A+ A-

Ártatlanság

Részlet Alexa Riley: Ártatlanság című könyvéből
Csak az eredeti fordító szavait tolmácsolhatom: vérségi kapcsolat a megszólítás ellenére nincs, és ha valaki nem szereti a szélsőséges trágár beszédet ne olvassa el!
A pézsma illata volt az első dolog, amiről tudomást szereztem. A másik, hogy nem tudtam mozgatni a kezemet vagy lábamat, mintha túl súlyosak lettek volna. Várj, nem. Azt hiszem, hogy ki vagyok kötözve. Látszólag úgy tűnt, mintha ki tudnám magamat szabadtani, de a puha szalag szorosan tartott.
- Hol vagyok?- Suttogom magamnak. Nagy nehezen megmozdultam, és megpróbáltam kiszabadítani magam a kötélből.
BAM! Egy ajtó becsapódott, talán egy-két szobával arrébb. Aztán csend.
Szólítsam meg? Borzongás futott végig a hátamon, és hirtelen nagyon tudatában lettem annak, hogy meztelen vagyok. És éreztem, hogy valami rá van száradva a mellemre. Mi ez a hang? Lépések. Valaki jön. Hallom a közeledő léptei csoszogó hangját. Talán, de csak talán, ha elég csendben maradok, akkor továbbmegy. A lépések hangja egyre közelebbről hallatszanak, aztán megállt. Úgy éreztem, mintha örökre visszatartanám a lélegzetemet. Aztán elindult ismét, ezúttal távolodik tőlem. Nagy levegővel kifújom a visszatartott lélegzetemet, és az ágyra hajtom a fejemet. Gondolkozz, Haley, hogy kerültem ide? Mire emlékszem utoljára? William.
Az éjszaka előtt
Haley
- Szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, hogy eljöttek ide ma este, hogy megünnepeljék a kis Haley érettségijét.
Nem hiszem, hogy valaha láttam volna már az apámat ilyen boldognak azelőtt. Beszédet tart, hogy milyen nagylány lett belőlem, és azt mondja, hogy itt az ideje, hogy felnőtt nő legyek.
- Elég volt, most már be kellene nőni a fejed lágyának Haley - Mondta, amikor kitakarította a szobámat a múlt héten, és eltávolította a plüss állataimat és a babáimat, amik azóta vannak meg nekem, amióta az eszemet tudom. Aztán William felbérelt egy építőipari vállalatot, hogy az én gyönyörű rózsaszín falaimat fessék át. Most a falaim csúnya kék színűek, amit én annyira útálok, hogy valahányszor belépek oda, toporzékolni tudnék a dühtől.
- Ő már nem az én pici lányom többé. Ő egy fiatal nő, aki kész arra, hogy a nagyvilágba lépjen, és biztos vagyok benne, hogy nagy dolgokat fog véghezvinni. Szeretlek, Haley. Egy nagyon büszke apává tettél. Bárcsak anyád is láthatna most. - koccintottak én pedig rohanok ölelni az apámat.
Tudom, hogy csak jót akar, de a felnőtté válás gondolata, és hogy nő lettem megrémít. Friss levegőhöz kellett jussak. Túl meleg van ebben a házban, és kezdem úgy érezni, hogy nem kapok levegőt. Amint tehetem végigmentem a folyosón és megláttam Williamet a hátsó ajtónak dőlve. William, volt az a férfi, akinek a láttán bizseregni kezdett az egész testem. Széles vállakkal és vastag, izmos combokkal rendelkezett. A legférfiasabb férfi volt. Úgy tűnt, hogy már egy örökkévalóság óta bele vagyok zúgva.
Bár az elmúlt évben úgy került, mintha leprás lennék. Minden alkalommal ide szokott jönni, ami természetes volt, elvégre apám legjobb barátja. Ő volt az, aki értem jött az iskolához, amikor apa a munka végén, nem tudott értem jönni és vele maradtam, amikor az üzembe maradt, ő fektetett ágyba, amikor apa nem tudott haza jönni. Emlékszem, hogy bújtam az ölébe, amikor mesét olvasott fel nekem, és én mindig rá tudtam beszélni arra, hogy olvasson egy újabbat nekem.
- Kérlek szépen William papa csak még egyet.
- Még egy édesem, és ennyi. Értesz engem? Nem akarlak a térdemre fektetni és meggypirosra verni a kicsi popódat.
Akkoriban ez a fenyegetés engem csak vihogásra kényszerített, most pedig már a gondolatára is nedves lett a bugyim. William elrugaszkodott a hátsó ajtótól, és egyre közelebb jött. Sötét fekete haja a vállánál szürke volt, ami csak fokozta a vonzóságát. Lehetséges, hogy egy férfi észreveszi azt, hogy egy lány nedves? A gondolat, hogy William tudja ezt rólam, felforrósodott az arcom.
- Istenem, Haley, neked van a leges legédesebb piros arcod, amit valaha láttam. - mondta és az ujjaival végigfutott az arcomon és nem tudok ellene semmit sem tenni. z arcom még vörösebb lesz.
Gyorsan elkapja rólam a kezét, mintha eszébe jutna, hogy leprás vagyok. Nézett rám, és ugyanaz van a tekintetében, amit mostanában nem tudok kitalálni, hogy mi az. Lekéste az érettségimet. Sosem ér rám. Sőt szinte alig néz rám, és ha mégis rám néz, az arca megkeményedik, már nem az William papa, akit én ismertem. Ő is egyértelművé tette, hogy többé már ne hívjam így őt, és minden egyes alkalommal kijavított engem, amikor így hívtam őt.
- William papa akarsz játszani dámát velem? - Kérdeztem tőle az egyik éjszaka.
- Csak William Haley. Na, mondd ki - Csak bámultam rá. Nem akartam azt, hogy csak William. Ő volt az én William papám. - Mondd ki - sürgetett.
- Felejtsd el, William! - Mondtam, lerajzolva a nevét, annak reményében, hogy ezzel én sürgettem őt egy kicsit. - Nem akarok többé dámát játszani és veled egyébként sem. - Soha nem fogom elfelejteni, hogy hogyan rántott a karjába és húzott szorosan a mellkasához, hajolt le a fülemhez miközben lehelete a bőrömet érte.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.18 pont (39 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 cscsu50 2018. 01. 23. kedd 07:07
nagyon bő lére engedted
#6 A57L 2018. 01. 20. szombat 03:37
Szerintem nem rossz,élvezetes kis írás.
#5 sunyilo 2018. 01. 19. péntek 22:01
Olyan zavaros, terjengős, mint az árvíz. Élvezhetetlen...
#4 veteran 2018. 01. 19. péntek 14:44
Nagyon rossz!
#3 vakon54 2018. 01. 19. péntek 12:43
legyenlegyen elehetettolvasni.
#2 Andreas6 2018. 01. 19. péntek 10:16
Kb. a közepéig bírtam elolvasni. Zavaros fogalmazás, magyartalanságok, a helyesírási hibáknak olyan tömege, ami számomra élvezhetetlenné teszi a történetet. Minden utalás nélkül váltogat kénye-kedve szerint, hogy kinek a szemszögéből mesél, ez a kitalálósdi nem érdekel. Nagyon gyenge!
#1 Törté-Net 2018. 01. 19. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?