A+ A-

Egy lépéssel előttem

Hogy mikor is kezdődik az ember intenzív érzelmi élete, ami a másik nemet célozza meg, az szerintem egyénileg változó, és már gyerekkorban is megvan, csak pulyaként még nem érjük fel megfelelő ésszel. Emlékszem a nővéremmel, meg a szomszéd gyerekekkel a felnőtteket utánzó, szexet mímelő idétlenkedésekre, a disznóbbnál disznóbb viccekre, a kíváncsiságra, ami a másik nem lábai közé vezérelte az érdeklődésemet. Az igazi érzelem engem csak később ért utol, amikor a kertszomszédunkba egy új házaspár költözött, akkor voltam alig tizenegy.
Anyámék esténkénti beszélgetéseiből kihámoztam, hogy furcsának találják a kapcsolatot, ami a huszonöt éves nő és az ötvenes hapsi között zajlik, de akkor még nem fogtam fel a dolog lényegi részét, számomra csupán felnőttek voltak, mint annyian mások. Az ifjú pár elég gyakran átjött látogatóba, vagy még gyakrabban megálltak diskurálni anyámékkal a kertünket elválasztó drótkerítés más- más oldalán. Anti a férfi, kicsit mogorva, szakállas figura, sosem érettem, minek rágja a szájába lógó szőrszálakat, hiszen már fel van találva a borotva. Gyerek neki biztosan nem volt való, sosem intézett hozzám egyetlen jó szót, nem úgy mint a fiatal ara, aki hatalmas szeretettel ölelgetett, meg puszilgatott akárhányszor csak összefutottunk.
Ebben az akkor már felnőtt nőben találtam meg az ideálom. Magas, vékony testalkatú, de hihetetlenül formás, és valahogy mindene olyan más volt, mint anyámnak, vagy bármely más lánynak, akit a suliban megfogdostam. A hosszú, derékig lógó szőke haja már akkor is úgy nézett ki, mintha ki lett volna vasalva, kétoldalra szétfésülve takarta az apró füleit és a kislányosan keskeny arcot, ami örökös mosolygással sugározta belém a bizalmat. Már akkor, gyerekként feltűnt, hogy sosem fogta össze a szőke loboncot, és nem ismerte a csatokat, ezért a füleit is csak akkor láttam, ha a szél elég erős volt és kifújta a haját az arcából.
Sosem szerettem igazán, ha idegenek ölelgettek, az ő karjaira azonban mindig vágytam. Imádtam szagolgatni a bőre mindig üde, zöldalmaszappan illatát, szerettem a gyengéden szorongató kezeit, és még ennél is jobban vágytam arra, hogy beszéljen hozzám. Sokáig gyerekként kezelt, nem mintha lett volna bármi kifogásom ellene, aztán egyszer, amikor tizenhárom évesen amolyan serdülő fiúként megöleltem és igaz véletlenül, de megérintettem a melleit, felfedezte, hogy már nem vagyok csecsemő. Fizikai szinten távolságtartóbb lett, a beszédében pedig kezdett felnőttként kezelni.
Hogy az első pillanattól kezdve vonzódtam hozzá, az kétségtelen. Gyerekként olyan egyszerű volt minden nap valamilyen átlátszó indokkal vagy akár anélkül átmenni hozzá és a társaságát keresni, kiskamaszként ez egyre nehezebb lett. Annál is inkább, mert kezdett a nő teste is érdekelni, és ámulatba ejtettek a vékony pólón keresztül szinte átvilágító kicsi cicijei. Elég szabados volt ahhoz, hogy otthon ne viseljen melltartót, meg aztán oly sokszor kilestem, hogy a hátsókertben amikor csak tehette egy szál bugyiban napozgatott.
Ahogy nőttem, úgy szaporodtak vele szemben a gátlásaim. Hiába jutott el a tudatomig, hogy ez már a szerelem, előtte valahogy minden gondolatomat szégyelltem. Mindig az volt az érzésem, hogy igenis tudja, amit iránta érzek, és ezt a szégyenérzetet csak tetézte az a bűntudat, hogy tizennégy éves koromtól minden áldott nap maszturbáltam a testére áhitozva.
Alig bírtam kivárni, hogy nyár legyen, és a padláson a tetőcserepeket előre félretolva felkészítsem a helyet a leskelődésre. Hogy mennyit gubbasztottam ott a forróságban izzadva, magamat szinte sanyargatva, annak csak a jóisten a megmondhatója. Mégis megérte, ha Angélát csak egyetlen percre is láthattam. Azt gondoltam rosszat cselekszem azzal, ha meglesem, hogyan keni be az irgalmatlanul hosszú combjait, meg a pici, de annál csodásabb melleit napolajjal. Csak még erősebb lett a bűntudat, főleg, ha végigfutott rajtam a borzongás, és bámészkodás közben magamhoz nyúltam. Már nem jártam át beszélgetni, nem kínáltattam magam finomabbnál finomabb csemegékkel, pedig a kezéből bármit elfogadtam volna a finnyásságom ellenére.
Ő lett álmaim netovábbja, a nőiesség eszményképe, a fülembe csengő tündéri énekeket daloló pacsirta, merthogy énekelni tanította a város tehetségesebb gyerekeit. Irigyeltem is őket, és számtalanszor hallgattam a nyitott ablakban ülve, hogyan gyakorol otthon a fellépéseire készülve. Igazi művész volt, ha nem is nagyhírű, tökéletesen megfelelt a nem éppen vájt fülemnek. Mellesleg ezért volt rengeteg szabad ideje, aminek külön örültem.
Szerette a testre feszülő farmereket, a feszes pólókat, de a fellépéseire mindig nagy igyekezettel szépítette magát istennőnek. Mennyire szexi tudott lenni a szűk, földig érő, de magasan felvágott, testhezálló ruháiban, és az aranyszőke, szálegyenes sörénye a szépségét csak tovább hangsúlyozta. El is mentem néhány koncertjére, tettem ezt addig, míg egyszer kiszúrt a nézőtéren és másnap alaposan rám pirított, amikor rákérdezett az érdeklődésem miértjére. Makogtam valami lehetetlent, fülig vörösödtem, és majd elsüllyedtem szégyenemben, de az egyre csak erősödő szerelem és a nő fantasztikus kedvessége utólag mindent olyan széppé tett.
Akkor voltam tizenhét, kicsit pattanásos arcú nagykamasz, aki a felnőtté válás útjára lépett, és ezzel együtt a szex iránti érdeklődésem is jócskán megnőtt. Jöttek azok a napok, amikor már nem kerültem az Angélával való találkozást szégyenkezve, nem sütöttem le a szemem ha barátságosan üdvözölt, hanem igenis, bátran a szemébe néztem. Jaj, mennyire vágytam, hogy az érzelmeimet megértse, de azon kívül, hogy vágyakozóan bámultam, nem tettem semmit annak érdekében, hogy tudomásul is vegye. Mindig úgy képzeltem, hogy még mindig az a kisfiú vagyok a szemében, mint anno tizenegy évesen.

