A+ A-

Sajnálom Tanárnő

Mindig jól kijöttem a nőkkel és a lányokkal egyaránt. Tudtam olyan intellektuális lenni, hogy komolyabb témákról is beszélgethessek az érettebb korosztállyal, valamint megvolt bennem az a fajta lazaság, ami a pláza-cicák és társaik lekötéséhez kellett. Nem kell mondjam, nagy "műkedvelő" révén sokkal jobban szerettem a felnőtt nők társaságát. Mindig nagy álmom volt hogy az egyik tanárnőmmel komolyabb dolgokba keveredjek részint a kihívás részint a kíváncsiság miatt.
Végzős gimnazistaként az iskolában már régi bútornak számítottam, az ismeretségi köröm is ennek kapcsán szélesesedett évről évre. Gyakori eset volt hogy olyanok köszöntek rám, akiket egyáltalán nem ismertem. Ez persze jót tett amúgy sem kevés hiúságomnak.
Az érett nőkkel kötendő szexuális kapcsolat vágya nem csak az előbb leírt két tényező miatt fogalmazódott meg bennem, hiszen ennyi erővel bárkit elkaphattam volna, hanem a filozófia tanárnőm jelenléte is sokat nyomott a latban. Talán... ő nyomta a legtöbbet.
Egy mindig ápolt vörös hajú, 32 éves nőt képzeljetek el, aki rendszeresen kickboxozik. Haja a válláig ér, alul visszagöndörödik, de nem zárnak be teljes kört a fürtjei. Bőre teljesen sima és ápolt. Látszik rajta hogy ad a higiéniára. 166 centiméteréhez 48 kiló párosul valamint két csodálatos formájú mell. A testét rengeteg tizenéves "kislány" irigyelte az iskolában. Persze nem csak nekem volt ilyen "sasszemem" a dolgokhoz. A legtöbb srác, mint istennőről beszélt a tanárnőről, viszont volt hozzájuk képest egy hatalmas előnyöm. Az hogy régi ismerősöm volt és nagyon jó viszony alakult ki köztünk az idők folyamán.
Minden szerdán és csütörtökön volt vele 2. illetve 6. (egyben utolsó), óránk. Rendszeresen vendége voltam ez után az óra után a teremben. Miközben összepakolt, teljesen lényegtelen dolgokról csevegtünk, csupán azért, hogy azt a kis időt "tartalmasan" töltsük ki, ami arra kell, hogy a tábla tiszta legyen és a cuccai is el legyenek rakva. Sokszor segítettem neki a munkában, ilyenkor mindig elmosolyodott, és megdicsért hogy bezzeg én még hordozom a lovagi erényeket. Erre én legtöbbször azt feleltem, hogy egy ilyen gyönyörű nőnek, mint maga bármit szívesen megteszek. Ha úgy kívánja még a csillagokat is lehozom az égről... tanárnő. A szokás azt diktálta volna, hogy kinyitom neki az ajtót, elkísérem a tanári szobáig, majd elköszönök tőle és megyek haza, de ez ma nem így történt.
A mai napon patyolatfehér miniszoknyát vett fel egy majdnem ugyanaddig érő, lazán horgolt felsővel. Alatta színben hozzá illő fehér póló, és ahogy a szilikon pántot ki lehetett venni, melltartó is. Sokszor öltözködött "merészebben" mint az őt korban és súlyban megelőző kolléganői, de ez még tőle is szokatlan volt. Az alakját már dicsértem, de ilyen ruhában a lélegzetem is elakadt csodás formáitól. A feneke, a tökéletességet megtestesítő mellei, a csodaszép tűzvörös haja, és türkiz szeme, azzal a makulátlan bőrre olyan összhatást keltettek, hogy egy pillanatra elfeledkeztem az iskoláról, a haverokról, arról a papírgalacsinról, amivel az egyik osztálytársamat akartam megdobni, mert túl hangosan hallgatta a walkmanjét. Elfeledkeztem mindenről, csak a lépteit halottam, s mikor tekintetünk találkozott én csak álltam és borzongtam a szokásos "jó napot filótanárnő" köszönés és a hozzá tartozó mosoly helyett.
Az óra nem telt gyorsan. Sajnos nagyon nem érdekel a filozófia, így az egzisztencializmus és az übermens kultusz sem. Szokatlanul rossz hangulat uralkodott ez alatt a 45 perc alatt, ami idegen a tanárnőtől. A legtöbb alkalommal, ha látta hogy az osztály csak testben van jelen, mindig kitalál valamit, amivel legalább a fele társaságot visszakanyarinthatja az osztályterembe, most viszont monoton beszélt, mintha sürgetni szeretné az időt. Csütörtök volt, így az utolsó óránk, ami nem dobott a diákok filozófia iránt való érdeklődésén. Látva a kollektív inaktivitást próbáltam itt, ott jelentkezni, de mintha átlátszó lettem volna. Az óra végén mindenki rendre elhagyta a termet, én, pedig nekiláttam letörölni a táblát jó szokásomhoz híven. Nem nagyon akartam megszólalni, úgy voltam vele, ha valamit mondani akar, vagy egyáltalán akar beszélgetni, úgyis kinyög valamit.
Miután letettem a szivacsot odaszóltam neki, hogy: "Hát ez kész". Hirtelen felkapta a fejét, látszott rajta hogy teljesen máshol járt, és hebegve gyorsan megköszönte "lovagiasságomat". A szokásos dialógus volt kialakulóban, én, pedig nem akartam szakítani kedves kis hagyományunkkal. "Egy ilyen gyönyörű nőnek tanárnő..." Hirtelen rám nézett, mintha most halotta volna a számból először ezt a bókot. A jobb szeme sarkában egy kis könnycsepp jelent meg, melyen megcsillant a még felkapcsolva lévő neonok fénye. "Tényleg gyönyörűnek tartasz?". Nem értettem a kérdést. Lenéztem a kezeimre, melyek teljesen krétaporosak voltak és serényen elkezdtem őket tisztítani, hogy időt nyerjek. "ő... persze". Hirtelen nagyon megijedtem.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.06 pont (66 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#12 feherfabia 2014. 11. 15. szombat 06:32
10P
#11 sunyilo 2014. 11. 14. péntek 23:50
Jól megírtad, de a helyesírás-ellenőrzőt bekapcsolhatnád...
#10 A57L 2014. 10. 3. péntek 06:50
Egész jól összehoztad.
#9 genius33 2013. 04. 15. hétfő 15:11
Nagyon szuper smile
#8 v-ir-a 2011. 08. 13. szombat 00:26
nekem is tetszett
#7 dollyka 2011. 08. 12. péntek 16:10
Jó volt!! Nincs folytatás?
#6 bikmakk 2011. 08. 12. péntek 12:38
Nagyon jó!
#5 jbf8fynp 2008. 10. 10. péntek 18:10
Szép érzelemvilágot eláruló munka.
#4 alku 2004. 08. 19. csütörtök 13:40
Nekem nagyon tetszett, sokan örülnének, ha írnál még! Hajrá!
#3 Masin 2004. 08. 13. péntek 17:15
Jól felépített történet nem baj, hogy van benne egy kis lelki dráma. Írj még, sok sikert....
#2 Jaguar 2004. 08. 13. péntek 06:04
Nekem tetszett, írj....
#1 Törté-Net 2004. 08. 12. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?