Lilith megéhezik 5. rész - DP, fű és kokain

Probst nővér nem csak Oberfrauenwald kolostorán végzett tökéletes átalakítást, apáca ruháját is jellegzetes színekből álló, de jóval többet láttató öltözetre cserélte. A fekete fűzőben olyan méretesnek tűntek a keblei, akár két férfi arca is elveszhetett volna köztük. Vékony, fénylő ezüstláncon fordított kereszt lógott a nyakában, a hatalmas halmokon pihent, azokkal együtt emelkedett és süllyedt, minden lélegzetvétellel. Márpedig Nina Probst most nagyon szaporán vette a levegőt, serényen szipogva tüntette el orrában az oltárra kihúzott, szintén fordított kereszt formában kiszórt kokain csíkokat. Jobb kezében whiskys poharat illegetett, húsos ajkai közé tömörre sodort bluntot illesztett.
Florian atya némán adott neki tüzet, Probst nővér csak futó pillantással nyugtázta, mélyen letüdőzte a füstöt, ami aztán kígyózva bukkant elő vörös szájából. Édes illat, kokain kesernyés íze és ... Megint élt, nem is akárhogyan és ezt a lábai közti, parányi fekete csipke tanga alig látható nedvességfolt tanúsíthatta leginkább. Harisnyakötős combjait egymáson keresztezve üldögélt egy imapadon és a kolostor megújult rendjét figyelte, hogyan végzik napi tevékenységüket a novíciusok. Most, hogy az a begyöpösödött, féleszű Detlef végre eltűnt, immár az ő igazgatása és uralma alatt. Szőke fürtjein mintegy jelképesen, picire szabott novícius fejkötő ült meg, de éppen csak akkora, hogy hajkoronáján díszelegjen. Tincsei csigákban terültek szét a vállán, hajvégei csiklandozták vállait és dekoltázsának hamvas bőrét.
A spangli vége narancsosan izzott fel újra és újra, határozottan nyújtotta Florian atya felé, aki kissé zavarba jött.
– Nem opcionális – közölte foghegyről, karcosan Nina.
Florian becsukta tiltakozásra nyitott száját, majd újra kinyitotta, de csak, hogy a nővér beleslukkoltathassa a sodort zöld bluntba. Ahogyan levegőt szívott rá köhögni kezdett, szemei vörös könnyekbe lábadtak.
– Még egyet! – parancsolta Probst nővér és Florian nem tehetett mást, engedelmeskedett újdonsült úrnője akaratának. Hamar betépett, zsibbadtan pislogott csík szemeivel a szemcsésedő templomban. – Ne parázz, Flo, ezt a cuccot isten teremtette, tudod, a földből nő. Semmi ördögi nincs benne, csak az idióta fajunk valamiért betiltotta.
– Aha – hagyta rá Florian. Soha korábban nem tapasztalt még ilyen érdektelen nyugalmat. Jobb érzésnek tűnt, mint imádkozni. Közel érezte magát a mindenséghez, feloldódott benne és a lelke megnyugodott egy kicsit.