Nem éltek túl jól a férjével, egyre sűrűbben hallatszottak át a veszekedések. A mogorva fráter idővel csak még kiálhatatlanabb lett, senki sem rajongott érte a környéken. Nekem majd meghasadt a szívem, úgy sajnáltam az én gyönyörű Angélámat, de átmenni nem volt merszem, mint ahogy évekig magamban tartottam az iránta érzett szerelmet, úgy nem mertem beleszólni az életébe.
Sajnáltam. Olykor annyira szomorúnak festett, hogy engem is csak félvállról odabólintva köszöntött, és elmaradtak a kedvességek, vagy kíváncsiskodó kérdések. Mély nyomot hagyott a férje a lelkében, túl mélyet. Tizennyolc évesen pedig már annyira odavoltam érte, hogy elkezdtem utána koslatni, messziről követtem. Leggyakrabban csak a helyi bevásárlóközpontba ment, de az is előfordult, hogy egyszerűen csak sétált egyet a közeli, fákkal teli ligetben.

Sosem mertem megszólítani, csak titokban távolról figyeltem. Nagyon jól tudtam, hogy hatalmas feszültség lehet Angélában. Bánthatta a kudarcba fulladt házassága. Ezt onnan tudtam, hogy egyszer egy nő jött hozzá látogatóba, és a kertben neki mesélt el mindent siránkozva, én meg szívszakadva a palánk mögött végighallgattam. Ha lehet, még szerelmesebb lettem, és gyártottam az elméleteket, hogyan szabadítom meg az imádott nőt attól a szemét férjétől.
Az imádott nő! A korral Angéla csak még szebb, még csinosabb lett. A lányosan vékony alkata pici párnákkal kiegészülve, de teljesen ideális mértékben sugározta a nőiességet. Egyébként mit sem változott, ugyanaz az egyenes, szőke, hosszú haj, ugyanazok a pici, hetyke mellek, amelyeket olyan szeretettel fürdetett a nyári napfényben az időközben palatáblákkal elszeparált kertjükben. Persze ez nem jelentett igazán akadályt egy szerelmes tizennyolc évesnek, hogy kedvére leskelődhessen.

