A+ A-

Szabályosan 3-4. rész

Fordítás
Eredeti író: Celia Aaron
3. rész - Penny
Nem tudtam abbahagyni a remegést. Elliot professzor beindította a hőt a lábam között és a testemen. Még most is remegtem, ami miatt összeszorítottam a fogamat. Ha túl sokáig csukva tartom a szemem Tucker-t látom és érzem a kezeit magamon. A gyomrom görcsbe rándult az emlékektől és azt kívántam, hogy le tudjam magamról mosni a kezei nyomát úgy, mintha sosem történt volna meg.
- Sokk hatása alatt állsz. - Elliot professzor kinyúlt, hogy megérintse a lábamat, de elhúzódtam.
- Sajnálom. – Ráztam meg a fejem. Olyan sokáig vágytam az érintésére és most elhúzódom tőle?
Összeszorította az állkapcsát.
- Ne, ez érthető. - Visszahúzta a kezét és néhány mérföldnyire vezetett az egyetemtől. Régebbi házak sorakoztak, szépen gondozott tölgyfák álltak őrt az utcán. Egy fehér, kétemeletes házhoz vezetett. Sötétzöld redőnyök takarták az ablakokat és egy piros ajtó üdvözölte az utcát. A ház oldalához vezetett egy nyitott garázsba, ahol két motor volt az oldalán, a fényszórók megvilágították.
Nem tudtam mire számítsak. Csak annyit tudtam róla, hogy szigorú, zord professzor, aki vasököllel irányította az osztályt, és hogy izgatja a fantáziámat. Rápillantottam és szigorú arca semmit sem árult el. Az egész utat csendben tettük meg, bár éreztem, hogy valami kavarog benne.
Leállította a motort és kiszállt. Megpróbáltam kitalálni, hogy kell kinyitni az ajtót, de azonnal nyilvánvalóvá vált, hogy a fogantyú nem működött belül. Odajött hozzám és kinyitotta az ajtót.
- Köszönöm. - Megfogtam a kezét, tenyere meleg volt, mikor lábra segített.
- Erre. – A garázsból az ajtóhoz vezetett, egy rövid folyosón át, majd a konyhába. Mindenhol csillogó, rozsdamentes acélból készült készülékek, fehér és szürke márványpadlók, sötét szekrények.
- Ez gyönyörű – mondtam és megpróbáltam nem ügyefogyottnak tűnni.
Letette a hátizsákomat az asztalra, megfogta a kezemet és maga mögött húzott. Átmentünk egy folyosón és elindultunk fel egy lépcsőn.
Hova megyünk?
– Professzor Elliot?
Megdermedt, majd oda fordult hozzám.
- Itt a házamban hívhatsz Ryan-nak.
Izgalom nyílalt belém, ahogy lenézett rám, olyan intenzitással, hogy szinte égett. Soha nem találkozott a tekintetemmel az osztályban, bár gyakran nézte azokat a diákokat, akik nem feleltek meg az ő szabályainak. Észrevettem volna, ha ilyen tekintettel nézett volna másra. Mintha egy farkas vagy valami halálos ragadozó lenne. Az ellenőrzött, tökéletes professzorhoz szoktam. De itt most egy nyers férfi állt előttem.
- Ryan. - A lélegzetem elakadt, amikor a tenyerét a nyakamra tette és gyengéden megpihent ott.
- Köszönöm, amit tettél ott. Tuc….
- Ne mondd ki a nevét. – A keze összeszorult a torkomon. A vérem tüzesen felforrt.
- Vele… – Nagyot nyeltem. – Köszönöm.
- Szívesen. Amikor megláttam őt követni ... - A szeme összeszűkült. - Szerencsés, hogy nem öltem meg. – Visszalépett hozzám mígnem szinte szemmagasságba kerültünk, de még magasabb volt. Mintha a kék szeme belemélyedne az enyémbe és felfedné a titkaimat. Egy gondolat férkőzött a fejembe és megnyaltam a számat.
- Honnan tudtad, hogy követ engem?
Elliot professzor leejtette a kezét és folytatta az utat a lépcsőn.
– Láttam őt. Gyere.
Félnem kellett volna, de nem féltem. Cserbenhagyott az “idegen, veszélyes“ riasztásom, fülsüketítő szirénaként kellett volna hangzania a fejemben, de csendes volt. Valami könnyebbé tett, még a Tuckerrel való történtek ellenére is. Elliot Professzorral biztonságban éreztem magam.
Beléptünk egy hálószobába, hatalmas nagy ágy volt a közepén zafírkék lepedővel és bolyhos párnákkal. A nappali két ablakkal arrébb, balra volt.
- Ülj le. – mutatott az ágyra és elengedte a kezem, mielőtt eltűnt volna a gardróbba. Rábámultam és megpróbálom megérteni a viselkedését, majd leültem az ágyra, ahová mutatott. Annyira fura volt úgy leülni az ágyára, mintha oda tartoznék.
A háza meleg volt, ezért levettem a kabátomat. Fájdalmasan tudatában voltam annak, hogy nem hordok bugyit és nagyon is tudtam, hogy Elliot professzor a zsebébe tette. A kezembe temettem az arcom, amikor ez az eszembe jutott.
- Mi az? Jól vagy? - lépett ki a gardróbból félmeztelenül. A szám kiszáradt. Odarohant, letérdelve rám nézett. Ebből a szögből fiatalabbnak látszott, sötét haja a homlokába hullott és a szeme fényesebb volt.
- Jól vagyok. Sajnálom. - Nem tudtam elszakítani a tekintetemet róla, az állkapcsáról és az izmos válláról.
- Ne kérj elnézést! – fogta meg a kezemet. - Ez nem a te hibád.
- Miért hoztál ide? - kérdeztem, nem tudva tovább játszani.
Felsóhajtott és megcsókolta a kezem fejét. Aztán megfordította és belecsókolt a tenyerembe. Csak az ajkai apró érintésétől - ami tiltott és szelíd volt - a combjaim között forróság keletkezett.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.83 pont (46 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 zsuzsika 2018. 03. 6. kedd 16:50
Nem nagy durranás
#6 Pavlov 2017. 11. 5. vasárnap 23:06
Szexi kalandok...
#5 A57L 2017. 09. 5. kedd 04:56
Nekem ez nem jött be.
#4 cscsu50 2017. 08. 14. hétfő 00:40
jól alakul
#3 sunyilo 2017. 08. 11. péntek 16:30
Jó lesz, folytasd bátran.
#2 listike 2017. 08. 11. péntek 13:01
Ez a rész is nagyon jó. Jöhet a folytatás.
#1 Törté-Net 2017. 08. 11. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?