A+ A-

Hirdetéses hármas 1. rész

A jobbnál jobb történeteket olvasva kikívánkozott belőlem ez a rövid sztori, ami nemrég esett meg velem, de még mindig a hatása alatt vagyok.
Körülbelül 2 hónapja böngészgettem a különböző szexhirdetéseket, csak úgy hobbiból, nem hittem benne, hogy egy név nélkül, az interneten feladott hirdetésből kisülhet valami, bár én rendületlenül próbálkoztam, persze nem sok sikerrel. Már az is nagy szó volt, amikor egy lány válaszolt. Találkozni pedig, csak kétszer sikerült hirdető lánnyal, de szex nem lett az egyikből sem. Az egyikről kiderült, hogy ellenszolgáltatást vár azért, ha szexel velem. A másik pedig, már túllépte a nálam még molett kategória határait.
Most is válaszoltam elég sok hirdetésre. Már készen volt az előregyártott válaszlevelem, csak egy - két szót kellett esetenként megváltoztatni. Nem is számoltam, mennyit küldtem, de jópárat, abban biztos vagyok.
A leveleimre jött néhány vérszegény válasz, amiből sejteni lehetett, hogy valaki csak szórakozott. Volt olyan is akinek valami humoros ismerőse adta fel a hirdetést az ő nevében. Ezek is leráztak néhány levélváltás után.
Viszont volt egy válaszlevél, ami többet sejtetett a korábbiaknál. Nem emlékeztem a hirdetés szövegére, így vissza kellett néznem, hogy egyáltalán mire is jelentkeztem. Egy srác válaszolt, de a leveléből kiderült, hogy barátnőjével közösen hirdetnek, és fiút keresnek harmadiknak. Ez is elég ritka volt, így újra elolvastam a hirdetésüket. Abban az állt, hogy kimondottan magas fiút keresnek. Én mindig leírom a válaszaimban a paramétereimet, ebből kivehették, hogy én valóban magas termetű vagyok. Meg voltam lepve, hogy levelükből azt éreztem, hogy örülnek nekem. Elküldtem a fényképemet, amit ők saját fényképükkel viszonoztak. A képen egy teljesen átlagos pár mosolygott a lencsébe. Örültem neki, mert így nagyobb volt az esélye, hogy valóban őket ábrázolja. Kérték, hogy adjam meg a telefonszámom. Visszahívtak és megbeszéltünk egy találkozót. Vacsorázni hívtak egy étterembe.
Izgatottan vártam a megbeszélt estét. Viszont ahogy közeledett, úgy kezdett inamba szállni a bátorságom. Mindenféle baromságra gondoltam, amik egyre jobban eltántorítottak a dologtól. Ingadoztam, nem voltam biztos benne, hogy jól teszem ha elmegyek. Próbáltam bebeszélni magamnak, hogyha nem megyek el, akkor utána bánni fogom, hogy még azt sem tudhattam meg, mit hagyok ki. Különben is mi veszítenivalóm van?
Elindultam hát. Néhány metrómegállónyira lakom a megbeszélt helytől, de mivel korán indultam, és nem akartam túl hamar odaérni, eggyel korábban kiszálltam. Sétálgattam, nézelődtem, de az idegességem csak nem akart elmúlni. Még fél órám volt a találkáig, amikor betértem egy bárba. Bátorítónak megittam három cent konyakot. Próbáltam elterelni a gondolataimat. Lassan indulnom kellett.
Innen már csak két saroknyira volt az étterem. Kimért léptekkel közeledtem. A szívem a torkomban dobogott, amikor benyitottam. Nehéz faajtaja volt a helynek, ami mögött egy lefelé vezető lépcső volt. Kultúrált pincehelység benyomását keltette bennem. Kevés vendég volt, és nem is figyelt rám senki. Kezdtem úgy gondolni, hogy felültettek. Vegyes érzelmek kerítettek hatalmukba. Egyrészt örültem, hogy nem jöttek, mert így nem kerülök kellemetlen szituációba, másrészt viszont ott motoszkált bennem az, hogy mi lett volna, ha...
Meresztettem a szemem, hogy a félhomályban lássam az arcokat, mikor a sarki asztaltól egy lány és egy fiú arcukon ártatlan mosollyal integetett felém. Elöntött a meleg, kezem izzadni kezdett, a szívem pedig kiugrani készülődött a helyéről. Feléjük indultam. Megálltam az asztaluk mellett és félhangosan valami köszönésfélét sikerült kinyögnöm. Ezután ők is köszöntöttek és kölcsönösen bemutatkoztunk. A lányt Andreának, a fiút Zsoltnak hívták. Ezek után hellyel kínáltak.
Leültem velük szembe az asztal másik végére. Az arcukról leolvasható volt, hogy nem csak én izgulok ennyire. A csend kezdett kínossá válni, de ekkor szerencsére asztalunk mellé lépett a pincér, hogy felvegye a rendelésünket. Mindenki kiválasztotta a neki tetsző ételt, majd egyhangúan vörösbort kértünk inni. A borunk hamarjában meg is érkezett, szinte mindannyian azonnal belekortyoltunk. Nem tudtam, mit lehetne most mondani. Elveszettnek éreztem magam. Hányszor megterveztem, mit csinálnék ilyen szituációban, de most egy ötlet se jutott az eszembe.
Végül Andrea törte meg a csendet. Elkezdett beszélni a hirdetésükről, az eddigi sikertelenségükről ezen a téren. De az én hangulatom még mindig nem volt oldottnak nevezhető. Azért megpróbáltam érdeklődést mutatni, de elég nehezemre esett megszólalni. Megkérdeztem, hogy jutottak arra az elhatározásra, hogy hirdessenek. Elmesélték, hogy régóta fantáziáltak már ilyesmiről, de évek kellettek, mire rászánták magukat. Miután ezt a témát túltárgyaltuk, szerintem a bor hatására mintha oldódni kezdett volna a hangulat.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.81 pont (73 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 deajk2008 2016. 10. 23. vasárnap 11:21
nekem tetszik a gruppenszex ez most 8p lett
#4 feherfabia 2014. 11. 30. vasárnap 07:13
9P
#3 A57L 2013. 11. 25. hétfő 05:51
Nagyon jó.
#2 Aretino 2002. 12. 9. hétfő 21:14
Profi pár, profi munkája. Van ilyen. Akár meg is történhetett az írójával.
Beindított, de még nem elég. 9p.
#1 Törté-Net 2002. 01. 17. csütörtök 18:00
Mi a véleményed a történetről?