A+ A-

Mosaic Stories - Ma cherie

Nem volt vesztegetni való időnk. Szerencsére a szomszéd vágányon éppen nem volt vonat, és a sínpárokat általában elválasztó drótkerítés is hiányzott. Már nyúltam a csomagjainkért, hogy az egyszerűség kedvéért még előttünk landoljon. Hátunkon a táskákkal egyikünk sem fért volna ki.
- Én ezt nem tudom megcsinálni - hallottam útitársnőm lemondó hangját.
- Ugyan már! - feleltem gyorsan. - Te mész előre. Nem lesz semmi baj!
Sietségem átragadt rá is. Az ablakhoz közeli ülésre lépve egyik, majd másik lábát is áttette a peremen, de elég kényelmetlen lehetett a vonaton belüli kapaszkodón csimpaszkodni, ezért gyorsan elengedte. Leért.
Nem volt kifejezetten lassú, de ez alatt a rövid idő alatt a kaller már előkotorta a kulcsot és próbálta kívülről a zárba illeszteni. Ő sem volt teljesen nyugodt állapotban, mint látszott. Elvigyorodtam és barátnőmet utánozva hamarosan én is kívülről lógtam a vonaton.
- Állj odébb! - szóltam haragosan, mert 'Ma cherie' látszólag azért állt alám, hogy elkapjon. A lendülettől hátradőlve koppant volna a gerince a síneken, na nem.
Leérkeztem, de kicsit megroppant a bokám. Barátnőm már vette is a hátára cuccainkat.
Még egy hátizsák a vonat alatt lapult. Lehajoltam érte, de túl gyorsan akartam felegyenesedni, fejem hangosan koppant valamelyik vasalkatrészen.
- Ó bassz...a-meg! -jajdultam fel.
- Jól vagy? - hallottam az aggódó kérdést.
- Gyere! - fogtam kézen vendégemet (el is felejtettem írni, nálunk aludt aznap éjjel, mert másnap indult külföldre, ahol a következő évet bébicsőszködéssel és nyelvtanulással szándékozta tölteni), hogy a biztonságosabb peron felé húzzam. Végtére is már a kimászás ötlete sem volt normálisnak nevezhető, de egy üres vágányon ácsorogni a Keletiben - úgy, hogy közben bármikor befuthat rá egy vonat - már több lett volna, mint adrenalinlöket.
Igyekeztünk a kijárat felé. Szerencsénkre éppen nem volt egy rendőr sem a közelben, pedig az elmúlt időben igencsak megszaporodtak ezen a környéken az illegális dohányáruk, pénzváltók és drogkereskedők miatt. Valószínűleg a nagy pályaudvar valamelyik másik zugában unatkoztak övre kulcsolt kezekkel, ahogy szokták.
Hamarosan elértünk a híres-neves négyes metróhoz, berontottunk a bezáródni készülő ajtók között és pár pillanat múlva megkönnyebbülten nevettünk fel.
- Nem vagy normális - mondta útitársnőm halkan, nehogy az utazóközönség többi tagja meghallja. - Jöhetett volna egy másik vonat. Magamtól eszembe se jutott volna ilyen hülyeséget csinálni.
- De nem ütötted meg magad, ugye? - kérdeztem félvállról.
- Nem.
Rövidesen hazaértünk. Ledobáltuk a súlyos táskákat.
- Szóval itt laksz - inkább kijelentés volt, mint kérdés.
- Általában nem, de érezd otthon magad.[Anyukám aznap üres lakásába mentünk.] Esetleg kérsz egy koktélt?
- Hm... köszi, de előbb lezuhanyoznék. - ezzel a táskájához lépett.
- Törölközőt ne vegyél elő... - rángattam le egyet a szekrény felső polcáról. - Mindent megtalálsz a fürdőben.
- Köszi - mosolyodott el kedvesem és egy futó puszit nyomott az arcomra, ahogy elviharzott a fürdőszoba felé.
Míg zuhanyzott, megcsináltam a konyhában a koktélokat. Minden be volt hűtve, ahogy kell. Két Cuba Libre hamarosan készen várta végzetét a nagy, vörös franciaágy melletti éjjeliszekrényen, egy tálcán. Adjunk a stílusra is, gondoltam, miközben a nagy lepedővel leterítettem a franciaágyat. Halkan kuncogtam, mikor anyám elszánt fejére gondoltam, mikor kinyilatkoztatta, hogy ezen az ágyon nem lehet szeretkezni, mit szólna most! Méghozzá egy lánnyal. Hiába, vaskalapos őseink nem változnak.
Kedvesem hangtalanul surrant mögém és rácsapott a fenekemre. Ijedten ugrottam félre, hogy aztán szembefordulva haragos pillantásokat küldjek felé. De mosolygott, mint mindig és teljes törölközőbe burkolt testével hozzám simult.
Gondolkodás nélkül viszonoztam jóleső csókját, de aztán elhúzódtam tőle.
- Én is lezuhanyzom, rendben?
- Siess! - susogta sürgetően.
Szerintem sikerült megdöntenem a még koliban felállított, egy perc negyvenkét másodperces zuhanyzási rekordot. Vizesen tértem vissza a 'nagyszobába'. Ma Cherie az ágyon ült és kibámult a nyitott erkélyajtón (időközben beesteledett). A budapesti nyáréjszaka hűvös lehelete tódult be; az a finom illat, amit annyira szerettem - ugyanis parkra nézett a lakás, ahonnan az évszaknak megfelelően virág-fa- egzotikus növény- és egy pici természetillat szállt be.
A csillagok csak nagyon halványan látszottak, a hold még nem ért el arra a pontra, ahonnan besüthet a szobába.
Odaléptem kedvesem mögé és alig érintve hibátlan bőrét, végigsimítottam a vállán, mire megremegett. Nem bírtam sokáig megállni, belecsókoltam a nyakába. Egy mozdulattal levettem róla a teste köré tekert törölközőt, és finoman végigdörzsöltem az itt-ott még vizes részeket. Közvetlenül mögötte álltam, átkaroltam a derekát és csókolgattam a nyakát.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.88 pont (17 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 A57L 2018. 01. 5. péntek 04:03
El van kapkodva.
#4 cscsu50 2017. 11. 20. hétfő 23:17
elmegy egynek
#3 vakon54 2017. 11. 16. csütörtök 12:30
Nemrossz.
#2 Andreas6 2017. 11. 16. csütörtök 04:52
Hangulatos, jól megírt történet.
#1 Törté-Net 2017. 11. 16. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?