A+ A-

A Sárkány meg Én

Ez az eset akkor történt velem, amikor egyszer apámmal kint dolgoztunk a birtokán. Apám egyike volt a lenézett, intelligens humanistáknak, aki megcsömörlött és ezért szívesebben vonult vissza gazdálkodni. Én ilyen körülmények között nőttem fel, alig néhány ismerősöm volt, de közeli barátom egyetlen sem, pedig már majdnem betöltöttem a tizenkilencedik évem.
Felpillantottam az égre, hogy nincs - e dél már, elérkezett - e az ebédidő, ám egy pici pontot vettem észre fent. "Egy hatalmas szárnyas gyík" - futott át az agyamon, de nem is tudatosodott bennem, és már oda se figyeltem. Hirtelen azonban besötétedett, mintha a nap egy hatalmas fekete felhő mögé bújt volna. A munkások felnéztek és egyetlen kiáltásban törtek ki. Erre már mindenki odanézett és kitört a pánik. Én is felnéztem ismét és megállapítottam, hogy az nem is egy szárnyas gyík, hanem egy sárkány, amely ragadozó madár módjára akar éppen lecsapni.
Egyszerre elkezdett mindenki visítva és ordítva szaladni. Én is a többiekkel együtt kiabálva futottam, amennyire csak a lábaimtól telt, hogy elérjem a falut, ahol menedéket reméltünk. Ám ekkor belém villant, hogy a sárkány olyan könnyedén felégetheti a házakat, mintha csak papírból lennének. Megálltam, a szívem kalapács módjára zakatolt és megpróbáltam szembenézni a várhatóan elkerülhetetlen végzetemmel. A harangokat már félreverték, és ahogy körbenéztem, mindenhol rémülten menekülő embereket láttam. Felnéztem, hogy mikorra várhatom a halálomat, ami - biztosan tudtam - be fog rövidesen következni, akár szénné égek, akár csak grill - csirke módjára sülök meg.
A sárkány lustán körözött a pánikba esett falusiak felett. Egészen kicsinek tűnt, egy - az elbeszélések alapján - elképzelt sárkányhoz képest, habár a szétterülő szárnya eltakarta a napot, a szájába könnyedén belefért egy ember feje, és a vastag, csúszómászó - teste akár egy megtermett ökör. A pikkelyei szivárványos színekben játszottak a ráeső napsugarakban. A zaklatott agyam egyik pici kis nyugodt szegletében felmerült, hogy ez csakis egy fiatal sárkány lehet, mert a pikkelyei még gyönyörűen, sértetlenül csillogtak. Hím mivoltáról pedig a hatalmas labda - zsákkal kombinált páncélozott pénisze árulkodott. A sárkányok már szinte teljesen kihaltak a földnek ezen a részén, és a még életben lévők is csak nagyon ritkán mutatkoztak, mivel rengeteg lovag jelentett be igényt a velük való bajvívásra.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.91 pont (32 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#9 pimaszub 2012. 03. 29. csütörtök 14:06
Vicces smile
#8 sery 2007. 05. 29. kedd 21:30
Szerintem is muris 10
#7 Chris 2003. 10. 29. szerda 13:30
Szerintem nagyon humoros, jól megírt story. Gratula 10 pont.
#6 lulu 2002. 07. 29. hétfő 15:46
mi fuj? ez szereintem 1 nagyon aranyos tortenet, es benedek elek is buszke lehetne ra... :) tovabba, miert olvastad el, norbi, ha lattad hogy homo, es ez epp nem a te eseted? :)
#5 Bnorbi 2002. 05. 7. kedd 12:06
FÚÚÚJJJJJJJJJJJJJJJ
#4 kunbéla 2002. 05. 2. csütörtök 17:12
Amikor dédnagyapám prosztatáját masszírozom a végbélnyílásán keresztül (és ez mindkettőnknek jó), sokkal különb történeteket mesél a régmúlt időkből.
#3 bygirl 2002. 05. 2. csütörtök 15:40
a " fasza mégjobban megduzzadt" megcsípte egy darázs?
#2 csati 2002. 05. 2. csütörtök 13:38
"Dínó farka valóban súlyos egy darab volt, ám Viktor sem volt egy átlagos férfi, átlagos erővel. Hatalmas erejével megemelte az óriási sárkány-farkat, rádobta a vállára és már be is célozta a dárdájával Dínó seggét. "

Erotikus st
#1 Törté-Net 2002. 01. 17. csütörtök 18:00
Mi a véleményed a történetről?