Egy nem túl szép napon anyám szavajárása, hogy ne üssem más dolgába az orromat valahogy igaznak bizonyult. Angéla elindult a szokásos sétájára, de a liget szélén már egy autó várta, és egy pasi, akivel érdekes módon a hátsó ülésre szálltak be, és messze volt ugyan tőlem, meg az ablak is a párától átláthatatlan, mégis biztos voltam benne, hogy kefélnek.
Egy világ omlott össze bennem. Pont az a nő csinál ilyet, akit annyira kívántam, aki sok- sok éve a példaképem? A szeretetem fokozatsan ment át gyűlöletbe, legalábbis a düh elvette az eszemet. Haragudtam, mérhetetlenül megvetettem, amiért ilyet tesz. Nem tudtam a javára írni semmilyen mentséget, csak az járt a fejemben, hogy ha már megteszi, miért nem velem. Érdekes módon a férje ilyen szempontból sosem került képbe, ez a titkos viszony viszont rendkívül érzékenyen érintett, majdnem sírásig kavarta az érzelmeimet.
Szerettem volna álmodni az egészet, de három nappal később ez a szerelmi légyott megint létrejött, ismét csak a porba taposva a lelkem legmélyebb érzését, az Angéla iránt érzett szerelmet. Egyik pillanatban még szerettem a nőt, a másikban a pokolba kívántam. És mit tesz ilyenkor egy csalódott kamasz? Amíg ők a kocsiban enyelegtek, én a két bal oldali gumit kiszúrtam, aztán elszaladtam.
Nyílt az ajtó, a pacák kinézett, aztán kiabálva szidta a felmenőimet, amíg körüljárta a rozzant tragacsát. Angéla ezt nem várta meg, futva iszkolt el, nehogy valaki észrevegye. Nem éreztem elégtételt, de szánalmasan örültem, hogy az aktusnak nem sikerült beteljesednie. Ezzel persze a kettőjük viszonyának nem lett vége, hamar rájöttem, hogy Angéla rövidke üzeneteket írogat színes borítékokban annak az embernek, és személyesen dobja be az ürge postaládájába, ami éppen útba esett a ligetbe menet, csak az utca végi kanyar miatt ezt hamarabb nem vettem észre. Azt nem tudtam megakadályozni, hogy a kocsival időnként elvigye valahová a nőt, de a leveleket azért nem én lettem volna, ha hagyom célba érni, és miután a postaládából ügyesen kihalásztam, az autós kiruccanások is valahogy megritkultak.
Még mindig nem voltam magammal megelégedve. Szégyenszemre elolvastam Angéla egyik, nem épp nekem célzott cetlijét. Teli volt kéjsóvár vágyakkal, néhol érzelemmel vagy egyszerűen csak megvalósulatlan álmokkal. Az idegességtől remegett a kezem, mire a végére értem. Miért nem nekem ír ilyeneket? Miért nem veszi észre, hogy csak és szeretem? Sorakoztak a miértek, és ezzel együtt egyre szomorúbbnak találtam a saját életem. Mondják, hogy a harag rossz tanácsadó, és nekem is minden gondolatom azt súgta, hogy a nőt meg kell büntetnem. A bizonyítékok ott lapultak a kezemben, már csak a megfelelő pillanat hiányzott, ami megadja a kezdősebességet.

Forró, júniusi nap volt, már megkezdődött a nyári szünet, amikor a palatábla mögötti kertbe ismét belestem. Angéla éppen félmeztelenül körmölte az újabb szerelmes üzenetet, legalábbis ezt gondoltam, mert mi mást súghatott volna a gyászosan búskomor lelkem. Ez volt az utolsó pont, amikor elvesztettem a fejem, és szinte futva, indulatosan siettem át a szomszéd udvarába kezemben az átkozott levelekkel, hogy Angélát számonkérjem. Tudtam, hogy napközben nincs otthon a férje, attól sem kellett tartanom, hogy bárki is észrevenne, és abban a pillanatban már a nő megvetésétől sem féltem. Úgy gondoltam, eléggé felnőttem már hozzá, hogy a szemébe nézzek.

