Hajnal 1. rész

Tizenhárom éve házas vagyok. Van három csodaszép, de nyilván nem tökéletes gyerekem. Van egy nagy házunk, több autónk, a férjem, okos, jóképű, jól keres. Nincs káros szenvedélye, mindene a család, mindenben segít.
Jómagam lassan negyven leszek, és azon kapom magam, hogy este, amikor kettesben lehetnék vele, éppen vasalnom kell, éppen a gépbe kell tenni a ruhákat, vagy olyankor a legjobb odakint gazolni. Mindegy, csak ne vele. Minden kibaszott második mondat felbassza az agyam, ami kijön a száján. Csak neki lehet igaza mindenben, meg sem hallja, mit válaszolok, úgy csináljuk, ahogy neki jó. Az ágyban is. Valószínűleg ez az oka annak, hogy sosem, egyszer sem tudott kielégíteni. Mivel előtte egyik pasim sem, elkönyveltem ezt a saját fogyatékosságomnak. Maradtam magamnak. Napközben a fürdőben, mindenhogyan elélveztem, ahogyan csak a körülmények engedték, tehát képes vagyok rá, csak belefulladok a közönybe, nem gerjeszt be semmi a szendvicskészítésben, vagy a porszívózásban, de még a férjem felettem izzadásában sem.
Közben valahol félúton a lopva fürdőben pornón élvezkedés és a rendrakás között, elveszítettem magamat. Azt gyenge, fos karaktert, aki anno voltam, mikor hozzá mentem. Semmi extra nem volt rajtam akkor sem, egy átlagos, barna hajú, átlagos testalkatú szürke egérke.
Eljárok edzeni, fodrászhoz, kozmetikushoz, körmöshöz, a ruháim rendben, ezekkel turbózom magam és a lestrapált testem, hogy ki is nézzek valahogyan. Egyik nap meló után, mikor az ötödik felesleges üzenetet kapom a férjemtől, hogy mit hová pakoltam otthon, mert kurvára nem talál semmit, teszem azt kést a kurva evőeszközös fiókban, úgy döntök, hogy elegem van az egész mókuskerékből, inni akarok. A munkatársam kocsijában ülök, hazafelé tartunk, és mintha éppen eszembe jutna valami, kérem, hogy tegyen ki az utca közepén. Véletlenül épp egy kocsma közelében. Délután öt óra van, nem lepődöm meg, hogy odalent nincs még senki, csak pár odakövült alkesz.
– Még két óra nyitásig, bogaram – lép elém egy magas, fekete hajú, tetovált karú férfi, és a félhomályban rendesen meg is ijedek tőle.
– Akkor adj valami erőset, és odakint a lépcsőn megiszom – mondom neki fapofával, mire elhúzza a száját, ami egy vicsorgásnak is beillene, de csak beáll a pult mögé. Kiszolgálni.
– Mit kérsz? – húzza fel a szemöldökét, míg leülök elé.