A+ A-

Főiskolai kalandok - Önfeláldozás 3. rész

A titok
Marvin hazautazott, én pedig közeli értelemben szólva, egyedül maradtam. Atesz és Viktor ugyan ott voltak a szomszéd szobában, de nem úgy viszonyultam hozzájuk, mint korábban. Ezt ők is észrevehették, mert általában szótlanná váltam, ha egy helyiségbe kerültünk. Nem vádolhattam őket azért, amit tettek. Nem is tudhatták, hogy nekem rosszul esett, mégis nehezteltem rájuk.
A videót már azelőtt bedigizték, hogy a kamerát visszaadták nekem, és azt tervezték, hogy felrakják az Internetre. www.megbasztuk.minda4et.hu - Kapkodni fogják.
Már végképp nem bánom, hogy a péróm nem lesz a világökörség része, ettől függetlenül nem lettem boldog. Délutánonként találkozgatta, Dinával, beszélgettünk, semmi különös, semmi olyan nem történt, ami említésre érdemes.
Semmi.
De tényleg semmi.
Abszolúte...
Nulla.
Talán igaza volt Boginak. Hiába foglalkoztam vele, a csajt éppannyira hidegen hagytam, mint zacskós tejet a hűtőszekrény. A legjobb formámat adtam, nem a nyomulós fajtát, hanem a barátot. Egyszerűen nem hittem el, hogy tényleg létezhet ember érzelmek nélkül. Hogy létezhet ember érzelmek nélkül?
Az Equilibrium című film jutott az eszembe. Egy egész társadalom, elnyomva egy drog által, amely háttérbe szorítja az emberi hormonháztartásban az érzelmi hatások kialakulását. Büntetendő minden kultúrális megnyilvánulás, mint például az olvasás, zenehallgatás, valamilyen emlékhez kötött tárgy megtartása, háziállat nevelése, vagy épp esetleg egy naplemente megtekintése, mert mindez érzelmeket kelt. Érzelmeket, amelyek ráveszik az embereket irigységre, vágyakozásra olyan dolgok iránt, amelyek nem képezik a tulajdonát, bűnözésre, hogy képességeik ellenére is elérjék azt.
Érzelmek nélkül nem jelent fájdalmat a tudat számára egy barát elvesztése, a kisgyermeknek a szülő halála, vagy a szülőnek a gyermeké. Szürke világ fekete katonái mechanikus mozdulatsorokkal dobálják halomra, és égetik el a könyveket, festményeket, mindazt az értéket, amellyel a történelem megajándékozta az utókort, hogy végül a semmibe vesszen.
A film nagy kérdése, hogy vajon megérte feladni azt, ami emberré tesz bennünket, hogy a civilizáció ne pusztuljon? A válasz csak azok számára igen, akik a drog hatása alatt élnek.
Megmutattam Dinának ezt a filmet, de ő csak vállat rándított rá. Akkoriban pont vállig érő, szőke haja volt, és úgy öltözött, mint egy tipikus deszkás csajszi.
- Ez is egy elmélet, de még csak nem is hasonlít arra, ahogyan én élem az életem. Már ha lehet ezt egyáltalán életnek nevezni.
- Ezt mondom én is! Így nem lehet...
- Mert én nem elnyomom a bennem rejlő érzéseket, - vágott a szavamba, és rájöttem, hogy még be sem fejezte. - hanem belőlem ki sem akarnak törni. Nincs mit kiengednem magamból.
- Nincs semmi, amit szeretsz? - kérdeztem.
- Szeretek dugni. Szeretnék végre kielégülni rendesen, hogy lenne már végre egy olyan pillanatom, amikor nem vágyom többre. - felelte, és egy pillanatra láttam, hogy tényleg felcsillannak a szemei.
- Talán eleve rossz irányban próbálkozol. - ugrott be valami, még a pszichológusom egyik analíziséből.
- Hogy érted? - kérdezett vissza, mint akinek sosem volt pszichológusa.
- Miből gondolod, hogy mindenáron a szex vezethet csak el arra a pontra? Úgy értem, ha már átélted volna azt, amiről beszélsz, akkor tudnád, hogy miről beszélsz, mi több, már elérted volna, és egyáltalán... nem lenne miről beszélned.
- Az IQ-m még engedi, hogy kövesselek, de térj a tárgyra, mielőtt még tényleg összezavarsz.
- Te egy célra vágysz! - böktem ki.
- Tesé'?
Láttam rajta, hogy nem érti.
- Neked egy cél kell. Valami, amiért érdemesnek tartod, hogy küzdj. Valami, ami értelmet adna az életednek, mert lássuk be, mégiscsak egy rühes, letargikus cafka vagy.
- Tesé'? - ismételgette.
Felháborodásnak viszont nyoma sem volt.
- Bocsesz! Meg kellett próbálnom, hátha legalább a sértegetésnek van valami haszna, de a te szíved tényleg kőből van.
- Na idefigyelj, ADIDAS-fiú! Nem kell nekem cél, jól elvagyok magamnak. Veled is, nélküled is, társaságban is, egyedül is, és nem kellenek érzelmek ahhoz, hogy tudjam, a sértegetésed akkor sem segítene, ha szimulálnék. Sajnos van egy rossz hírem. Nem szimulálok.
- Akkor most nem is húztad fel magad? - kérdeztem leleplező vigyorral az arcomon.
- Csak jó színész lenne belőlem. Belőled viszont pocsék pszichológus. - válaszolt, miközben lerántotta magáról a felsőjét, és ettől a kedves gesztustól a leleplező vigyorom a pofámról lesült bőrrel együtt koppant a padlón.
- Mégis mit csinálsz? - kérdeztem fentebb említett meglepetten.
- Készülök a randimra. - felelte, és felkapott egy szexi, harmatgyenge anyagú, közel átlátszó topot melltartó nélküli testére, gondosan ügyelve rá, hogy a dekoltázsa többet engedjen látni, mint amit a ruha el tud takarni. - Itt találkozok velük a koliban, csak egy másik szobában. Ti főiskolások egészen jók vagytok gruppenben.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.82 pont (17 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 A57L 2013. 11. 11. hétfő 04:43
Nem rossz.
#2 genius33 2013. 02. 4. hétfő 09:39
Királyságos nyes
#1 Törté-Net 2004. 11. 4. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?