A ház kapuja hangosan csörrenve csapódott mögöttem, aztán pillanatok alatt értem a kert kerítéséhez. Angéla sietve kapta maga elé a karjait, kapkodott, mint aki nem tudja, hogy a melltartó a fontosabb, vagy az irat, amit a kezében szorongat. Még köszönésre sem méltattam, csak megálltam az alacsony fakerítés tövében a borítékokat szorongatva, mintha a nőnek tudnia kellene, várok valami magyarázatra.
- Szia Attila, de rég jártál nálam! - üdvözölt mosolyogva, miközben a napozóágyon feljebb húzta a lábait, nehogy a szeméremdombján feszülő keskeny fazonú, fehér bugyiját alaposabban megszemlélhessem, ahogyan kirajzolódnak a szeméremajkak kontúrjai.
- Valami baj van? - állt fel, miután továbbra sem mozdultam. Nem is csoda, hiszen annyi minden kavarodott a fejemben, és nem szűnt meg teljesen az érzelem, hogy az annyi éven át imádott nőt csak úgy megbántsam. Elbizonytalanodtam. Nagyon is lekötött a gyönyörű háta, meg a kerekded feneke, mert elfordult, amíg a bikinifelsőt magára vette, és gyönyörű kezek kötöttek masnit a levegőben, csak aztán jött közelebb.
- Nagyon feldúlt vagy! - nyúlt felém, meg akarta simogatni a fejem, mint régen, gyerekként, amikor jópofa mozdulattal megigazította a hajam. Félbemaradt a mozdulat, amikor a rózsaszín, különleges mintájú leveleit közénk emelve elfordítottam az arcomat.
- Jézusom, te szívatsz hetek óta? Mivel érdemeltem ki? Miért lopod el a leveleimet? - vágott keserű képet, de valahogy nem volt igazán megsértődve, a hangja még ekkor is kellemesen csengett.
- Egy kurva vagy! Tudom, hogy az a faszkalap többször megdugott! Most is neki körmölöd a következő levelet! - vágtam indulatosan az elszomorodó képébe a napozóágyon maradt papírokra mutogatva, mire elkezdett csillogni a szeme, de nem sírt, csak csendre intett.
- Gyere a házba, légy szíves, ezt ne itt beszéljük meg! - nyúlt a papírokért, de én elkaptam előle, hát anélkül vonult előttem a kert felőli ajtón keresztül a sötétnek tűnő hátsó szobába. Nem engedett maga elé, nem udvariaskodott mint korábban, csak lépkedett csendesen, lehajtott fejjel. Most először érzékeltem, mintha a nő összement volna az idők folyamán. Ugyanolyan csinos volt, vagy inkább még vonzóbb és még szebb, csak valahogy sosem tűnt fel ennyire a vékonysága. Mindig alacsonyabb voltam tőle, most mégis egy fél fejjel magasabban néztem át felette, és ezen nem sokat változtatott, hogy a gyönyörű lábain nem volt még egy papucs sem. Erősnek hittem, de ekkor jöttem rá, hogy nem csak lelkileg, de testileg is törékeny.

Nem kínált hellyel, de mégis elérte, hogy leüljek a már jól ismert kanapéra a besötétített szobában. Jól emlékeztem erre a helyre, már ezerszer voltam itt, és ettem a süteményét meg ittam a kakaóját, mert akkora szeretettel éveken át dédelgetett, amit még egyszerű szavakon kívül soha nem köszöntem meg. Mellém ült egészen közel, a felhúzott térde a combomat érintette. Megcsapott a jól ismert zöldalma illata, majd felém nyúlt, de nem a leveleket akarta, hanem a kezem fogta meg gyengéden. Már- már elbizonytalanodtam mindenben, de a düh még nagyon erősen dolgozott bennem.
- Nézd, én felnőtt nő vagyok, és szükségem van bizonyos dolgokra, érzelmekre, szeretetre, amit itthon nem kapok meg. Talán jogosan ítélsz el, de ezek nélkül beleőrülök ebbe az életbe. Biztosan hallod, hogy állandóan veszekszik velem a férjem, örökösen csak szid, egy kedves szava sincsen. Nem is tudom, mi emészt jobban fel, az ő viselkedése, vagy a bűntudat, amit a megcsalás miatt érzek.
- Egy kurva vagy! - ismételtem meg feldúltan a földet bámulva, mire Angéla egy kicsit elgondolkodott, de még ekkor sem igazán haragudott, vagy csak nem mutatta meg azt az arcát.
- Rosszul esik, hogy ezt pont te mondod, azt hittem a barátom vagy. Vagy annyi éven át egy utálatos kis békát babusgattam?
Csendes volt, talán óvatos, nekem mégis az volt az érzésem, hogy csak a szeretet mögé szeretne rejtőzni a felelősség alól.
- Szerettelek, de most nem tudom, mit gondoljak rólad. Csak az jár a fejemben, hogy egy ribanc vagy, és nem tudok szabadulni a gondolattól. Ekkorát még soha, senkiben nem csalódtam...
Az érzelmeim belémfojtották a szót. Hiába mondtam ki egyértelműen, hogy szerettem, a nő nem hallotta ki belőle a lényeget mennyire odavagyok érte, csak nézett továbbra is a meleg, szürkéskék, kicsit fátyolos szemeivel, amit inkább csak éreztem, mint láttam, meg simogatta a kezem, mintha vigasztalnia kellene.
- Aranyos vagy, hogy visszahoztad a leveleimet. Ugye azért jöttél, hogy visszaadd? - kérdezte még mindig halkan, de nem nyúlt értük, tőlem várta, hogy átadjam.
- Nem azért jöttem! - ráztam meg a fejem. Tulajdonképpen magam sem tudtam mit akarok, csak abban voltam biztos, hogy Angélát a fickótól távol kell tartanom.
- Akkor miért? Zsarolni akarsz? Pénzem nincs, ha arra gondolsz! - maradt még mindig a körülményekhez képest nagyon is nyugodt.
- Ne találkozz többé azzal a fickóval... - mondtam a térdeimnek, és még jobban magamba roskadtam.
- Nem kell félned, más után fut. - mondta csendesen, majd hallgatásba burkolózott, próbálta kifürkészni a gondolataimat, és barátságosan simogatta tovább a kezem.
- Feküdj le velem! - szóltam el magam. Ez járt a fejemben, de soha nem gondoltam volna, hogy előtte hangosan kimondom. Mégis valahogy kicsúszott. Csúnyán belepirultam, ő pedig hamuszürkévé sápadt. Azonnal elengedte a kezem, távolabb húzódott, és már cseppet sem volt olyan barátságos.
- Micsoda kis mocsok vagy, azt hittem tárgyalhatunk, de látom, hogy ezt jó előre kigondoltad! Mi lesz, megmutatod a leveleket Antinak, ha nem hagyom, hogy megkúrj? - sziszegte ingerülten. A férj emlegetése viszont nem érdekelt, csak a hangsúly bántott, hát visszavágtam.
- És ha igen?
A nő tett néhány tétova mozdulatot. Minden csak rajta múlt, mert én nyúlként lapítottam a kanapén, nem volt ahhoz bátorságom, hogy a sarkamra álljak, és eredetileg nem is ezt akartam, mégis valami megmagyarázhatatlan erő ott tartott, és azon gondolkodtam, milyen remek lehetőséget kaptam. Csupán a módja ellen volt kifogásom, de azt a vágyaim a sárba tiporták, ezért én is csak a megoldásra vártam.
Percekig egyikünk sem mozdult. Angéla időnként a festetlen, rövid körmeit kezdte rágni, néha csak bámulta a kanapé háttámláját révetegen, de látszott rajta az idegesség.

