Luci

Kész őrületben telt-múlt a nap. Hiába próbáltam a munkára figyelni, képtelen voltam koncentrálni. Előbb-utóbb rájöttem, hogy kétszer – később háromszor – is ellenőriznem kell magam, mert nem lehetek biztos, hogy jól csináltam-e. Beugróként kapott feladataim gépiesek voltak, nem igényeltek nagy észt, én mégis rendre elszúrtam valamit. Gondolataim folyton elkalandoztak, a reggeli liftezés, az észbontó ismeretlen, meg az első majdnem nyilvános orgazmusom körül jártak, és amikor visszatereltem őket a feladathoz, nem emlékeztem, mit írtam be a gépbe.
Annyira nem rám vallott ez az egész. Nem mintha aszexuális lettem volna, de sosem kezdeményeztem. Nem hívtak randikra, nem jártam bulikra meg hasonlókra, még az egyetemen sem. Volt egy-két barátom, ha annak lehetett nevezni őket, de egyik ügy sem tartott sokáig. Az életem mostanára maga volt a dögunalom, többnyire a szükség hozta így – a diákhitel nem fizetődik vissza magától, és a városi élet még jobban megnehezíti a dolgokat –, de valahogy nem sikerült megtalálnom a hangot a férfiakkal. Ők bulizni akartak, én olvasni; ők sportlap voltak, én meg a National Geographic.
A randizás határozottan nem tartozott az erősségeim közé, bár ez izgatott a legkevésbé.
Bármennyire igyekeztem elfelejteni a liftben történteket, az ebédszünetre semmit sem akartam jobban, mint a vibrátoromat, meg egy kijózanító seggbe rúgást. Fantáziálgatásaim ellenére rémes volt, ami megtörtént, ahogy azonnal eleget tettem az ismeretlen férfi kívánságainak. Tudtam, hogy nem fordulhat elő még egyszer, hiába is szeretném. Szükségem volt erre a munkára, akkor is, ha egyhangú.
Tiszta sor, hogy nem engedhetek meg magamnak még egy ilyen kilengést. Csakhogy a feladatom nem igényelt különösebben nagy észt, így képtelen voltam elhessegetni annak az emlékét, milyen érzékien lágyak az ajkai, meg, ahogy végigfutott a borzongás a hátamon, amikor beleharapott a nyakamba.
Hát lassan telt a nap.
A munkaidő végére nagy nehezen elvégezve a napi feladataimat azt fontolgattam, hogy gyalog megyek le a tizennegyedikről, végül mégis a lift mellett döntöttem, de csak miután biztos lehettem, hogy az ismeretlen férfi nincs benne. A mélygarázs felé vettem az irányt, míg a többség az épület előtti taxikhoz igyekezett.