M

alf

eg

alf

al

alf

áz

alf

ottan

a házibuliban

Barátnőmmel farsangi buliba készültünk. Hosszasan gondolkodtam, azon
erre az alkalomra valami dögös jelmezt kéne felvennem. Valami csábítót, vagy vadat?
Ötleteimmel mindig barátnőmhöz fordultam, de Ő mindegyiket elvetette.
– ne fáraszd magad Pannival már kitaláltunk neked valamit. Meglátod tetszeni fog.
– De mit? – Érdeklődtem
– Meglepetés. Többet nem mondhatok.

Mivel Én voltam az engedelmes , beleegyeztem a meglepetésbe.
Megérkeztünk a buliba a barátnője nyitott ajtót, aki örömmel fogadott bennünket.
– Már tudja? – súgtak össze a lányok
– Még nem, de hamarosan ismertetjük vele. Előbb adjunk neki valamit inni. -
Hamarosan poharak kerültek elő, és itatni kezdtek. Egy kicsit fejembe szállt a nedü, és enyhén bódultan ültem le a kanapéra.
– Nos most már leveheted a ruháidat, mert rád adjuk a jelmezedet. -
– Nem bánom. – vetkőzni kezdtem
Panni, kezében pelenkával és gumibugyival tért vissza.
– Nos, ma este te leszel a kisbaba! -
– Micsoda!? -
– Jól hallottad, kisbaba. -
– Na ne, azért nem őrültem meg. Hagyjatok ezzel a hülyeséggel. -
– Akkor máskép fogunk rábírni. -
Ekkor a nádpálcával nagyokat sóztak rám.

Végül is bepelenkáztak és gumibugyit húztak rám, majd a felnőtt babaruhába is felöltöztettek.
Alig készültek el velem, már csöngetett is az első vendég.
Amint meglátott ebben a szerelésben elmosolyodott és megjegyezte.
– Nagyon édes ez a szerelés Igazán eredeti. -

Sorban jöttek a vendégek. Természetesen "mindenkinek nagyon tetszett a jelmezem. "

Kb. két óra múlva, már nagyon kellett .
Oda súgtam Katinak.
– kell, lécci szabadítsd meg a hátulgombolós ruhámtól. -
Kati végig hallgatva szavaimat, hangosan megszólalt.
– Halljátok? a kisbabának kell. Szerintetek ki engedjem a wc – re? -
Erre mindenki felém fordult, majd megszólalt egy lány.
– Te kis édes babuci, kell? Anyuci téged. -
Odalépett hozzám és megsimogatta pelenkás popsimat, majd a fejemet.
Kigombolta lábam között a ruhácskámat és felhajtotta.