A+ A-

Rózsafüzér

Ailith rendkívül vallásos családból származott. Apja korán meghalt, anyja szigorú nevelésben részesítette őt és két lánytestvérét, akik közül ő volt a középső. A legkisebb szembeszállt az anyai szigorral, korán férjhez ment, gimnázium után nem tanult tovább, míg a legidősebb már a második diplomáját tervezi megszerezni.
Ailith volt anyjuk kedvence. Látszólag ő is mélyen vallásos lánnyá érett, s fejet hajtott anyja akaratának – zárdába vonul. Húsz éves volt, s még pár hét felkészítés vár rá, amíg a zárda teljes jogú tagjává válik. Már letette szüzességi fogadalmát, s amint hivatalosan is apáca lesz, férfiakkal nemhogy érintkezni, de beszélnie sem lesz szabad. Ailith nem ellenkezett, úgy tűnt, nem bánkódik, engedelmes, és beletörődik örömtelen, tiszta életébe.
Igazság szerint ez csak a látszat volt. Ailith minden éjszaka találkozott egy férfivel. Olyan férfivel, aki a szent Bibliában a pokol követeként szerepelhetne.
Azon az éjjelen is elszökött otthonról, mint már olyan sokszor megtörtént. Még nem a zárdában, hanem anyjánál élt, de ő még sosem vette észre. Ailith egy csöndes kávézóban várt, kabátját székre terítette, ő maga csak egy visszafogott blúzt viselt, elegáns szoknyával és nejlonharisnyával. Szeretett volna szebb ruhákat, akárcsak bármelyik lány, de azzal csak kihívta volna anyja dühét, és ilyesmit nem akart. Meg aztán, az a férfi szép ruhák, kiegészítők, smink nélkül is gyönyörűnek látja.
Megérkezett. Ailith még nem látta, de érezte jelenlétét. Fagyos, borzongató érzés tört rá a kávézóban minden emberre, egyedül a lányra nem – ő furcsa mód forrni kezdett. Kirázta a hideg, de közben érezte, egyre jobban kipirul, s bőre hőmérséklete is a magasba szökken. Önkéntelenül is ajkába harapott, mikor meglátta belépni a kávézó bejáratán a férfit. Magas volt, bokáig érő, sötét szövetkabátot és kalapot viselt, hogy mások ne láthassák meg az arcát. Azonnal leült, kigombolta kabátját, és egy ideig egyikük sem szólalt meg, csupán mélyen a másik szemeibe néztek.
- Anyát elintézted? – kérdezte aztán halkan Ailith.
- Átalussza az éjszakát, ne aggódj.
- Jó.
Egy pincér jött ki az asztalukhoz, s a férfi rendelt Ailith-nek egy csésze teát. Amíg az italra vártak, Ailith-nek hirtelen eszébe jutott, mi is fog azon az éjszakán történni, és hirtelen könnyek szöktek a szemébe. A férfi elmosolyodott, és lágyan letörölt egy elszabadult kis cseppet.
- Ne sírj – suttogta, és végigsimította a lány hófehér bőrét, egészen karcsú nyakáig, ahol már a blúzba ütközött.
- De… ez olyan szörnyű.
Hallgattak, amíg kihozták a teát, akkor aztán Ailith remegő kezekkel belekortyolt.
- Nem lehetne mégis várni egy kicsit ezzel? – kérdezte elfúló hangon a lány. – Még szükségem lenne rád, Winslow!
- Nem, szerelmem. Két hét múlva bevonulsz abba a zárdába, ott pedig tökéletesen biztonságban leszel. Ugye soha többet nem merészkedsz ki naplemente után?
- Soha. De… akkor sem akarom ezt. Téged akarlak.
- Én pedig téged, de jól tudod, hogy még várnunk kell. Hiszel abban, hogy egy lélek nem lehet eleve kárhozott, igaz?
- Igen.
- Hiszel abban, hogy Isten megbocsáthat nekem? Évek óta, amióta ismerlek, bűnbocsánatért esedezek. Megvonom magamtól a… - a férfi hangja annyira lehalkult, amennyire csak lehetséges – a vért. Mi több, minden mást. Még a nőket is.
- Winslow… Isten tudja, hogy te jó vagy. Nem vagy elkárhoztatva. Hiszek benned, te csodálatos férfi vagy.
- Szerelmem… - Winslow ismét megsimogatta Ailith arcát és nyakát. Nem volt tökéletesen gyönyörű nő, de a férfi számára a világ legszebbje. – Ha egy ilyen ártatlan teremtés hisz bennem, akkor a mennyország is magába fog fogadni.
Miután a lány megitta a teát, a férfi fizetett, és távoztak. Általában mindig hosszú órákig beszélgettek, de ezen az éjszakán a némaság uralkodott, akkor is, mikor egyre kihaltabb utcákon sétáltak. Egy régen épült ház ajtaját nyitotta ki a lány előtt Winslow, ahol csak nagyon gazdag emberek vesznek lakást, mert nem elég, hogy történelmi élmény benne lakni, de még fűteni sem gyerekjáték a tágas lakásokat. Winslow, mikor saját lakásának ajtaját nyitotta ki, mélyen beszívta a lány illatát, ahogy az belépett, elsétálva előtte.
Kívánta őt. Kívánta, hogy ne kívánta volna! De nem csak a testét, amit minden épeszű férfi kívánna, hanem a vérét is. A vérét, amit minden épeszű vámpír kívánna.
Ailith leült a tágas nappali kanapéjára. A helyiség berendezése rendkívül drága, antik darabokból állt, a fekete kanapé is bőrből készült, egy vagyonba kerülhetett. Winslow lesegítette a lányról kabátját, aminek zsebéből Ailith egy rózsafüzért húzott elő. Leültek egymás mellé, a lány lesütött tekintettel morzsolgatta a fűzért, majd a férfi így szólt:
- Mindent megosztottunk egymással. Sosem maradt rejtve a másik előtt egyetlen gondolatunk sem.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 4.97 pont (36 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#9 A57L 2018. 01. 14. vasárnap 13:04
Ilyen írással még nem találkoztam.
#8 deajk2008 2018. 01. 14. vasárnap 09:00
Érdekes lett mindenesetre... 7p
#7 cscsu50 2017. 12. 15. péntek 22:48
nekem nem jött be
#6 feherfabia 2017. 12. 9. szombat 07:05
Érdekes írás,de tetszett!
#5 zoltan611230 2017. 12. 9. szombat 01:15
Érdekes nagyon..
#4 sunyilo 2017. 12. 8. péntek 23:35
Érdekes írás. Jó.
#3 vakon54 2017. 12. 8. péntek 09:35
lilywhite12 nagyon de nagyon szép írás! 10 pont
#2 Andreas6 2017. 12. 8. péntek 06:27
Az Alkonyat történetek felfogása és stílusa nekem jobban fekszik. Ez nem jött be.
#1 Törté-Net 2017. 12. 8. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?