A+ A-

Főiskolai kalandok - Önfeláldozás 2. rész

Nincs menekvés
Másnap reggel. Helyszín, a hatodik emeleti dohányzó. Alig tudtam elaludni az éjjel, forgolódtam, próbáltam nem koncentrálni a történtekre.
Jól döntöttem vajon, amikor otthagytam négy tüzelő szukát, és két felforrósodott leszbikust két haverom karjában? Dolgozott a férfiagyam. Négy különböző pinát dughattam volna egyetlen aktus alatt, és ki tudja, mekkora szexorgia lehetett abban a szobában.
Ezek voltak a reggeli gondolataim, éjszaka egyáltalán nem jutott eszembe, hogy maradnom kellett volna. Aludni azért nem tudtam csupán, mert szinte minden apró nyögés áthallatszott a falakon, nem beszélve arról, hogy a csajok jobban vihogtak, mint korábban. Akár abban a szobában is próbálhattam volna aludni, a különbség észrevétlen lett volna. Valahogy mégsem érdekelt a műsor. Csalódott voltam.
Még kevésbé értettem, hogyan tudtam olyan korán felkelni. Későn is nyomott el az álom, mikor már csend volt, be is voltam tépve, amikor sokkal többet szoktam aludni, és persze egyébként sem vagyok valami korán ébredő típus.
Ébredő... bőrredő...
Váltson már témát az agyam! Miért csak erre tudok gondolni? Mint mikor egy vissza nem térő alkalom felkínálkozik, és az ember már csak akkor veszi észre, hogy mit hagyott ki, amikor a lehetőség elúszott.
Nem szabadultam. Rá kellett gyújtanom!
Lenyúltam a zsebem mélyére, a doboz már gyűrött volt, megráztam, és a kettes számra gondoltam. Egy szál volt benne. Vesztettem. Megszokott mozdulatokkal illesztettem a számba a szűrőt, miközben a dobozt összegyűrve átrepítettem a bal vállam felett. Még mélyebbre nyúltam a zsebemben, kutatva a gyújtót, amit még volt barátnőmtől kaptam, ő pedig a volt faszijától nyúlta le, mikor még együtt jártunk. Ezzel bizonyította, hogy már nem érdekli a srác, csak egy béna senki, akit bármivel le lehet húzni.
Pedig nem is voltam féltékeny.
Bizonyítani akart nekem, mert nem érdekelt annyira, mint szerette volna, és addig pedálozott, amíg megelégeltem. De a gyújtót megtartottam. Felvillant a lángja, és közeledett a cigaretta végéhez, parázsló fáklyává alakítva azt az első slukk által. Sohasem tüdőzöm le az első slukkot. A cigi végében valami hülye ragasztó van, ami megóvja attól, hogy a dobozban kiszóródjon az összes dohány. Károsabb, mint az egész cigi.
A második slukk szétáradó nyugalmat vezérelt az ereimbe, hátradőltem, és élveztem az elterelt gondolatokat. Mindezt ilyen részletesen kellett elgondolnom ahhoz, hogy ne Dinára gondoljak, és amikor végre sikerült, hát nem belépett a dohányzóba Marvin?
- Szeva, Dave! - köszönt, és vigyorgott. Ilyen korán még nem szokott vigyorogni, sokkal inkább kócos fejjel, félálomban nyögdécsel az újabb nap miatt.
- Hova a moderált szürke ködbe (bús picsa) tűntél tegnap? - érdeklődtem kedvesen. - Megdugtad azt a Bogi csajt, mi? Mit ne mondjak, te jártál jobban.
Marvin még szélesebbre nyújtotta azt a vigyort, amelyről nem hittem volna, hogy lehetséges, és ahogy beljebb araszolt, engedte belépni maga mögött az említett hölgyeményt.
- Szia, Dávid! - köszönt, bár kicsit megszeppentnek tűnt.
- Ja, szia! - viszonoztam kedvetlenül. - Bocs az előbbiért.
- Fátylat rá! A többiek már hazamentek?
- Honnan a moderált fapenészből (bús picsa) tudjam? - válaszoltam kedvesen, aztán a magam dolgával törődtem inkább. - Te, Marvin! Hogy érted el tegnap, hogy a portásnő olyan későn is kihozza a létrát?
- Érdekel mi? - vigyorgott, már inkább önelégülten. - Igérd meg, hogy kedvesebb leszel Bogival, és elmondom.
- He? - értetlenkedtem, majd hamarjában - Na jó, megígérem. - szavakkal egyeztem bele.
- Ígérd! Ne csak ráhagyd! - erősködött.
Be kell valljam, igaza volt. Teljesen ok nélkül bunkóztam a csajjal, miközben ő a talpamat is lenyalta volna a lócitrom után... De hé, nem Marvinnal volt egész este?
- Rendben. Ne haragudj, ha az ellenszenves külsőmet adtam. Nem rád vagyok pipa.
- Megteszi? - kérdezte Marvin Bogitól, mire az bólintott, és végre meghallgathattam a mesét. - Szimpla ügy. Bogit beírtam, mint vendéget, és felmentünk Gyémánt Joe szobájába. Onnan ledobtunk egy szatyornyi kacatot az ereszre, majd egy kis idő elteltéig vártunk, hogy ne legyünk gyanúsak a portásnőnél. Aztán lejöttünk panaszkodni, hogy egy hülye srác véletlenül kiejtette a szatyrot, amiben benne voltak Bogi cuccai. Mivel ő vendég, ezért nem várhatott holnapig, vagyis máig. A többit tudod, Joe csak abban segített, hogy megtudtam, hogyan reagálnak ilyen helyzetben.
- Jó, de hová tűntetek ezután?
- Szóval, eh... eredetileg nem volt betervezve, hogy Bogit beírjuk vendégnek, és fel is tudtam volna csempészni, de akkor a többi lány nem tudott volna feljutni. Megkérdeztem, és beleegyezett.
- Mibe? - kezdett ismét összekavarni.
- Hogy Bongónál aludjunk este, az albérletben.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.63 pont (16 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 A57L 2013. 11. 11. hétfő 04:44
Jó írás.
#2 genius33 2013. 02. 4. hétfő 09:38
Nagyon tuti smile
#1 Törté-Net 2004. 11. 2. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?