A+ A-

Nem bántam meg

Szeretek munkaidő után maradni még, mert ilyenkor csendben, a megszokott napi ricsaj és folyamatos telefoncsörgés nélkül könnyebben tudok a dolgaim végére érni. Azon a téli estén is így történt. Ránéztem a csendben kattogó faliórára és örömmel töltött el, hogy fél órán belül végzek. Gondoltam készítek egy jó forró teát, s miközben elkortyolgatom, az asztalomról is lekopik napi feladatom maradéka.
Elindultam hát az iroda konyhájára, s félúton nem kis meglepetésemre észrevettem, hogy Évánál, az asszisztensünknél még mindig világos van. Éva 28 éves, egy gyönyörű kislány anyukája, s a munkaidő végeztével szinte azonnal rohant haza. Ezért is lepődtem meg, hogy ő még mindig bent volt, így elindultam az irodája felé, hogy "felelősségre vonjam". A vastag szőnyeggel borított folyosón szinte teljesen sötét volt, s a félig nyitott ajtó előtt - már nem is tudom, hogy miért - megtorpantam, s néztem Évát, ahogy az asztalán álló monitorra mered. Csendben figyeltem és már kezdtem kínosan érezni magam, hogy a sötétből leselkedek, mikor Éva alig észrevehetően, de félreérthetetlen módon, sóhajtott egyet. Levegőt is alig mertem venni, s már menekülni szerettem volna, de a rám nehezedő csendben minden apró mozdulatomat hatalmas csörömpölésnek véltem. Így megdermedve és az esetleges felfedezéstől rettegve, bénultan, tovább bámultam Évát.
Éva nem egy gyönyörű nő, nem fordultak utána az utcán, de semmi kivetni valót nem lehet mondani az alakjára, s akkor ott, a monitorra meredt tekintettel, az asztala előtti székben hátradőlve úgy tűnt, hogy a világ valamennyi erotikus kisugárzása az asztalánál összpontosult. Nézte a monitort és mivel íróasztala eltakarta, csak a bal vállának ritmikus mozgása adta tudtomra, hogy Évának a kéjjel van randevúja. Az apró sóhajok rendszertelenül törtek fel belőle, s talán egy kicsit illúziórombolón is hatott, hogy jobb kezével az asztalon lévő egérrel irányította a monitoron lévő képet. Egyre jobban, s egyre erőteljesebben mozgott a válla, látni lehetett rajta, hogy már nem ő irányítja a történéseket, hanem a vágy és a beteljesülés ígérete. Miközben átéléssel, s még mindig a monitort figyelve simogatta punciját jobb kezével kigombolta hófehér blúzát, látni engedve apró kis köldökét, s formás melleit kiszabadította a melltartó fogságából. Mellbimbói, mint apró rügyek meredtek előre, s ő érzékien, hihetetlen szeretettel és szenvedéllyel kezdte el simogatni őket.
Már egyre gyakrabban hunyta le szemeit, s néha meg-megremegő szája széléről nyelvével terelte el az odatévedő kis nyálcseppeket. Egyre jobban a hatalmába kerítette a vágy és a kezdeti finom mellsimogatás követelőző lett, míg az addigi apró sóhajok folyamatos, kicsi kis nyögésekké alakultak át. Már nem nézte a képernyőt, már lehetett látni rajta, hogy számára megszűnt a külvilág, és székének alig hallható reccsenései tudtomra adták, hogy csípője megkezdte vad táncát. Éva szinte már feküdt a székén. Fejét hátravetve nyögdécselt és teste sóvárogva követelte kezei érintését. Szép volt. Egyszerűen csak szép volt, ahogy jobbjával a nyakától elindulva simogatta magát, s melleit gyöngéden masszírozta. Aztán az apró nyögések abbamaradtak, bal vállának mozgása, valamint csípőjének tánca lecsitult és újra csak az alig hallható sóhajok szapora egymásutánja jelezte a vágy jelenlétét. Bal keze előtűnt, s a fényben csillogó ujjaival mellbimbóit kezdte el gyengéden kényeztetni.
Szemét lehunyva tartotta még, s én óriási bűntudattal megpróbáltam a nyitott ajtó elől elsomfordálni, de ekkor hirtelen felállt. - Észrevett! Hasított belém és a félelemtől legyökerezve egyszerűen nem tudtam megmozdulni, csak ott álltam és tágra nyílt szemekkel vártam a szégyen teljes beteljesülését. De nem. Éva nem vett észre. Még mindig csukott szemmel, kigombolt nadrágban és blúzban, mindkét kezével asztalára támaszkodva állt. Mintha várt volna valamit. Ott állt formás melleit szabadon hagyva leselkedő szemeimnek és egy lassú sóhaj közben lehajtotta fejét. Súlyos másodpercek teltek el így, én talán még a lélegzetemet is visszatartottam. Éva az asztalon lévő táskájából kivett egy dobozt, a monitor elé tette és csak a hangokból jöttem rá, hogy ki is bontotta.
Kezeivel újra az asztalra támaszkodott és csípőjét egy kicsit megringatta. Lassan, nagyon lassan, mint egy lassított film levette szemüvegét és közben a szemüveg hideg üvegével megérintette mindkét mellbimbóját. Ezután érzéki nyelvével megnyalta mindkét kezének mutatóujját, s a nedves kis ujjbegyek körtáncot kezdtek a még mindig meredező rügyek körül. Hosszú sóhajok kíséretében Éva a melleit kezdte el masszírozni, s hátravetett fejjel, csípőjét ringatva már érződött, hogy a kéj még nem csendesedett le benne. Jobb kezét lecsúsztatta testén a nyitott nadrágjához, s kézfeje eltűnt az ölében. Az első érintésre apró sikoly hagyta el száját. Még mindig állva lekönyökölt az asztalára bal karjára és terpeszbe tett lábbal simogatta punciját újra.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.26 pont (27 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 deajk2008 2016. 11. 9. szerda 10:53
nekem nagyon tetszenek a vibris szexjátékok...
#3 A57L 2014. 04. 6. vasárnap 10:41
Nekem nem tetszett.
#2 papi 2013. 05. 14. kedd 05:28
Nagyon jó, de egy kis segitségnyújtás még jobbá tette volna.
#1 Törté-Net 2004. 04. 9. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?