A+ A-

Nem bántam meg (A folytatás...)

Egyszerűen nem találtam a helyem. A mindennapos, megszokott mozdulatokkal dolgoztam ugyan, de az a szerda este belerágta magát a gondolataimba. Nem tudom, hogy mi történt velem, illetve nagyon is tudom, de, hogy mitől vesztettem el annyira az eszem, azt egyszerűen fel nem foghatom.
Már régóta elhatároztam, hogy rendelek magamnak egy "mütyürkét", s aznap délután a neten kalandozva ezt meg is tettem, de hogy egy vibrátor tulajdonlásának tudatától annyira kívánjam a kielégülést, hogy munkaidő után, egy erotikus kis történet elolvasása közben a saját íróasztalomnál masztizzak, azt soha nem gondoltam volna magamról. S ráadásul, mintha végig figyelt volna. Akkor este, mikor hazaindultam vettem csak észre, hogy ő még bent volt, s csak abban reménykedtem, hogy az irodáink közötti viszonylag hosszú folyosó az esetleges árulkodó hangokat - együttérzőn - elrejtette.
Másnap reggel, mikor bevittem hozzá a heti értékesítési jelentést, mintha kaján, de megértő mosolyt láttam volna rajta. Csak a jelenléte is elég volt ahhoz, hogy teljesen elvörösödjek, s az, hogy esetleg "úgy" látott, egyszerűen megőrjített. Egész délelőtt azt figyeltem minden mozdulatán, hogy ad-e valami jelet, összeszoruló gyomorral azt vártam, hogy zöld szemei egyszer csak megszólalnak:
- Láttalak! Bizony! De aztán nem. Ő ugyan úgy viselkedett, ugyan olyan kimért és kedves volt velem, mint máskor. Délutánra aztán megnyugodtam. A szégyenérzet teljesen elmúlt, de maga a lehetőség, hogy látott, ott bujkált bennem, s mit tagadjam, a gondolat teljesen felpörgetett.
Délután ötkor ültem be a kocsiba. - Irány haza! - bíztattam magam. A kislányomat még a hét végén - anyámmal közös unszolásuknak engedve - levittem szüleimhez, így alig vártam már, hogy hazaérkezve körülvegyen az otthon ismerős csendje és az üdítő zuhany alá állhassak. Hazaérve ledobtam magamról a gönceim és a forró vízcseppek és gőz hatására telesen ellazultam, de miközben a szappannal végigsimítottam magam éreztem, az a kis pajzán gondolat továbbra is, mint egy alig pislákoló parázs, ott lapul bennem...
Bár korán volt, úgy döntöttem, hogy inkább gyorsan betelepszem az ágyba, és kihasználva a csendet, az oly régóta vágyott, gondtalan olvasásnak szentelem az estét. Így is indult. Lehuppantam az ágyra, s az éjjeli szekrényen már napok óta porosodó könyvért nyúltam. Felnyitottam a könyvjelzőnél és a már jól ismert szereplők újra életre keltek, olvasni kezdtem. Már többször is lapoztam, de azt vettem észre, hogy a cselekményt elvesztettem, a betűk kezdenek összefolyni a szemeim előtt, és csak arra gondolok, hogy ha látott, akkor mit láthatott. Azon morfondíroztam, hogy milyen lehetek más szemében, kelthetek-e valakiben vágyat azzal, mikor megmutatom magamból azt, amit csak és kizárólag magamnak akarok adni? Egyik kezem önkéntelenül is a combomat simogatta már, a másikkal még mindig a könyvet szorongattam. - Hát így elég idétlenül nézhetsz ki! - nyugtattam meg magam.
A könyvet letettem az ágy mellé, s lehunyt szemmel megpróbáltam elképzelni magam, de egyszerűen nem ment. Fejemmel az ágy háttámlájának dőlve feküdtem, és akartam látni azt a képet, amit másnak képzeltem el, de akárhogy is próbáltam, egyszerűen képtelen voltam rá. Testemet kezdtem forrónak érezni és mikor kezemmel a hasamat akartam megnyugtatni az egyre erősödő izgalomtól, akkor vettem csak észre, hogy nem vettem fel bugyit. Mindig bugyiban alszom. Talán a tudatalattim zuhanyozás után már döntött helyettem és akarta, hogy kezemmel megérintsem magam. Teljesen el voltam ázva. Mintha pinuskám önálló életre kelt volna, akarta a gyönyört, csak nekem felejtett el szólni közben.
Már nem tudom, hogy mitől vezérelve, de felpattantam, s a szekrényben lévő kamera után kezdtem el kutatni. - Nem hiszem el, hogy képtelen vagyok rá! - és szinte kapkodva kötöttem össze a zsinórokat a televízióval azért, hogy a kamera által közvetített kép az ágyról is látható legyen a képernyőn. Felvételre állítottam és a kijelzőt figyelve úgy állítottam be, hogy az objektív az ágyra irányuljon. - Látnom kell magam! - mormogtam, bár eszembe jutott, hogy aznap este az irodai tükör volt a cinkosom, de akkor a látvány nem érdekelt, csak a kielégülés utáni vágy robogott bennem. Megnyomtam a felvétel gombot, és miközben visszaültem az ágyra, a távirányítóval bekapcsoltam a TV-t. Váltogattam a csatornákat, s végre megjelent a képernyőn a jól ismert szoba, az ágyam, és egy ágyon ülő, fekete kis hálóingbe bújt, fiatalos nő. - Ilyen vagy! - nyugtattam meg magam, s felültem az ágyra, hátamat újra a támlának vetve. Talán percekig bámulhattam a képernyőt, a képernyőn velem szemben, felhúzott térdekkel ülő nőt, aki pontosan úgy és akkor mozdult meg amikor én. - Tiszta hülye vagyok! - fakadtam ki, a távirányító után nyúltam és lekapcsoltam a TV-t.
Reggel kicsit késve, kapkodva érkeztem be az irodába, de aztán gyorsan belerázódtam napi teendőimbe, s az idő hihetetlen iramban telt.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.36 pont (14 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#2 papi 2013. 05. 14. kedd 05:30
Nagyon jó
#1 Törté-Net 2004. 05. 17. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?