- Akkor mi legyen? - kezdtem kis szünetet tartva. Azt akartam kérdezni, mi lesz, ha visszaadom a leveleket, de a kis szünet alatt a nő viharsebesen lekapta a bugyiját, az arcomba vágta, amivel annyira meglepett, hogy torkomon akadt a szó. Csak kuksiztam a bikinivonalig borotvált, szőkés ölét, míg hanyatt nem dőlt, és az egyik lábát a háttámlára helyezte, a másikat lelógatta a kanapéról mellettem. Tárva- nyitva állt az út előttem, de csak ültem a rózsaszínben kivillanó hüvelybejáraton felejtett szemekkel. Még azt a menekülő egérutat sem adta meg, hogy a szemébe nézhessek, mert befordította a fejét a kanapé belseje felé, és a karját az arcán keresztbe fektette.
Végignéztem rajta. A gyönyörű szőke tincsei betakarták a melleit, elfedték a felsőtestét a mély köldökéig. Lejjebb a beesett has, két oldalon kiálló medencecsonttal, ami mindig is annyira tetszett. Hányszor próbáltam gyerekként úgy helyezkedni, hogy a bugyi és a hasa között belessek, pedig nemigen láthattam ott semmit, maximum néha a szőrszálai meredezhettek ki, mint a nővéremnek.

Ismeretlen érzések tömkelege befolyásolta a tetteimet. A józan eszem azt kiabálta, hogy meneküljek, de a nadrágomban meginduló folyamatok pont, hogy maradásra kényszerítettek. Az ágyékomból induló bizsergés végigszaladt a gerincemen, önálló életre keltve a kezeimet. Mindkettő rákerült a nő csípőjére a bordái alatt, és a hasa rezdülése, meg a forró, bársonyos bőr érintése további tettekre sarkalt. A bal kezem rácsúszott a szeméremdomb világos szőrzetére. Nem csak ő, még én is beleremegtem, amikor a húsos punciját két oldalról az ujjaimmal jó mélyen egy pornófilmből ellesett mozdulattal összecsíptem. Kifordult az apró csiklója, a pici szeméremajkak összedörgölőztek, a szőrszálak kétoldalra fordultak. Gyönyör volt ez a szememnek, már csak azért is, mert ez volt az első pina, amit először megnézhettem. Vagyis nem egészen, mert a nővéremét láttam már korábban, már amennyit látni lehetett a dús, fekete szőrzetében, a szomszéd kislányé meg még csupasz volt, amikor gyerekként megérintettem.

Alul a vagina bejárata még a felhomály ellenére is nedvesen megcsillant, és én tudatlan azt hittem, a nő már fel is van készülve az aktusra. Én már készen voltam, az szentigaz. Villámsebesen térdeltem felé, kigomboltam, cipzároztam a farmerem, és csak épp annyira toltam le, hogy a péniszem szabadon engedjem. Utánozni akartam a mozdulatot, amit láttam a pornófilmeken, a farkamat lefeszítve egyetlen mozdulattal hatoltam a nőbe, aki aprót sikoltva megrándult, aztán elcsendesedett. Fogalmam sem volt, hogyan kell örömet szerezni a nőnek. Az volt a meggyőződésem, hogy ha nekem jó, akkor neki is az kell, hogy legyen, és naivan azt hittem, minden érzés benne is ugyanúgy nyilvánul meg, mint bennem. Nem volt ebben a mozdulatsorban semmi szerelem, csak puszta szex, de az pont annyira elvette az eszem, hogy minden másról megfeledkeztem, és persze néhány, meglepően könnyed lökés után nagyon hamar a mellei közé roskadva, rángatózva elélveztem.

