A+ A-

Esti Nasi

Egy kezdő cukrász. Mr. Ügyvéd Felső Nélkül. Egy dolgos este után pedig mindenkinek kellhet egy kis nasi. Már csak egy kérdés: Melyik kóstolnád meg előbb a süteményt vagy a férfit?
- Hé, láttátok ma már a szexi ügyvédet? Apám ha lenne bátorságom már rég…
- Gabe fogd be! Egyébként is csak én játszhattok a seggeddel. Egy hármasban én…
- Oh csak nem félnél, hogy túl sok lenne neked? – mosolyogtam Reandyre, aki erre a mellette ülő Gabe arcát megfogva megcsókolta, majd visszanézett rám.
- Nekem nem is kell ennél több.
- Nekem se. – mondta ki nagyon halkan és áhítatosan Gabe, aki közben a barátjáról le nem vette a szemét.
A pizzéria hátsó bejáratának lépcsőjén ültünk és lassan már mennünk kellett volna vissza. De nem ha a barátaimon múlik. Reandy mintha megérezte volna és most talán még lassabban engedték át magukat a csókjuknak. Már az is eléggé felizgatott, hogy a pizzéria feletti szomszéd került szóba, de most látva kettőjüket, egyre kényelmetlenebbül kezdtem érezni magam.
- Hé! – löktem egyet Reandy vállán, akire beintett nekem egyet, Gabe ajka sarkából meg egy vékony grimasz jelent meg. – Lejárt a szünet. Ideje dolgozni. Tudjátok, ahol most éppen vagyunk.
Sose volt ellenemre, ha két férfi csókolózni kezd előttem, de a holnapi cukrász vizsga szinte maximumra állította bennem az idegességi fokozatot. Ha pedig tudnám, hogy sikerülne, biztosan nem érdekelne, ha a fönők rajta kapna minket henyélésen, viszont ez még nem volt kőbe vésve és ráadásul szerettem itt dolgozni.
Jó környék. Jó fej emberek. Kellő borravaló. Plusz a pizzéria felett lakó szomszéd jelenléte. Gerald, a felettesünk egyik régi ismerősének a fia lakik itt már lassan 1 hónapja. Ügyvéd, szóval minden létező vicc, poén, szófordulat ami a munkájához köthető már elhangzott a konyhán, persze mindaddig, míg nem egyszer póló nélkül jött le és kért egy eszpresszó kávét.
Azért is tudom, ilyen pontosan, mert én voltam a szerencsés kiválasztott, aki éppen a pultot mosta le a reggeli nyitás előtt. A létező összes istennek köszönetet mondtam magamba, miközben hátra mentem elkészíteni a kávéját. A többiek a szemüket összehúzva és lassan már az elme osztály számát hívva figyelték a fülig érő mosolyomat, miközben a tejet forraltam fel.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 4.54 pont (24 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 deajk2008 2017. 11. 2. csütörtök 14:13
Én ezt a műfajt is nagyon szeretem... izgató 9p
#5 cscsu50 2017. 10. 11. szerda 04:50
nem tetszett
#4 sunyilo 2017. 10. 7. szombat 15:05
Az írás nem rossz, csak azt nem tudom, miért, mitől és hogyan szaporodnak a buzik...
#3 vakon54 2017. 10. 3. kedd 10:56
Egyetértek az előttem hozzászólóval.
#2 A57L 2017. 10. 3. kedd 04:20
Érdekes írás,még ha nem is szeretem ezt a műfajt.
#1 Törté-Net 2017. 10. 3. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?