A+ A-

Leszbi lányok

Még egész fiatal lány voltam akkoriban, és épp több hónapja munkanélküli, mikor végül sikerült elhelyezkednem egy ügyvédi irodában titkárnoként. Bár munkaköröm szerint az ügyvédurak és - asszonyok mindegyike hozhatott nekem gépelnivalót, ha épp sürgos volt, és más nem ért rá, de azért alapvetoen csak egy ügyvédno beosztottja voltam. O volt Judit. Judit rendkívüli no volt, már az elso pillanattól kezdve nagyon szimpatikusnak találtam, sot csodáltam ot. Kedves volt, türelmes, barátságos és elozékeny. Engem is olyan közvetlenül fogadott, hogy rögtön feloldódott a bemutatkozás közbeni zavarom. Úgy beszélt és viselkedett, mintha már évek óta ismernénk egymást, és természetesnek vette, hogy jól ki fogunk jönni egymással. És ez - mint egy önbeteljesíto kívánság - így is lett. Nagyon hamar összebarátkoztunk, holott azt hittem, hogy ez lehetetlen egy olyan kapcsolatban, amikor az egyik fél a másik fonöke. De o sohasem kért vagy utasított engem, sohasem éreztette ezt az alá - fölérendteltségi viszonyt. Mindig a leheto legegyszerubben közölte, hogy mire van szüksége, és természetesnek vette, hogy a keze alá dolgozom, hisz ez a munkám, de attól még egy percig sem tekintett alárendeltjének. Egy kolléga voltam számára, aki együtt dolgozik vele egy közös célért. Én pedig örömmel segítettem neki, és igyekeztem a tudásom legjavát nyújtani. Judit ugyanis igazi profi volt. A szakmában is elismertnek számított, de számomra leginkább az volt a csodálatraméltó, ahogy az ügyfelekkel bánt: olyan szakszeruen és mégis közérthetoen magyarázta el nekik az ügyük jogi vonatkozásait, a lehetoségeket, az esetleges következményeket és a tennivalókat, olyan magabiztosan, mégsem nagyképuen, hogy az emberek gyorsan megértették ot és megbíztak benne. Csodáltam, ahogy a viselkedésével helyre tudja tenni a szemtelen, agresszív újgazdagot, ugyanakkor empátiájával meg tudja érteni és vigasztalni a férje által kihasznált és elvert, kisírt szemu asszonyt is.
De nem csak a tudásáért csodáltam ot. A noiessége is levett a lábamról. Volt valami a megjelenésében, amitol nagyon szépnek láttam ot. Már a negyedik x felé közeledett, a szeme és a szája sarkában ott bujkáltak a finom ráncok, de mindig nagyon ápolt volt, soha kócosan, vagy félrecsúszott ruhában nem láttam, és oly kecsesen, noiesen, de nem mesterkélten mozgott, hogy sugárzott belole valami finom, üde noiesség. Nekem minden tetszett rajta. Csodáltam az ízlését, amivel a szolid, de szép ruháit kiválasztotta, szerettem a finom illatot, ami halványan körüllengte. Minden szempontból a példaképemmé vált, úgy vágyakoztam rá, hogy bárcsak én is olyan lehetnék, mint o. Tanulni szerettem volna tole, ellesni a titkait, hogy hogyan tud ilyen nagyszeru lenni. És legnagyobb örömömre, o szívesen foglalkozott velem és tanított engem. Amikor megtudta, hogy a munka mellett szakfordítói vizsgára készülök, sokat segített nekem, hogy megértsem a jogi kifejezéseket, és biztatott, ha elcsüggedtem, mert nem ment a tanulás. De a mindennapi élet apró dolgaiba is beavatott a fozési szokásaitól kezdve a borápoláson át a bankügyek intézéséig. Egyszóval nagyon felnéztem rá, és végtelenül sokra becsültem ot, és a barátságát.
Ez nem volt titok a kollégák elott sem, s egy szép napon úgy döntöttek, hogy felvilágosítanak Judit felol. O épp egy tárgyaláson volt, és nem vele, hanem néhány férfi kollégával mentem ebédelni. Akkor hangzott el a jó tanács, hogy vigyázzak vele, tartsam a három lépés távolságot, ha nem akarom, hogy kikezdjen velem, mert Judit leszbikus. Ez nyílt titok, volt egy barátnoje, akivel együtt éltek már hosszú évek óta, és a no régen gyakran bejött hozzá az irodába, de lassan már egy éve nem látták. Nem tudni, miért szakítottak, de Judit azóta magányos lehet, mert sokkal többet dolgozik, mint azelott. Egy darabig csak néztem ki a fejembol, úgy megdöbbentem. Azt tudtam, hogy nem ment soha férjhez, de én azt gondoltam, hogy a karrierje volt fontosabb, mint a család. Aztán ahogy hallgattam a körülöttem ülo férfiak alpári célozgatásait, hogy most már hogy ki lehet éhezve, hát csak vigyázzak, hirtelen megértettem, hogy a savanyú a szolo effektust hallom. Ezek az öntelt hímek nehezen viselik, hogy egy no okosabb, sikeresebb lehet náluk, és még ráadásul számukra elérhetetlen is. És hogy én megkaphatom esetleg azt, amit ok nem. Felbuzgott bennem a szolidaritás érzése, no meg némi feminista büszkeség is, és csak gúnyosan mosolyogtam magamban rajtuk.
Visszatérve az irodába azért elgondolkoztam a dolgon, de úgy éreztem, csak még inkább csodálom Juditot, amiért mer más lenni, amiért fel meri vállalni a másságát, mégis úgy tudja kezelni, hogy az ne legyen feltuno, mást esetleg bántó. És hogy látszólag milyen bátran viseli a magányát.
A magánya jutott eszembe azon a vasárnap délutánon is, amikor otthon unatkozva rájöttem, hogy újra adják a mozikban azt a filmet, amit rég szerettem volna megnézni.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.33 pont (33 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 A57L 2018. 01. 13. szombat 06:24
Jó leszbi történet.
#7 Andreas6 2017. 12. 7. csütörtök 07:54
Én sem vagyok oda általában a leszbi történetekért, de ez tetszett.
#6 cscsu50 2017. 12. 7. csütörtök 05:16
egész jó
#5 sunyilo 2017. 12. 6. szerda 22:02
Jó a történet, kár, hogy leszbi...
#4 vakon54 2017. 12. 6. szerda 15:05
Jókezek a lezbi tőrténetek. Nemúgy mint a melegek.
#3 veteran 2017. 12. 6. szerda 08:48
Elszoktam olvasni a leszbi sztorikat,de nem értékelem őket,viszont ez tetszett.
#2 gyuri0926 2017. 12. 6. szerda 07:33
Érdekes ez a hol volt , hol nem volt ékezetes betű.
#1 Törté-Net 2017. 12. 6. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?