Misi jutalma

Misi boldogan sietett hazafelé az anyjához a jó hírrel. Berontott a házba és rögtön kiabálni kezdett:
– Anya! Anya! Anya! Merre vagy?
– A konyhába, kisfiam! – jött a válasz.
A fiú berontott a konyhába felkapta az anyját, aki addig a mosogatónál állt és megpörgette.
– Na de Misi! Tiszta víz a kezem és most te is és az egész konyha vizes lesz! – dorgálta meg a fiát – Mire fel ez a nagy öröm?
– Ó anya! Képzeld megjött az egyetemről a levél! – mondta.
– Hát miért nem ezzel kezdted! Mond ugye felvettek?
– Olvasd el a levelet és megtudod – dugta az anyja kezébe a levelet vigyorogva.
Zita az anyja gyorsan átfutotta aztán a fia nyakába borult és össze vissza, csókolta az arcát.
– Tudtam én, hogy felvesznek! – szólt – De hogy ösztöndíjjal! Kisfiam olyan boldog vagyok! Ezért ma a kedvencedet főzöm és hozzá veszünk a boltba egy üveg jó minőségű is, hisz ünnepelünk! – mondta.
– Miért nem két üveg ? Egyet neked, egyet nekem, úgy dukál.
– Na, jó – egyezett bele az anyja – de csak mert ösztöndíjjal vettek fel.
– Akkor leszaladok a boltba a – szólt Misi – te addig láss neki a vacsorának, de mielőtt eszünk kiöltözünk.
– Jó – jó kisfiam! Menj és hozd a . – mondta az anyja mosolyogva.
Pár óra múlva gyönyörűen megterített asztalon volt a sült csirke hozzá köretként a krumpli, és desszertnek a felfújt is készen volt már. A jégbe hűtve volt az asztalon, Misi épp két gyertyát gyújtott meg az asztalon, amikor belépett Zita a szobába. Egy rövid fekete testre simulós ruha volt, rajta ami épp-hogy takarta a mellét, a hátát viszont teljesen szabadon hagyta. A combközépig érő ruhához egy fekete tűsarkút vett fel.
– Ejha, anya! – füttyentet Misi – Te aztán kitettél magadért!
– Túl sok? – aggódott.
– Dehogy is – nyugtatta a fia – iszonyú dögös vagy! Csak most látom igaszán! – mérte végig az anyját.
– Hát köszönöm. Régen volt már okunk ünnepelni – sóhajtotta.
– Most ne gondolj apára – kérte – az már több éve volt!
– Tudom! – mondta az anyja – De még most is hiányzik és fáj. – Majd megrázta a fejét és mosolyogva mondta – Na, de lássunk neki a vacsorának.
Misi gyorsan a székhez szaladt és hellyel az anyját, majd töltött neki egy pohár .
– Köszönöm kisfiam! Igazi úriember vagy!
– Hát, köszi anya. – mosolygott a fiú – Jól neveltél. De most koccintsunk arra, hogy ösztöndíjjal mehetek az egyetemre – mondta.