A rövid kis pihenő után kaptam észbe. Angéla ugyanúgy feküdt, kiterülve, eltakart arccal és szemekkel, és csak a mellkasán, meg a hasán látszott, hogy élet van benne. Ijedten hátráltam meg, és a szégyen, meg a félelem, ami utolért, gyors távozásra késztettek. Utólag azt sem tudom, mondtam-e valamit, csak siettem, hogy minél hamarabb a biztonságosnak hitt magányos szobámba hazaérjek. Nem mertem volna a nő szeme elé kerülni, hogy ilyen aljas módon a bizalmával visszaéltem. Életem legszebb álmát gyaláztam meg, és pont eléggé mardosott a lelkiismeret, hogy egész éjjel romantikus álomképeket kergessek, ahol Angéla végre belém szeret.

Másnap anyám korán felkeltett, hogy a piacra elkísérjem. Előszeretettel tette ezt, ha éppen valamiből nagyobb mennyiséget kellett beszerezni befőzéshez, nekem kellett cipekednem, mint életerős, ifjú embernek. Ebben még nem is lett volna semmi különleges, ha nem csapódott volna hozzánk Angéla a maga kis szexi, hófehér, földig érő göncében. Lapos, fehér szandál, fehér retikül, a nőnek mindene szűzies, fantasztikus és különleges, és én a szégyentől majd el süllyedtem. Angéla az én elfogult látásmódom szerint egy jelenség volt a város életében.

Anyámmal beszélgetett, de a szürkéskék szemek lopva engem követtek, hiába maradtam tisztes távolságban, a vádló nézése összeszorította a szívem. Éreztem, hogy többször is végigfut rajtam a pír, aztán szinte kiráz a hideg, pedig egy rossz szóval sem illetett, sőt, nagyon barátságosan köszönt, még egy halvány mosollyal is megtisztelt. Anti viselt dolgait beszélték ki előttem, mint nők egymás között, rám oda sem figyelve. Ez még mélyebben érintett, a nő iránt megint valami fokozott gyengédséget éreztem, de nem szóltam bele a bizalmas eszmecserébe.

A piacon anyám bontotta a csapatot, és egyik kofától a másikig szaladgált, míg minket kettesben hagyott. Féltem ettől a találkozástól, de Angéla nem az a nő volt, aki csak úgy a nyakamba zúdít valami érthetetlen szóáradatot, vagy leharapja a fejem megtorlásképpen. Csak állt ott mellettem, mintha zöldségeket nézelődne, és egy percig egyikünk sem szólt. Jómagam épp a bocsánatkérés mikéntjét próbáltam megfogalmazni, mikor a nő felém fordult, és bár nem mosolygott, cseppet sem haragvón, teljesen normális hangsúllyal tudakolózott.
- Jól eltetted a leveleimet?
- Igen, senki sem találhatja meg. - makogtam lesütött szemekkel, alig mertem időnként felnézni a szürkén is szépen csillogó szemeibe.
- Ma is átjössz? Tudod, hogy Anti nem ér haza, csak ötkor.
Fura volt ez a kíváncsiság, nem is esett le a tantusz. Mit gondol ez a nő rólam, hogy rászállok, és a végtelenségig zsarolom? Bár a szemei ide- oda cikáztak, az arca nem örömről árulkodott, tehát azt a következtetést vontam le magamban, hogy hiszi, én azt akarom. Rosszul esett, belepirultam, de még jobban összerezzentem, amikor anyám bevágódott a képbe oldalról.
- Minek kellene átmennie? - kérdezte a világ legnagyobb természetességével, mintha neki ahhoz bármi köze lenne. Most fog beárulni Angéla, gondoltam, és ha lehet, összetöpörödtem a két nő mellett. Az agyam azon zakatolt, milyen kifogással mentsek a helyzeten, de helyettem Angéla válaszolt.
- Bútorokat tologatok, és elkél egy erős, segítőkész férfiember. - nézett rám, hogy a hazugságában ha kell, megerősítsem.
- Már hogy ne menne, ha segítség kell! - mosolygott rám anyám, és ezzel tisztázottnak tekintette a helyzetet, de azért furdalta az oldalát a kíváncsiság, mert egy- két apróságot még kérdezett, amire Angéla ismét valótlan állításokkal válaszolt. Hát hogyne tenné, mikor bűnös a lelke, magát menti, nem is engem, nyugodtam bele, de a szívem mélyén az ő fájdalmát éreztem.
- Sütöttem almás krémest, majd küldök egy kis kóstolót az Attilával. - búcsúzott el végül anyámtól Angéla, és a téren átvágva a hosszú lábain könnyed léptekkel távozott.
Nem is vett semmit, akkor mi a fenét akart? Beárulni? Ezt végképp nem gondoltam róla, de pont eléggé lekötötte a gondolataimat.

