kezekben voltam, melyekben bíztam. A félelem és a szexuális izgalom keveredett bennem szenvedélyesen.
Kissé meginogtam, miközben megfordultam. Austin nagy, meleg keze belülről széttolta a térdemet, míg a combom külső fele a fotel párnázott karfájának ütközött. Kissé visszahúzta alkarjaimat, azok most egyformán nyugodtak a fejtámlán, ahol keresztbe tettem őket. Most kissé lejjebb nyomta a fejem, ettől kijjebb toltam a seggem. Ott meredt pucéron, sebezhetően. Austin most belém nyomta az ujját, hangosan kaptam levegő után.
– Azt hiszem, jó sok időd volt gondolkodni és kitalálni, ami jön.
Meg hogy felkészülj rá.
Nevetése egyszerre volt lágy és sötét. Szinte gonosz. És én mégis bíztam benne. Úgysem bántana sosem. Igazából biztos nem.
– Most válassz egy szót – mondta Austin. Hallottam, ahogy leveszi zokniját és ingét. Aztán a szövet finom suhogását, ahogy összehajtotta és letette.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.73 pont (33 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 Pavlov 2018. 01. 16. kedd 00:30
Jó a sztori több dimenziója, és határozottan fejlődött a helyesírásod is! Csak így tovább! A következpt szívesen átnézem majd megjelentetés előtt! pavlov.urasag@gmail.com
#7 cscsu50 2018. 01. 12. péntek 08:37
Nagyon jó.
#6 sunyilo 2018. 01. 11. csütörtök 19:42
Nagyon jó történet.
#5 veteran 2018. 01. 11. csütörtök 08:27
Kivételesen ez is tetszett. 10 pont.
#4 Andreas6 2018. 01. 11. csütörtök 08:04
Általában nem szeretem az s/m-et, de ez nem volt rossz.
#3 A57L 2018. 01. 11. csütörtök 04:25
Szerintem is megérdemli a 10 pontot,mert aranyos kis történet.
#2 vakon54 2018. 01. 11. csütörtök 02:20
barbi81 10 pont
#1 Törté-Net 2018. 01. 11. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?