Unokatesóm 1. rész

Magamról annyit, hogy 46 éves közgazdászként az országos NAV-nál vagyok osztályvezető. Van egy 21 éves lányom van, elváltam 3 éve, a munkámnak lányomnak és a triatlonnak élem életem. Nem panaszkodom az anyagiakra, mondhatom jól jöttem ki a válásból, jól keresek és sajnos nemrég egy jelentős vagyont is örököltem édesanyám után.
Két éve kezdődött a sztori amit elszeretnék mesélni. Szokványos hétköznap, mikor az egyik alkalmazottam jött be, hogy ügyészi megkeresés, nézzem ét szignózzam, hogy továbbíthassa. Félvállról vetettem oda tegye az asztalomra és az értekezlet után átnézem. Ebéd előtt valamiért rápillantottan a dossziéra és a fejlécen ragadt a tekintetem. A megyei főügyész nevére pillanantva elállt a lélegzetem. Hiszen a közel 20 éve nem látott unokatesóm kérte az anyagot. Legyintettem az ebédre és gyorsan telefon után nyúlva hívtam a tel számot. Még kapcsolták emlékeimbe temetkeztem. Apukáink voltak testvérek elég rossz viszonyba így tán 2-3 szor találkoztunk évente. Talán 8 éves lehetett Éva mikor autó balesetben mindkét lábát amputálni kellett. Innentől fogva nekem az idősebbnek, bár csak két évvel, kellemetlen volt a tolókocsis lánnyal találkozni, feszéjeztetve éreztem magam még nem a két apuka valamin összeveszett és a két család nem is találkozott többet. Éva apukája rákban meghalt én pont doktoráltam az időben, így a temetésre sem mentem. Édesanyám mesélte pár szót váltottak Éva vörös diplomával végzett a jogi karon, 19 évesen szült egy fiút akit lányanyaként az anyukájával közösen nevelt, nevel aki mára már biztos egy 25 év körüli daliás legény lehet. Itt tartottam mikor a fülembe robbant egy csilingelő, de erélyes, szinte számon kérő női hang.
– Tessék dr Sztána Éva!
– Halló itt meg dr Sztána Ildikó! – próbáltam hivatalos lenni, de éreztem remeg a hangom izgalmamban.
Egy hosszúnak tűnő csend után egy meglágyult hangot hallottam.
– Szia Ildi! Te vagy az? Úr Isten, hogy találtál rám?
Na és innentől jó órán át egymás szavába vágva csak mondtuk-mondtuk. A végén megegyeztönk privát szám csere után keressük egymást! Nem süket üres duma volt, hisz heti 2 alkalommal beszéltünk is, cserélgetünk képeket a gyerekekről e-mail-ben. Majd egy keddi nap közölte csütörtökön Pot Péterrel lesz megbeszélése és ha gondolom utána összefuthatnánk mielőtt haza megy Debrecenbe.