A+ A-

Sztriptíz a kosárlabda meccsen

Sajnos, csak nagyon későn néztem a telefonomra. Rossz szokásom, hogy sokszor nem hozom magammal, hagyom kisülni vagy lenémítva marad. Ugyanez történt most is, amikorra egyértelmű volt, hogy a többiek nem jöttek el: ekkor láttam, hogy már dél körül megkaptam az üzenetet: a tervezett program elmarad.
Nem ma történt, sok-sok éve: az egyetemen volt egy sportcsarnok, amelyet nagyon szerettünk. Sajnos azonban este nyolckor már bezárták, pedig sokan használtuk volna szívesen ezt követően is. Aztán úgy alakult, hogy az egyik évfolyamtársunk megszerezte a kulcsokat, amelyeket mások és mások is lemásoltak: több hónapon keresztül, amíg ki nem derült és nem gondoskodtak a zárak lecseréléséről és a megfelelő biztonsági felügyeletről, sokan jártunk be éjszaka is. Aznapra a legkitartóbbak egy éjféli kosárlabda-meccset szerveztek: fiúk, lányok vegyesen, a sport és a buli kedvéért is. Nekem is volt kulcsom, meg is érkeztem a megbeszélt időpontban a csarnokba, ahol senkit nem láttam. Mikor sokáig vártam, utána jutott eszembe, hogy felhívjak valakit: lehet, hogy én emlékszem rosszul? És persze, hogy már megint nem vettem észre az üzenetet, ami jó pár órával korábban jelezte, hogy egy sokkal érdekesebb esemény miatt az egészet lefújták. Ez is csak velem fordulhat elő – bosszankodtam és a kollégiumba visszaindulni készültem.
- Szia! Te sem vetted észre az üzenetet? – hallatszott a lány öltöző irányából.
A kellemes hang gazdája mosolyogva közeledett felém: nem ismertem közvetlenül, de még nemrég kezdtem az egyetemet, biztosan ő is az évfolyamunkra járhatott, csak még eddig nem futottunk össze. Gyönyörű szép, hosszú barna hajú lány volt, vékony testalkattal, de feltűnően nagy mellekkel és csodálatos szemekkel. Fehér melegítőt viselt, ami annyira jól állt neki.
- Akkor nem csak én vagyok az egyetlen, aki nem nézte meg az üzenetet! – válaszoltam.
Sajnos ilyen szórakozott vagyok én is, hogy nem jutott eszembe ránézni a telefonomra. Nagyon szerettem volna pedig játszani, annyira jól esett volna! Alig lesz már lehetőség az ilyen dolgokra: most utolsó évem, jönnek az államvizsgák, kevés időm lesz nemsokára!
Kicsit meglepődtem:
- Valóban már végzős lennél? Nem is nézel ki olyan idősnek.
- Idősnek? Te megőrültél? Hogy nem nézek ki annyinak? Már ilyenkor azt kell mondani? Huszonnégy éves vagyok. Bár gondolom, a kicsik, mint te, a végzősöket már aggastyánnak nézik. Mert elsős lehetsz, hiszen nem láttalak még sosem.
- Ne haragudj, de hülyeséget beszéltem ezzel a nem nézel ki annyinak szöveggel, csak azt hittem, hogy te is elsőbe jársz, csak még nem találkoztunk – próbáltam mentegetőzni.
- Jól van, persze! Hány éves is vagy? - kérdezte ismét mosolyogva.
- Tizenkilenc.
- Látod, te pedig többnek nézel ki! Ha még egyszer elölről kezdeném, sokkal jobban kihasználnám az egyetem lehetőségeit. Sokat kell tanulni, de azért most van még szabad időnk – bájosan nézett rám.
A lány vidámsága, közvetlensége bátorságot adott nekem.
- Tudod mit? Akkor használjuk ki ezt az alkalmat is! Játsszunk ketten! Ha már hozzáöltöztünk és neki készültünk, mi akadálya lehet? – javasoltam.
- Azt hiszem, nem lenne igazán megoldható két egyszemélyes csapat. Csak úgy kosárra dobni? Az unalmas lenne.
- Igen, de van egy ötletem és ha úgy kosaraznánk, nagyon érdekessé tudnám tenni.
- Mi lenne az? – kérdezte érdeklődve.
Összeszedtem minden bátorságom:
- Játsszunk kosárlabda sztriptízt!
Elcsodálkozott, szerencsére nem adott egy pofont és nem futott el. Maga se hitte, amit hall:
- Micsoda? Ez alatt mit értesz?
- Az lenne a szabály, hogy felváltva dobunk kosárra. Ha valaki kihagyja, annak le kell vennie magáról egy ruhadarabot. Ha pedig találatod van, akkor nem kell levenned semmit. És aki először meztelen lesz, az veszít.
- Csak nem játszottál már ilyet?
- Nem, most találtam ki! De nagyon izgalmasnak gondolom!
- Az biztos, gondolom is, mire megy ki a játék! Amiben én persze nem leszek partner.
- Hát igen, ez most nem jött össze. Hogyan is gondolhattam volna? De legalább nem lett botrány. És jó volt egy kicsit álmodozni.
A lány éppen menni készült, amikor váratlanul megtorpant:
- Tudod mit? Ha megígéred, tényleg megígéred, hogy nem érsz közben hozzám – akkor miért is ne?
Nem hittem a fülemnek:
- Persze, persze, bízhatsz bennem. Nem csinálok semmi olyat, amit nem akarsz. Úgy játszunk, hogy véletlenül sem érünk egymáshoz.
- Rendben, akkor mielőtt elkezdjük: ugyanannyi ruha van rajtunk? Mert különben nem igazságos. Rajtam van ugye a melegítő felső, a melegítő alsó, egy trikó, egy melltartó, két zokni, két edzőcipő és egy bugyi. Ez összesen, ha a párosakat külön számítjuk, kilenc. És rajtad?
- Melegítő felső, melegítő alsó, póló, két zokni, két edzőcipő, egy alsónadrág – ez csak nyolc.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.69 pont (54 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#9 A57L 2018. 01. 4. csütörtök 05:18
Érdekes,izgató sztriptíz.
#8 szekely18 2017. 11. 14. kedd 19:16
Jó!!!! 10 pont
#7 sztbali 2017. 11. 14. kedd 14:31
Nagyon jó!
#6 vakon54 2017. 11. 14. kedd 12:41
Másodszorra is jóvoltolvasni.
#5 listike 2017. 11. 14. kedd 07:48
Szép történet. 10pont.
#4 cscsu50 2017. 11. 14. kedd 07:20
már olvastam
#3 veteran 2017. 11. 14. kedd 06:16
Igaz-vagy nem, de jó. tetszett. 10 pont.
#2 Andreas6 2017. 11. 14. kedd 06:00
Szép álom. Éljen a kosárlabda!
#1 Törté-Net 2017. 11. 14. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?