A+ A-

Esti Nasi

Egy kezdő cukrász. Mr. Ügyvéd Felső Nélkül. Egy dolgos este után pedig mindenkinek kellhet egy kis nasi. Már csak egy kérdés: Melyik kóstolnád meg előbb a süteményt vagy a férfit?
- Hé, láttátok ma már a szexi ügyvédet? Apám ha lenne bátorságom már rég…
- Gabe fogd be! Egyébként is csak én játszhattok a seggeddel. Egy hármasban én…
- Oh csak nem félnél, hogy túl sok lenne neked? – mosolyogtam Reandyre, aki erre a mellette ülő Gabe arcát megfogva megcsókolta, majd visszanézett rám.
- Nekem nem is kell ennél több.
- Nekem se. – mondta ki nagyon halkan és áhítatosan Gabe, aki közben a barátjáról le nem vette a szemét.
A pizzéria hátsó bejáratának lépcsőjén ültünk és lassan már mennünk kellett volna vissza. De nem ha a barátaimon múlik. Reandy mintha megérezte volna és most talán még lassabban engedték át magukat a csókjuknak. Már az is eléggé felizgatott, hogy a pizzéria feletti szomszéd került szóba, de most látva kettőjüket, egyre kényelmetlenebbül kezdtem érezni magam.
- Hé! – löktem egyet Reandy vállán, akire beintett nekem egyet, Gabe ajka sarkából meg egy vékony grimasz jelent meg. – Lejárt a szünet. Ideje dolgozni. Tudjátok, ahol most éppen vagyunk.
Sose volt ellenemre, ha két férfi csókolózni kezd előttem, de a holnapi cukrász vizsga szinte maximumra állította bennem az idegességi fokozatot. Ha pedig tudnám, hogy sikerülne, biztosan nem érdekelne, ha a fönők rajta kapna minket henyélésen, viszont ez még nem volt kőbe vésve és ráadásul szerettem itt dolgozni.
Jó környék. Jó fej emberek. Kellő borravaló. Plusz a pizzéria felett lakó szomszéd jelenléte. Gerald, a felettesünk egyik régi ismerősének a fia lakik itt már lassan 1 hónapja. Ügyvéd, szóval minden létező vicc, poén, szófordulat ami a munkájához köthető már elhangzott a konyhán, persze mindaddig, míg nem egyszer póló nélkül jött le és kért egy eszpresszó kávét.
Azért is tudom, ilyen pontosan, mert én voltam a szerencsés kiválasztott, aki éppen a pultot mosta le a reggeli nyitás előtt. A létező összes istennek köszönetet mondtam magamba, miközben hátra mentem elkészíteni a kávéját. A többiek a szemüket összehúzva és lassan már az elme osztály számát hívva figyelték a fülig érő mosolyomat, miközben a tejet forraltam fel.
- Miért nem használod a gépet? – kérdezte Gabe, mire én csak egy fejrándítással a pult felé irányítottam a figyelmét.
Nem tudtam milyen reakciót váltott ki belőle, viszont abban biztos voltam, hogy a melléje érkező Reandy sem tudott megszólalni egy percig. Én pedig mint aki az év dolgozója lenne a kávé mellé édes kekszet, cukrot, meg egy kanalat is tettem. A La Pizza -ban az itt tartózkodásom alatt soha senki nem készített még kávét vendégnek. Szóval az egész eléggé furcsa volt. A tiramisu és a somlói hozzávalója az nap kevésnek bizonyultak. Gerald természetesen nem volt jó kedvében. Én bevallottam, ő pedig levont a béremből, miközben egy idétlen mosoly jelent meg a szája szélén. Azóta sem tudom, miért tette ezt, mert a főnök sose szokott mosolyogni, ellenben a következő hónapban már újra a rendes fizetésemet kaptam meg. Ilyen, ami Geraldunk, igazságos, de néha egy igazi segg tudott lenni. De visszatérve a reggelhez, abszolút megérte.
- Váoh, nem is tudtam, hogy nálatok friss kávét is lehet kapni. – mondta miután leraktam elé a pultra, ő meg felvéve a csészét belekortyolt. – Oh, ez nagyon finom. Esküszöm még az enyémnél is jobb.
- Örülők. – miközben a fekete vászon nadrágtól fölfelé vezető apró világos barna szőrzetét követtem végig a szememmel.
Hogy mi volt az újdonság a többi alkalmi partnereimhez képest? – nem vagyok az a „Ide nézz világ marha boldog vagyok” típus vagy „Alig bírok magammal, hogy ne hogy hozzád érjek bébi” ember, ellenben ha nem is az elsőt, de az utóbbit biztos éreztem. Végig követtem volna az ujjammal a köldökénél sűrűsödő vonalat, majd ugyanezt megtenném a nyelvemmel is. Nem akartam furcsának tűnni, de megnyaltam az ajkam peremét, ahogy a csészét újra a szájához emelte és hasizma alatt rejlő keménység megmutatkozott.
Elképesztő, hogy egy embernek milyen perverz ötletei támadhatnak csak egy izmos has láttán. Ha belenyalnék a köldökébe, az tetszene neki? Kíváncsi lennék mely része lenne az, amit, ha finoman megharapnék összerezdülne az élvezettől? Tejszínhab vagy legyen valami még édesebb? Meleg csoki öntet? – és máris elképzeltem, ahogy a sötét édes folyadék a hasán túleredne.
Arra a pontra amely éppen a nadrágjától nem látható, de a fejemben tökéletesen lejátszódott a jelenet. Minden részlete.
- Szeretsz itt lenni? – a kérdést hallottam és azt mondtam, amit szeretnék, nem azt, amit kéne.
Nagy különbség.
- Veled? Igen. – csend.
Ő rám nézett. Én visszanézetem. Még mindig egyikünk sem szólalt meg. Aztán rájöttem. A férfi mosolygott. Én elvörösödtem és gyorsan kijavítottam, közben, mint valami karmester összevissza mutogattam magam körül.
- Azaz úgy értetted, hogy itt dolgozni? Igen! Nagyon is. – bólogattam, míg ő a szemét se vette le rólam, miközben kortyolt egyet a csészéből. – Igen. Imádok itt lenni. Nagyon…. nagyon…. jó itt.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 4.54 pont (24 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 deajk2008 2017. 11. 2. csütörtök 14:13
Én ezt a műfajt is nagyon szeretem... izgató 9p
#5 cscsu50 2017. 10. 11. szerda 04:50
nem tetszett
#4 sunyilo 2017. 10. 7. szombat 15:05
Az írás nem rossz, csak azt nem tudom, miért, mitől és hogyan szaporodnak a buzik...
#3 vakon54 2017. 10. 3. kedd 10:56
Egyetértek az előttem hozzászólóval.
#2 A57L 2017. 10. 3. kedd 04:20
Érdekes írás,még ha nem is szeretem ezt a műfajt.
#1 Törté-Net 2017. 10. 3. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?