Wonderful America

2 évvel ezelőtt az egyik ismerősöm megpályázott egy babysitter-res programot, miszerint fél, illetve 1 évig lehetőséget kap arra, hogy Amerikába költözzön egy családhoz és gondozza azok . Először kicsit szkeptikusan gondoltam a dologra, mert mégis át kell repülni egy óceánt és mi történik, ha honvágya lesz, stb., de később, ahogy Kriszta mesélt, én is ráharaptam a dologra. Miután hazajött, nagyon elégedett volt, sőt szinte áradozott, hogy milyen szép és jó volt odakint. 20 éves fejjel én is elhatároztam, hogy megpróbálkozom egy ilyen kihívással. A szüleim előbb nem engedtek, a távolság és néhány előitélet miatt. Nem értettem őket igazán, ugyanis még a 16. életévemet sem töltöttem be, amikor elküldtek teljesen egyedül 1 évre Németországba egy idegen családhoz, hogy ott tanuljak. A mái napig a 2. otthonomnak tekintem Németországot. Krisztának köszönhetően megtaláltam az agenció főnökét, és megbeszéltem vele egy időpontot.

Egy nagyon kedves hölgy faggatott ki és megígérte, hogy 1 héten belül jelentkezni fog, ha megtalálja a hozzám passzoló családot. 2 nap után jött is a telefonhívás, hogy még aznap keressem fel az irodán, hogy megtárgyaljuk a dolgokat. Nagyon megörültem és ez csak fokozódott, amikor megtudtam, hogy Los Angeles-ben lakik a család. Egy fénykép és az illetők adatai vártak rám a főnökasszony íróasztalán. Amikor megnéztem a képet, azt hittem, hogy leesik az állam. Doug, a férj egy izmos, barna hajú, barna szemű, meglehetősen jóképű férfi, Alice, a feleség pedig szőke hajú, kék szemű, gyönyörű nő. , hogy szülés után is ennyire szexis valaki, minden elismerésem. Ha Amerikában az év legszebb házaspárját választanák, biztosan ők nyernének, gondoltam. Mindketten 28 évesek, a kislányuk, Lynn pedig 2 éves, gyönyörű gyerek. Alice befektetési tanácsadó és tolmács, Doug pedig elvégezte a jogi egyetemet, de még az amerikai focival keresi a pénzét. A főnökasszony elmondta, hogy a családtól minden szabadságot megkapok, csak annyit kötöttek ki, hogy hüllőket ne tartsak háziállatként.

Az egész nagyon gyorsan történt. Azt szerették volna, hogyha azonnal, vagy legalábbis minél előbb odarepülnék és "munkába állnék". Nagyon örültem az egésznek és a szüleim is elégedettek voltak, hogy első benyomásra normális családhoz kerültem.