A+ A-

Gyengeség

Emlékszem, egyszer nagyon sokáig vártalak türelmetlenül, és amikor megérkeztem hozzád, szemrehányóan néztem rád.
Magam sem tudom miért játszottam a sértődöttet, minden cél nélkül. A kapcsolatunk nem mentes a szélsőségektől, a vad szeretkezésektől, a hitt szerelemig, csalásokon, csalódásokon és bántásokon át már majd mindent megért. Nem vártam bocsánatkérést, és nem akartam haragudni rád azért, mert te már szeretkeztél aznap vele… Pedig mindig megkértelek, ha mi találkozunk, ne légy vele… önző vagyok, és nem érdekel, hogy ez mit okoz otthon…
Talán el is hitted, hogy haragszom, talán csak színészkedni akartál, de mit tehettél volna, a helyzet egyértelmű, „nyugalom minden áron”.
Hallgattam, banálisnak tartottam a helyzetet. "Nem én vagyok a legfontosabb neked, és te sem vagy az nekem." - gondoltam, mikor mellém léptél és átölelted a vállam. Hazudni akartam neked a testemmel, hogy ne hidd azt, hogy vágyom rád, de hazudni akartam magamnak is, hogy én is elhiggyem, hogy nem érdekelsz.
Óráknak tűnt, ahogy így álltunk. Csönd volt, vagy beszéltél, vagy én beszéltem, arra nem emlékszem. De aztán megcsókoltál, odabújtál az ölembe, megsimogattad a combom, letérdeltél elém és azt éreztem, hatalmam van feletted…
Amikor megérintettél, és én összerezzentem, és végigfutott a bizsergés a gerincemen, és összeszorult a gyomrom, akkor már hiába próbáltam rejtegetni a zavaromat, tudtam, hogy elvesztem, és velem együtt összedőlt az a kártyavár, amit olyan óvatosan építgettem évek óta. Nem tudom, mit akartál: játszani velem vagy megalázni, megtorolni a régi egymáson ejtett sérelmeket... mindegy is. Összeért a vállunk és én lesütöttem a szemem. Szégyelltem magam és szégyelltem magam miattad is, mert hazug vagy.
Küzdöttem ellened, nem akartam érezni a hiányodat, nem akartam semmi mást, csak kitörölni téged minden sejtemből, nem akartam elfelejteni a régi sérelmeket, amiket ütöttél… a bukásomat, mert te a szobra lehetnél ennek….nem érezni az illatodat, ha elmész mellettem, elfelejteni, hogy férfi vagy.
Azt akartam, hogy nem nélküli, arctalan, hangtalan lény legyél, úgy akartalak hiányolni, hogy ne fájjon, ha tudom, hogy mindig vele vagy.
Tudod, hogy már majdnem sikerült is?.
Már majdnem nem érdekeltél. De aztán egy sms, egy mosoly és egy csomó buta bók... ezek voltak a fegyvereid.
Még ez is kevés lett volna, mert elhittem, hogy erős vagyok, hogy nem számít a biológia és a hormonok, le tudom győzni a testemet és uralkodom az életemen.
És akkor megcsókoltál.
A testem nem engedelmeskedett az eszemnek, erőtlen és béna voltam.
Ekkor futott át az agyamon, hogy a saját testem rabja vagyok több tekintetben is, de ez esetben a saját testem erőszakol meg engem! Aztán nem létezett már más, csak a te tested és az én testem. Eltűnt a szoba, az ismerősök, a TV, ami nagyon hangos volt, mert féltél, hogy meghallanak engem a szomszédok, és nem létezett a menyasszonyod sem.
Rémlett ugyan, hogy van valahol valaki, akit épp most tennék boldogtalanná, ha tudná, de már nem tudtam felidézni az arcát sem. Megfogtad a kezem, és az arcodat a tenyerembe tetted.
Éreztem a borostádat, bökte a bőrömet. "Utálsz borotválkozni." - villant át rajtam, de az ajkaid, amelyekkel belecsókoltál a tenyerembe, puhák és finomak voltak. Szeretem, amikor ezt csinálod. Ez olyan számomra, mintha szeretnél, mintha tisztelnél..
Nem beszéltünk, nem kellettek szavak, féltünk talán, hogy ha megszólalunk, akkor visszaesünk a földre, és akkor végleg elmúlik valami, amit barátságnak hittünk.
Felemelted a fejed, a tekinteted szomorú, de tüzes volt, tudtam, hogy kívánsz. Lassan és csöndben vetkőztettél le. Teljesen meztelen voltam, fizikailag és lelkileg is. Arra gondoltam, hogy ebben a pillanatban nincs ember a világon, aki többet tudna rólam, mint te.
Kiszolgáltatottnak éreztem magam, nem voltam boldog, hogy feltárulkozhatom előtted, de már nem volt visszaút.
Éreztem, ahogy lüktet az ereimben a vágy, és nem volt erőm tiltakozni ellene. Amikor már te is meztelenül álltál előttem, nem mertem végignézni a testeden, csak a pillantásodat kerestem. Akkor is az arcod néztem, mikor gyönyörű, hosszú ujjaiddal megérintetted csupasz melleimet, és én összerezzentem. Tenyeredbe fogtad, morzsolgattad a bimbókat, és közben le sem vetted a szemed róla.
Olyan voltál, mint egy tinédzser, aki először tapintja ki a nőiességet, én pedig olyan voltam, mint egy báb, csak sóhajtozni tudtam, mozdulni nem. Végül közelebb léptél és finoman hanyatt fektettél az ágyon. Magamhoz húztalak és megcsókoltalak. Minden további előjáték nélkül hatoltál belém, de nem fájt, csak azt éreztem, ahogy eltelek veled, egyre mélyebben és mélyebben. Már a méhemben éreztelek, az egész altestem bizsergett.
Kicsit felemelkedtél, a lábaimat kitámasztottad a karoddal, így fosztva meg engem minden lehetőségtől, hogy bármilyen mozgásba kezdjek. Lassú ringatózásba kezdtél, és minden lökésénél még mélyebbre hatoltál bennem.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.68 pont (40 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#9 zsuzsika 2018. 03. 15. csütörtök 14:08
Ez sajnos nagyon gyenge lett.
#8 deajk2008 2017. 10. 29. vasárnap 07:52
Ez egy érdekes történet... 7p
#7 cscsu50 2017. 09. 18. hétfő 18:07
el lehetett olvasni
#6 Andreas6 2017. 09. 14. csütörtök 11:02
El lehetett olvasni, ahogy vakon is gondolta. Csak leírni nem tudta rendesen.
#5 veteran 2017. 09. 14. csütörtök 05:19
Nem kötött le.
#4 vakon54 2017. 09. 13. szerda 12:34
Ellehetettolvasni.
#3 listike 2017. 09. 13. szerda 05:26
Ez meg mi a fene?
#2 A57L 2017. 09. 13. szerda 04:51
Ez sajnos gyenge lett.
#1 Törté-Net 2017. 09. 13. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?