Ezzel le is tudtam volna a legkellemetlenebb találkozót, ha ebéd után anyám nem unszol, hogy menjek már, mert biztosan vár a szomszédasszony, meg kérjek tőle hajtást a muskátlijáról. A saját hülyeségem szőtte pókháló fogva tartott, pedig már azt hittem, megúszom. Kénytelen- kelletlen vánszorogtam át a szomszédba, és megint a bocsánatkérés szükségességén agyaltam, amikor a vaskapu mögöttem zörögve becsapódott, pedig annyira vigyáztam. Antal szerintem pont azért hagyta ilyen rozogára, hogy meghallja, ha bemegy valaki az átkozott portájára.
Még fel sem eszméltem, amikor Angéla sudár alakja egy szál fehér bikinialsóban a kertből kijövet megjelent, várakozóan rám nézett, majd mielőtt odaballagtam volna, ismét bement a sötétített szobába. Megilletődve kullogtam utána, miközben a nő bűnösségén gondolkodtam. Mégsem kell bocsánatot kérnem, hezitáltam a kérdést illetően.

A szoba sötétjéhez, mint előző nap, a tűző napfény után lassan szokott hozzá a szemem. Egy pillanatig álltam is az ajtóban Angéla alakját keresve, mire a kanapén észrevettem. Ugyanúgy feküdt, bugyi nélkül, egyik lába a támlán, a másik lelógva, mintha ott feküdne tagnap óta, azaz mégsem, mert most nem takarta a melleit sem a gyönyörű haja, sem a bikini felsője. Legnagyobb bánatomra az arcát most is a karjával elfedte.
Valahogy mégis bensőségesebb volt minden. Nem kértem, hogy szexeljen, mégis a testét kínálta nekem, és bennem sem tomboltak annyira az érzések, hogy ész nélkül nekiessek. Leültem megint oda, ahová előző nap, és a lelógó térdére tettem a kezem. Tisztán éreztem, hogy megrezzen. Örömömet leltem a gyönyörködésében. A puncija, ha lehet, még szebb volt, mint amire emlékeztem. Vagy csak jobban szétnyílva és nedvesebben hívogatott? A mellei az izgatottan emelkedő mellkasán édesen elterültek, mintha arra várnának, hogy bekapjam és megízlelgessem őket.
- Szia! - üdvözöltem esetlenül az idegességtől félrenyelve. Azt hittem válaszol, mégsem tette, és bennem a bosszúság a szexuális vággyal kézenfogva emelkedett egyre feljebb.
- Haragszol? - kérdeztem, miközben a kezem egyre feljebb csúszott a combja belső felén.
- Ha azt hiszed, a végtelenségig tudsz zsarolni a levelekkel, nagyon tévedsz. - morogta a karja alól, de nem mozdult.
- Én nem így képzeltem ezt az egészet... - álltam le a simogatással, és visszahúzódva elengedtem a lábát. Per pillanat kétségbe voltam esve.
- De megbasztál, vagy már nem emlékszel? - hangzott az újabb vád, amire kicsit megbicsaklottam.
- De te adtad a számba a szavakat, te vittél bele a bűnbe! - fakadtam ki ingerültem, mert ahogy végig gondoltam már azóta ezerszer, tényleg nem azzal a szándékkal közelítettem előző nap.
- Csak azt ne mond, hogy nem akartad! Ott volt az a nyelveden, csak én mondtam ki helyetted. Nem igaz? - emelte fel a fejét, és hidegvérrel, rezzenéstelen arccal a szemembe nézett.
Erre nem tudtam, mit válaszoljak, csak kutattam a kedvességre utaló jeleket a feszült arcán, amelyek a végtelenségbe távolodtak, és mérhetetlenül elszomorodtam. Végül ő szólalt meg.
- Figyelj, mit szólnál hozzá, ha kötnénk egy egyezséget? Hajlandó vagyok együtt lenni veled, cserébe minden szex után visszaadsz egy levelet. Mennyi is van most nálad?
- Tizenegy. - makogtam megszeppenve. Nem voltam abban a helyzetben, hogy és szabjam a feltételeket.
- Ok, akkor essünk túl a dolgon, és holnap hozol nekem egyet. Ez így megfelel? - dőlt vissza, a karja visszakerült a szemére, és természetesnek vette, hogy beleegyezek.

- Csináld már! - szólított egy perccel később, mert teljesen szétesve csak ültem és a feltételein elmélkedtem. Megint ő mondta ki az áment, esélyt sem adva más lehetőségre, pedig majdnem a nyelvemen volt, hogy áradozzak neki, mennyire szeretem. Az enyhén lekezelő stílusa viszont elkedvetlenített.
- Bassz már meg, aztán menjen mindenki a saját dolgára! - nyúlt határozottan értem, és ahogy húzott a pólómnál fogva magára, úgy gyengültem el lélekben. Hogy elkerüljem a vádló szemeket, megint a lábai közé térdeltem és a mellei közé fúrtam a fejem. Azt hittem, ebben a helyzetben nyugalomra lelek, de ügyes kezek szabadították ki azonnal a péniszem, és a forró tenyere, meg az arcomba tolakodó, puha mellek megadták a kezdősebességet. Felnyögtem, ahogy az ujjai gyengéden hátra húzták a fitymámat. Mi sem természetesebb, hogy a puszik kifejezik a szeretet, hát csókolgatni kezdtem a melleit, miközben ő visszahanyatlott gumibaba szerepébe. Csak beindított, aztán magamra hagyott, megint eltakarta a beszédes szemeit.

