A zsebóra

Liza boldogan lépkedett a reggeli napsütésben. Imádta ezt a várost, Barcelonát, ahol négy éve élt. Meghalt a nagymamája és egyetlen unokaként megörökölte ezt a kis lakást, némi pénzzel együtt. Habozás nélkül ide költözött, otthagyva szülei kisvárosi unalmas hétköznapjait, a szomszédok sanda megjegyzéseit és a munkanélküliség sivárságát. Itt gyorsan talált munkát, egy bankban dolgozott és élvezte az ügyfelek kiszolgálását.
Most is munkába ment, arcán mosollyal, bár ő sem értette, minek is örül ezen a reggelen. Valójában nem indult jól ez a nap. A mosdó még mindig furcsán hörgött, kedvenc szandáljának csatja az indulás előtt széttörött és a zárból is alig tudta kihúzni a kulcsot, ahogy elindult otthonról. Mégis úgy érezte, ma valami jó dolog fog vele történni.
Mostanában két dolog foglakoztatta igazán. Egyrészt a régiségek, másrészt a fiúk (na jó, inkább férfiak). A régiségekre talán nagymamája lakása miatt kapott rá. Amikor megkapta, tele volt mindenféle régi képpel, bútorral, szobrocskákkal. Ezeket szép lassan eladogatta és számára is meglepő összegeket kapott értük. Ennek ellenére a figyelmét igazából csak a régi ékszerek keltették fel. Nyakláncok, fülbevalók, gyűrűk. Amiket régen is hordtak a nők, hogy felkeltsék a férfiak figyelmét. A városban szinte az összes régiségkereskedőt ismerte már, rendszeresen benézett hozzájuk és ők már tudták, hogy mire fogékony ez a csinos, fiatal lány. Néha a bankba is felvette egyik-másik darabot, ilyenkor többen megcsodálták és ő büszke volt jó ízlésére.
A másik téma meg a fiúk. Illetve férfiak. Amióta ideköltözött, nem volt állandó barátja. Néha nem értette mi a baj vele, de aztán inkább vállat vont és ment a barátnőivel a szórakozóhelyekre. Külsőre nem volt benne semmi különleges, a szokásos spanyol genetikai adottságokat örökölte. Az orra lehetne kicsit kisebb, a melleit néha nagyobbnak szerette volna látni. Vékony, formás lábak bukkantak elő a miniszoknya alól, erre viszont büszke volt, ahogy gömbölyű popsijára is. Mindig akadt egy-két fiú, aki tette a szépet, sangriától zsongó fejjel hallgatta duruzsolásukat, néha egyik-másik meg is kapta egy-egy éjszakára, de még kereste az igazit. Néha próbált ő is kikezdeni valamelyik villogó szemű sráccal, de ritkán ért célt. Hiába, a barátnői általában sikeresebbek voltak.