A+ A-

Mesebeszéd...

Kezemben a cipővel, ülök kedves szobámban, ahova oly sokszor húzódom vissza, amikor kicsit távol szeretnék lenni az emberektől a világtól...
Minden azon a bizonyos bálon kezdődött. Jókedvűen, az ismerősökkel barátokkal apróságokról cseverészve, viccelődve, s a sokaságban lubickolva, ugyanakkor belül mégis némiképp magányosan indult ez az összejövetel is, mint már annyi. Aztán a sokaságban nem lehetett nem megpillantani őt, aki beleillett, de ugyanakkor más is volt mint a társaság többi része. Valahogy megéreztem azt az ő szive mélyén, ami az én szivem mélyén is lappang. Felkértem, táncoltunk, beszélgettünk. Ahogy ő észrevette az érdeklődésem iránta, úgy én is az övét irányomban. Jól éreztük magunkat egymással, nem több, aztán egyszercsak eltűnt. Nem tudtam mit tenni, csak bíztam benne, hogy a következő összejövetelen is összefutunk. Szerencsémre, egyszercsak megint ott volt. Nem kérdeztem mi történt, csak örültem neki, hogy újra itt van. Sokat táncoltunk, nevetgéltünk, és adandó alkalommal megcsókoltam. Varázslatos csók volt, de újra csak eltűnt egy óvatlan pillanatban. Mit tudtam tenni, vártam a következő alkalomra, bár a reményem nagyobb volt mint a bizodalmam.
Valami trükkön törtem a fejem, hogy hogyan tudnám megtalálni, felkeresni, hogy mellettem tudhassam. Semmi okos nem jutott eszembe, csak valami gyatra kis ötlet, de hát ha nincs más azért próbálja meg az ember...
Végre eljött az újabb alkalom, és majd kibújtam a bőrömből amikor megláttam, hogy megint eljött. Csak vele foglalkoztam, beszélgettünk viccelődtünk, táncoltunk, mintha mindig is egymás mellett lettünk volna. Aztán a zenekar rázendített egy csodálatos keringőre, és mi táncoltunk, repültünk végig az utakon, folyosókon, lépcsőkön, amig egy bizonyos ajtóhoz nem értünk. A szemét néztem, és tudtam, hogy nem kell kérlelnem, beléptünk a szobába...
Végre itt vagyunk! Átölelhetem! Meg is teszem, és közben az ajkam az övét keresi. Végre itt a világtól elzárt szobában már ő sem tartózkodó, hevesen reagál a csókjaimra. Ujjaimmal a hajába túrok, ujjbegyeim a tarkója fölött, a fejét tapintják a sűrű zuhatagon keresztül. A másik kezem az arcát simogatja, s közben kóstoljuk, esszük, csókoljuk egymást. Benyúlok a karkivágáson át a ruhája alá. Szokása szerint nincs alatta más holmi. Mélyet sóhajt miközben ujjaim alatt megkeményedik az a kedves bimbó.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.38 pont (21 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 feherfabia 2016. 07. 8. péntek 06:18
Tetszett!
#5 zsuzsika 2015. 02. 5. csütörtök 17:24
Nem rossz történet.
#4 papi 2013. 12. 16. hétfő 05:24
Tök jó
#3 KujonKiraly 2002. 04. 29. hétfő 01:45
ez nagyon komoly.
nekem bejott
#2 hehe 2002. 04. 28. vasárnap 16:33
Lenyúlok az ásványvizes palackért

Hamupipőke? Az középkori környezetben játszódik, nemde bár?

Egyébként nem rossz.
#1 Törté-Net 2002. 01. 17. csütörtök 18:00
Mi a véleményed a történetről?