A+ A-

Találkozás

A Lány és a Fiú mentek az utcán. Még nem tudták, hogy sorsuk egymás útjába fogja terelni őket. Szép koranyári nap volt, a nap szépen sütött, de még nem volt nagyon meleg. A Lán sétált, céltalanul, nem tudott magával és az idejével mit kezdeni. Csak stétált, meg megállat egy-egy kirakatnál, csodálta a szebbnél-szebb ruhákat. Egyszercsak megállt egy fehérneműbolt előtt. Tulajdonképpen nagyon szerette a szép és izgató fehérneműket, csak egy problémája volt, nem volt kinek felvegye. Már nem, is emlékezett, hogy mikor volt férfival. Ez valahogy emlékei veszett, és tudta, ennek az az oka, hogy még soha nem volt igazio férfival. Voltak kapcsolatai, ilyenek is olyanok is, volt akivel el is tudott tölteni hoszabb időt, de volt, akivel csak kifejezetten a szex miatt jött össze. De soha nem kapta meg azt, amire vágyott. A vágy már régóta kínozta ölét. A Lány szégyenlős és meglehetősen gátlásos volt, holott külsejében semmi olyan nem volt, ami ezt indokolta volna. Arra soha nem lett volna képes, hogy az utcán odamenjen egy férfihoz és megszólítsa. Nem csak gátlásossága miatt, de neveltetése miatt sem. Most ott állt a fehérneműbolt előtt, és nézte a szebbnél szebb melltartókat, bugyikat. Ilyen tekintetben nem volt modern, tangát még soha nem bett föl, de nem is igen tudta volna elképzelni, hogy rajta olyan bugyi legyen, ami a fenekét nem takarja. De ahogy ezekre a dolgokra gondolt, mégis, elkezdett bizsergést érezni a testében. Nem tudni, ezt mi okozta, talán a kellemes langyos időjárás, vagy a gondolatai? Nem tudta ő maga sem. Valami mégis megindította lábait, és bement az üzletbe. Ott nagyon kedves eladólányokkal találkozott, amitől nagyon megkönnyebült, mert nekik könnybben el tudta mondani, miért ment be. Dadogva, reszkető hangon mondta el kívánságát, de a lányok ott nagyon kedvesek és segítőkészek voltak. Rövid idő múlva és némi próbálgatás után végül találtak neki egy olyan darabot, ami nagyon izgató, szexis, volt, és a Lány is el tudta fogadni. Szíve dobogott, majd kiugrott a helyéből. Hireten megkérdezute, hogy volna-e rá lehetőség, hogy ott felvegye és úgy menjen el. Ahogy kimondta, meg is ijedt saját magától, de már nem lehetett visszaszívni. Így hát a lány az új bugyiban és melltratóban ment el. Folytatta sétáját. Ugyanúgy minden cél nélkül csak sétált, nem is tudta, merre megy.
Közben a Fiú is csak ment. Ő is céltalanul rótta az utcát. Ő egészen nás problémával küzdött. Ő nem volt sem gátlásos, sem szégyenlős. De éppen most volt vége egy kapcsolatának, ami igen komolynak indult, de sajnos a lánmy az ágyban nulla volt. Emiatt sokat veszekedtek, a Fiú többet szeretett volna, szerette volna, ha a lány többet enged meg neki, de a lány nagyon prűd volt. Végülk a sok vszekedés, kudrac és felsülés miatt a kapcsolatuk megszakadt. A szakítás közös döntésük volt, de a Fiúnak nagyon fájt. Így hát bánatosan lehajtott fejjel rótta a macskaköves utat. Megállat az egyik híd közepén, nézte a rohanó folyó vizét. Támasztotta a korlátot, és arra gondolt, nekem végem van, az életem romokban hever, minek élek én? Elkezdett felmászni a korlátra, azzal a szándékkal, hogy leugrik.
A Lány ekkor ért oda a híd közepére. Rákiáltott a Fiúra: Ne! A Fiú nem zavartatta magát, csak mászott feljebb, elhatározása veéglegesés megmásíthatatlan volt. A Lány ismét kiáltott: Ne tedd! A Fiú oldalra nézett és megpillantotta a Lányt. Majd elfordította fejét, semmi különös, gondolta, se nem szép, se nem csúnya. A Lány közben futva közeledett a Fiúhoz. Ismét rákiáltott: Ne, kérlek ne! És odanyújtotta a kezét és mefogta a Fiú kezét. A Fiú ismét ránézett, most egyenesen bele a Lány szemébe. A Lány érintése és a szeméből áradó élet megbabonázta, szinte hipnotizálta. Öntudatlanul lemászott a korlátról és mint aki részeg vagy kábult, elindult kéz a kézben a Lánnyal. Később mikor visszagondolt erre, nem tudta miért teszi ezt, soha nem tudta megmagyarázni. Csak ment a Lány után, ő szinte húzta maga után. Nem tudta merre mennek, csak ment, csak ment. Majd egyre ismerősebb és ismerősebb házak tűntek fel. A Fiú kábulata csökkent, kezdett felébredni ebből a különös álomból, de furcsa mód, mégsem akaródzott elengedni a Lány kezét, hagyta magát vezetni tovább. A környezet egyre ismerősebb volt, és Fiú hirtelen rádöbbent, hogy ő itt lakik. Ott, abban a szemközti házban. Húzta volna maga után a Lányt, de ő is valami megmagyarázhatatlan okból arra ment. Honnan tudhatja, kérdezte magában a Fiú. Az nem lehet, hogy ő is itt... A Lány céltudatosan ment a ház felé, ahol a Fiú is lakott. Ő sem tudta, hogy a Fiú ott lakik, még sohasem látta. A Fiú sem őt. Testükben furcsa érzések tomboltak, a Fiú és a Lány önkéntelenül közelebb húzódtak egymáshoz, ahogy közeledtek az ajtóhoz. A Fiú már teljesen magához tért, de valahogy annyira álomszerű volt az egész történés, hogy nem hitte el. Nem hitte el saját szerepét, gondolkodni nem tudott, és annak ellenére, hogy már nem volt kábult, szinte robotként viselkedett.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.55 pont (33 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 papi 2016. 04. 24. vasárnap 07:05
Tetszett.
#6 Pavlov 2015. 05. 17. vasárnap 22:10
Romantikus, mégis szexi. Kicsit tényleg lehetne jobban tagolni és előbbé varázsolni. Csak így tovább, írj még!
#5 listike 2014. 06. 13. péntek 11:38
Nagyon szép.
#4 A57L 2014. 01. 11. szombat 07:41
Nem rossz.
#3 Andreas6 2013. 09. 4. szerda 07:03
Jó! Annyit kérnék tőled, hogy legközelebb olvasd át, mielőtt felrakod. Nyelvtanból jó vagy, de tele van az egész ostoba elütésekkel, amik nyilván a sietség következményei.
#2 nagydee 2005. 10. 12. szerda 11:30
kicsit tagoltabb lehetne, mert így néha az ember eltéveszti a sorokat, de egyébként gratulálok, felemelő olvasmány
#1 Törté-Net 2005. 10. 11. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?