A+ A-

Mosaic Stories - Ma cherie

Nem volt vesztegetni való időnk. Szerencsére a szomszéd vágányon éppen nem volt vonat, és a sínpárokat általában elválasztó drótkerítés is hiányzott. Már nyúltam a csomagjainkért, hogy az egyszerűség kedvéért még előttünk landoljon. Hátunkon a táskákkal egyikünk sem fért volna ki.
- Én ezt nem tudom megcsinálni - hallottam útitársnőm lemondó hangját.
- Ugyan már! - feleltem gyorsan. - Te mész előre. Nem lesz semmi baj!
Sietségem átragadt rá is. Az ablakhoz közeli ülésre lépve egyik, majd másik lábát is áttette a peremen, de elég kényelmetlen lehetett a vonaton belüli kapaszkodón csimpaszkodni, ezért gyorsan elengedte. Leért.
Nem volt kifejezetten lassú, de ez alatt a rövid idő alatt a kaller már előkotorta a kulcsot és próbálta kívülről a zárba illeszteni. Ő sem volt teljesen nyugodt állapotban, mint látszott. Elvigyorodtam és barátnőmet utánozva hamarosan én is kívülről lógtam a vonaton.
- Állj odébb! - szóltam haragosan, mert 'Ma cherie' látszólag azért állt alám, hogy elkapjon. A lendülettől hátradőlve koppant volna a gerince a síneken, na nem.
Leérkeztem, de kicsit megroppant a bokám. Barátnőm már vette is a hátára cuccainkat.
Még egy hátizsák a vonat alatt lapult. Lehajoltam érte, de túl gyorsan akartam felegyenesedni, fejem hangosan koppant valamelyik vasalkatrészen.
- Ó bassz...a-meg! -jajdultam fel.
- Jól vagy? - hallottam az aggódó kérdést.
- Gyere! - fogtam kézen vendégemet (el is felejtettem írni, nálunk aludt aznap éjjel, mert másnap indult külföldre, ahol a következő évet bébicsőszködéssel és nyelvtanulással szándékozta tölteni), hogy a biztonságosabb peron felé húzzam. Végtére is már a kimászás ötlete sem volt normálisnak nevezhető, de egy üres vágányon ácsorogni a Keletiben - úgy, hogy közben bármikor befuthat rá egy vonat - már több lett volna, mint adrenalinlöket.
Igyekeztünk a kijárat felé. Szerencsénkre éppen nem volt egy rendőr sem a közelben, pedig az elmúlt időben igencsak megszaporodtak ezen a környéken az illegális dohányáruk, pénzváltók és drogkereskedők miatt. Valószínűleg a nagy pályaudvar valamelyik másik zugában unatkoztak övre kulcsolt kezekkel, ahogy szokták.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.94 pont (16 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 cscsu50 2017. 11. 20. hétfő 23:17
elmegy egynek
#3 vakon54 2017. 11. 16. csütörtök 12:30
Nemrossz.
#2 Andreas6 2017. 11. 16. csütörtök 04:52
Hangulatos, jól megírt történet.
#1 Törté-Net 2017. 11. 16. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?