Szingli pörgés 4. fejezet - Elvadult vágyálmok 4. rész

– Mi van a bulival? – kérdezte a fekete hajú Niki az egyetem épületének egyik padján ülve.
– Melyikkel? – kérdezett vissza Lorena.
– A házibulival. Klaudiák tervezgettek valami farsangi házibulit.
– Ja, fogalmam sincs. Mikor lesz?
– Elvileg szombaton.
– Akkor jó, mert pénteken máshova megyek.
– Tegnap is ráírtam Klaura, de nem igazán adott kielégítő válaszokat – magyarázta a telefonja képernyőjét görgetve Niki.
– Hát Ő ilyen. Lehet az utolsó pillanatban fogja leszervezni – találgatott mosolyogva a másik csaj.
– Lehet. És a többiek se nagyon mondanak semmi konkrétat... Mit szólnál, ha hagynánk a csajokat, és szombaton csak Mi ketten mennénk valahova? – kérdezte bizalmasan, barátnőjére nézve a fekete hajú nő.
– Ez is megfordult a fejemben. Benne vagyok – egyezett bele mosollyal az arcán Lorena.
– Nem baj, hogy Ők nem jönnek?
– Dehogy. Ők úgyis csak folyton variálnak.
– Hát igen. Akkor szombat este megyünk valamerre. Még megdumáljuk, hogy hova.
– Oké. Legyen így!
A pénteki bulit követően, Lorena egy külvárosi kertvárosban, egy kopaszra nyírt hajú, kék szemű, széles vállú, Aurél nevű srác társaságában szállt le a buszról. Sem neki, sem pedig két legjobb barátnőjének nem volt kedve komolyabb farsangi jelmezhez, ezért csak a fekete csipkeszemálarcukat viselték a Pinkben, ám Lorena levetette azt magáról az éjszakai járaton. Rágyújtott egy cigire, miközben gyors lépéseinek köszönhetően, fekete magassarkú bőrcsizmája alatt, hangosan ropogott az egy nappal korábban leesett hó. Megálltak az úti célnak kijelölt családi ház előtt.
– Biztos, hogy nem baj, ha a garázsba megyünk? – kérdezte a kulcsait keresve a fekete sapkát hordó fiú – Mondtam, nem örülnék, ha felébrednének a szüleim.
– Dehogy. Még izgalmasabb is így – felelte mosolyogva a lány.
A két fiatal bement a kapun. A férfi halkan kinyitotta az udvarra, nem messze a háztól épített garázs ajtaját. Feloltotta a villanyt, megkerülték a bent pihenő autót, aztán a hátulsó tágasabb területen állapodtak meg. A csaj letette táskáját, azzal kicsatolta partnere övét. Eléje guggolt, s lehúzta a sliccét, de Aurél felállította.
– Neme veszed le a kabátodat? Jó idő van bent.