Az első petting 1. rész

16 évesek voltunk mindketten, ugyanabba a gimnáziumba és évfolyamra jártunk, csak másik osztályba, de azért elég sokszor láttuk egymást szünetekben, menzán, stb. Én most éppen nem jártam egy lánnyal, sem, bár eddig is csak két csajom volt, s velük se volt komoly a dolog, csak olyan kamaszos első járások. Séták kézen fogva, hosszú beszélgetések, smárolás, egy kis tapizás ruhában, ennyi. Krisztinek hívták, 165 cm magas lehetett, vékony, karcsú alakkal, kis körte formájú mellekkel, szép feszes popsival, már amennyire a ruha alatt ki tudtam venni az idomait. Rövid barna haja volt, barna szemekkel, és a magasságához mérten hosszú szép combokkal rendelkezett. Nagyon tetszett nekem, hogy annyira életvidám, mindig mosolygott, nevetgélt a barátnőivel, de mégsem azok a kamaszlányos vihogások voltak, érettebbnek tűnt a korabeli lányoknál. Amikor össze-összenéztünk, láttam rajta, hogy én sem lehettem neki közömbös, visszamosolygott rám. Sokszor rajtam felejtette a tekintetét, ahogy én is hosszasan tudtam csodálni alakját, mosolyát. Már csak valami ürügyet kellett keresnem, hogy közeledni tudjak hozzá.
Május vége felé közeledve a mi évfolyamunk díszítette, fel az iskolát a végzősök ballagására, így több egymás utáni hétvégén dolgoztunk együtt az egész II. évfolyam, a suli kicsinosításán, mivel ezek kötetlen munkálatok voltak úgy igyekeztem, hogy valahogy mindig a közelébe legyek és segíthessek neki. Hol létrán felmászva adogatta a virág fűzéreket, hogy a mennyezetre akasztgassam, hol a tablókat cipeltem és adtam a kezébe, hogy szépen elrendezhesse, hol segítettem neki a táblákat is feldíszíteni. Ilyenkor sokat beszélgettünk mindenféléről, jókat nevetgéltünk, majd a munkák végeztével többször meghívtam sétálni, fagyizni, betértünk néha egy cukrászdába sütit enni és üdítőt inni, amikre, szerencsémre mindig igent mondott. Talán a harmadik alkalommal lehetett, amikor a kezünk véletlenül összeért, és ő egy határozott mozdulattal megfogta a kezem, – amitől hangosabban kezdett dobogni a szívem a helyén – de nem nézett rám, csak mosolyogva sétált és csacsogva mesélte tovább a sztorijait. Majd egy közeli padhoz húzott, ahol leültünk picit pihenni, s akkor hirtelen egy finom puszit nyomott az arcomra, látta a meglepettségem, és mosolyogva kérdezte, hogy baj-e? Gyorsan és kicsit makogva mondtam, hogy dehogy, nagyon is jólesett! Majd felé fordultam és lassan közelítettem édes kicsi ajkaihoz, ő átölelte a nyakamat és máris rátapadt a reszkető számra és fürge nyelvével kéredzkedett be, hogy eljátszadozhasson az enyémmel.