A+ A-

Főiskolai kalandok - Önfeláldozás 4. rész - Befejezet

Menekvés
Már csak a füléig ért a haja. Az a szép, hosszú, fekete haj lassacskán elfogyott, és miután Dina kiszívatta, a hidrogén már meg sem látszott rajta.
Fehér volt.
Hófehér.
Azt kell mondjam, jól állt neki, illett a karakterhez, amit eljátszott. Színes hajpánt tartotta szögegyenesre változtatott, "természetellenes" fizimiskáját, de a külső jegyek mégsem ott voltak a legszembetűnőbbek. Színes volt rajta a lenge póló, és bár a rózsaszín volt domináns, mégis volt benne kék, sárga, vörös, fekete, amit akarsz. Bő, világos térdnadrágját lenge, kendőszerű szoknya takarta, természetesen színes, elsősorban babakék és narancssárga keverékében. Tele volt aggatva karkötőkkel, nyakláncokkal, gyűrűkkel, amelyeket az indiai áruk boltjában lehetett kapni. Orrában, nyelvében, köldökében piercing, a füleiben talán négy is, és még azt a tetoválást sem láttam korábban a szeméremdombja felett, ami egy széttárt, fekete szárnyú angyalt ábrázolt.
A gondolat, hogy miből mivé lett, elborzasztott, és egyben csodálattal is töltött el. Ha így ismertem volna meg, akkor így is tetszett volna.
Értettem már, miért nem láttam egyszer sem az utóbbi egy hétben. Most sem miattam került sor a találkozásra, hanem Marvint köszönteni jött össze a társaság a már megszokott kocsmában, a kolival szemben. Délután már összefutottam a sráccal, mikor a dohányzóban összekerült a négy, régi jóbarát, Atesz, Viktor, ő, meg én.
- Végre, csakhogy visszatértél, testvér! - köszöntöttük egymást öleléssel.
Megható az ilyen gesztust látni férfiak között. Semmi buzulás, csak igazán mély, baráti üdvözlet a rég nem látott társnak.
- Én is örülök, hogy újra itt lehetek. - mondta Marvin.
- Jöttél, hogy megint megdöngesd azt a bulát, mi? Amelyiknek Bogi a neve. - heccelte Viktor.
Én még akkora csattanást nem hallottam egy pofon által, mint ami akkor megremegtette a helyiséget. Az ablakok is kitörtek volna, ha nincsenek nyitva.
Marvin végignézett a társaságon, és a megfagyott hangulat úgy szilárdult meg a tekintetében, mint ereszen a jégcsap. Csak azért tudott újra felolvadni, mert a szemei Viktor felé barna tűzben égtek.
- Még egyszer meg ne halljak egyetlen rossz szót se róla! - mondta. - A többi lányról olyan hímsoviniszta módra beszéltek, ahogy akartok, benneteket minősít, de Bogi az én szívügyem. Értve vagyok?
- Hé, öreg, mire fel... - próbálkozott Atesz.
- Értve vagyok?! - kérdezte ismét, sokkal egetrengetőbb hangerőn.
- Rendben van, de... - folytatta volna Atesz.
- Akkor oké. Na, meséljetek, mi történt itthon, amíg távol voltam? Fogadjunk, még semmire sem tanultatok, csak trógerkodtok a vizsgák között...
Egy csendes pillanat után minden úgy ment tovább, mintha az előbbi jelenet meg sem történt volna. Egy nyugisabb percben Marvin és én le tudtunk ülni, bizalmasan beszélgetni.
- Te, Dave, tudom, mi történt itt az elmúlt hetekben. Nagyon tisztellek azért, ahogy segíteni próbálsz Dinának, de ez a cipő túl nagy még a te lábadra is, Hamupipőke.
- Nem tudsz mindent, bár azt gondolom igen, hogy mi van köztem, és Bogi közt.
- Miért? Mi van köztetek? - kérdezte, és már megint emelte fel a hangját, mint az előbb is.
- Semmi, csak... - habogtam, közben arra készültem, hogy elhajoljak, ha fel akar pofozni.
- Csak vicceltem! Srác, mit gondolsz, kiről beszélgettünk mi annyit, hogy egy egész éjszakán át fenn voltunk? Ne mondd el neki, hogy visszamondtam, de én meséltem el neki, hogyan kell viselkednie ahhoz, hogy megszerezzen.
- Megszerezzen? - kerekedtek el a szemeim, mintha összeállna a kép.
- De a csaj elszúrta. Szerencséjére pont egy megfelelő időpontban kapott el. Nem bírta elrejteni az érzéseit. Azt akartam neked mondani, hogy ha megbántod, kicsinállak.
- Ilyesmiről szó sincs. - feleltem. Nem is mertem volna. Láttam rajta, hogy mennyire komolyan gondolja. - Különben meg miért véded ennyire? Ha ilyen sokat jelent neked, miért nem te jársz vele?
- Bogi egy angyal, ez kétségtelen. - sóhajtott nagyot. - De mit tehetnék, ha egyszer első látásra úgy belédzúgott, hogy egy egész éjszakán át hiába fűztem?
- Miva'...? Az előbb azt mondtad...
- Azt "kérdeztem", hogy szerinted kiről beszélgettünk annyit? Azt hitted, hogy rólad? - elégedett vigyor jelent meg az arcán. Mindig szívesen zavart össze másokat. - Minek képzelsz te engem? Bogiról beszélgettünk. Róla, meg az érzéseiről, többnyire irántad. Másról nem nagyon volt hajlandó csacsogni. Hiába erőltettem volna rá magamat. Élvezd, ami neked megadatott!
Ez a srác olyan ellentmondásosan kétszínű, hogy még az is lehet, hogy nem az. Hogy szeretett volna engem, ha ezt akkor a szemébe mondom. Imádta az ilyen kusza mondatokat.
* * *
A kocsmában mind rá vártunk, meg Bogira, bár Viktornak annyira vörös kéznyom maradt az arcán, hogy nem akart emberek között mutatkozni. Dina végül mégiscsak odajött hozzám, és leült velem szemben.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.86 pont (14 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 A57L 2013. 11. 11. hétfő 04:45
Nem rossz.
#3 genius33 2013. 02. 4. hétfő 09:39
Nagyon kellemes quadrológia.
#2 v-ir-a 2011. 10. 11. kedd 22:37
egyben olvastam el mind a 4 részt,hihetetlenül felkavaró volt...nagyon jól megírtad
#1 Törté-Net 2004. 11. 9. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?