Egy igazán kedves család 1. rész

Hadd meséljek el egy történetet, ami ezelőtt jó néhány évvel történt, de eddig egyszerűen nem meséltem el senkinek. Most így megváltoztatott nevekkel végre kiírom magamból és megértitek, miért tartottam eddig teljes titokban. A történet ott kezdődik, hogy épp hazafelé autózunk az autópályán leendő feleségemmel, Vandával egy kis erdélyi faluba, hogy bemutasson a szüleinek, és bejelentsük, hogy össze fogunk házasodni. Legalább hat órai autóút állt még előttünk a perzselő júliusi hőségben, a légkondi ugyan kellemes hőmérsékletet biztosított a kocsiban, de odakint dúlt a kánikula, és én egy lenge rövidnadrágban meg atlétában, Vanda meg egy rövidke nyári ruhában utaztunk. Ő közben a szüleivel Whatsappozott, és néha felnevetett egy-egy kapott üzeneten vagy fotón, én meg a rádión próbáltam valami normális zenét keresni, hogy ne unjam magam halálra az autópálya egyhangúságában.
Vandát három hónappal azelőtt ismertem meg Svájcban egy teniszedzésen, mivel teniszedzőként dolgoztam egy elit klubban ahová leginkább pénzes emberek jártak. Vandát akkoriban egy kliense hozta el, egy gazdag bankár, akinek a jogi ügyeit intézte, és aki nyilván abban reménykedett, hogy ezzel bevágódik nála és lefektetheti. Ahogy a teniszezés alapjait magyaráztam neki, egyből felszikrázott köztünk a levegő, a dagadt bankár meg egy óra után elunta magát és elment inkább inni egyet a bárba, látva, hogy teljesen felesleges harmadikká vált köztünk. Vanda a tipikus szépség volt, bár kicsi termetű, alig egyhatvan, de tökéletes alakkal, babaarccal és hosszú koromfekete hajzuhataggal, ami kicsi sportos fenekéig ért. A teniszezésbe hamar belejött, és néhány nap múlva már egyéb sportokat is kipróbáltunk együtt, három hét múlva pedig már nem tudtuk elképzelni az életünket egymás nélkül.
A családjáról nem sokat beszélt, és mivel az én szüleim már évekkel azelőtt meghaltak, nem is igazán jött fel a téma, egészen egy héttel azelőttig, amikor egy este az ágyban hozzám bújva bejelentette, hogy szeretne bemutatni a szüleinek és a nővérének. Azelőtt nap kértem meg a kezét és ő igent mondott, szóval nem lepett meg igazán a dolog. Mutatott néhány képet róluk, és elmesélte, hogy ők is sokat sportolnak, és hogy majd ne lepődjek meg, mert náluk otthon szokás, hogy egy szál bugyiban járkál mindenki ha meleg van, és kérdezte hogy ez zavarna-e.