A tapasztalatlanságom ellenére egészen más volt a helyzet, mint az előző napi sietségben. Felfedeztem, hogy a mellek bimbóudvarai reagálnak az érintésemre, hogy a kis sötét foltok az édes halmokon megkeményednek. Nosza, vágjunk a közepébe, mint előző napon, ugyanúgy döftem a péniszem a nő hüvelyébe, csak most egy kicsit jobban figyeltem. Megvonaglott és felszisszent.
- Fáj? - hőköltem vissza, mire a karja alatt egyértelműen bólintott.
- Tegnap is fájt?
- Igen, de nem lényeges. - bagatellizálta közömbös hangszínnel.
- De igen, lényeges! - fújtam visszavonulót, de a nő nem mozdult, csak várta, hogy befejezzem, amit elkezdtem. Ezt elsiettem, fintorogtam egyet. Lágyan a hasára fektettem a fejem a lábai közé helyezkedve, a kezeimmel a két oldalát simogatva nyugodtam le, hátha megérti végre, hogy más minőségben vagyok ott, minthogy vegyek rajta egy újabb erőszakot. Sokáig nem mozdult, én pedig örömmel tapasztottam a fülem a feszes bőrére, és csak a nő légzésére, meg a gyors szívverésére figyeltem.

- Most mi van? Csődöt mondtál, vagy beijedtél baszdmeg?
Hallhatólag szigorú és bántó akart lenni, de mégsem ezt éreztem, hanem egészen más, megható lágyság és egy kis huncutság keveredett a kiejtésébe.
- Nem, csak szeretném úgy csinálni, hogy neked is jó legyen. - suttogtam Angéla köldökébe. Ettől az érzelmes mondattól reméltem, hogy felfedezi bennem a gyengédséget, de azon kívül, hogy sóhajtott egyet, nem méltatott együttműködésre.
- És ha nyalnálak? - vetettem fel az ötletem a kínos csendben.
- Csináld, ahogy akarod, de egy levelet holnap ide kell hoznod. - válaszolt emlékeztetve a megköttetett üzletre, amivel kiterelt a romantikus álmodozásból.

- Szép pinád van, vagyis mindened olyan csodálatos! - eresztettem lejjebb a fejem a szeméremdombjára. Csiklandoztak a szőke szőrszálak, megéreztem a zöldalmába vegyülő enyhe barackillatot. Kicsit bosszús voltam, hogy nem veszi észre, az egészet csak a szeretetéért csinálom, és erre még rá is tetézett azzal, hogy nyomatékosan felszólított.
- Csináld már, ne udvarolj!

Befúrtam a fejem a nő ölébe, csókolgattam a combhajlatokat miközben az orrommal a csiklót rejtő szőrszálakat birizgáltam. Elképzelni nem tudtam, hogy ez rossz lenne Angélának, de pont ezért figyeltem minden reakciójára. Az első érintés, amely a nyelvem és a kicsi szeméremajkak között jött létre a hasizmát rándította össze, a másodikra egy sóhaj szakadt valahogy félbe. Az volt a benyomásom, hogy valamiért nem akarja nyilvánvalóvá tenni számomra, hogy élvezi ezt az egészet. A puncija nagyon hamar lucskos lett anélkül, hogy benyálaztam volna, mégis valami miatt mind a lélegzését, mind a teste egyéb reakcióit maximálisan visszafogta.
Már csak ezért is meg akartam mutatni, hogy tudok én örömet okozni, és kezdtem felszabadultabban viseltetni a nő iránt, aki minden igyekezete ellenére a csiklója birizgálásától remegni kezdett. Túl tapasztalatlan voltam ahhoz, hogy tudjam, mi megy végbe a testében, azt azonban nem sikerült eltitkolni teljesen, hogy a nyögéseket nehezére esett visszafojtani.
Mindenáron át akartam törni a falat, amit Angéla közénk emelt. Egyre mohóbban nyaltam, a csípőjét valamelyest megemeltem, és a vaginába is próbáltam minél mélyebbre bedugni a nyelvem. Ehhez kicsit meg is kellett emelnem, de a tehetetlen guminő szerepe ezt úgy látszik, minden további nélkül megengedte. Semmi akadálya nem volt, hogy a melleire toljam hátra a combjait, és ezzel még szabadabb utat nyerjek az altestéhez. Nem akartam elhinni, hogy ez nem ér nála célt. Azonban hiába gyorsítottam, hiába lettem olykor hevesebb, olykor gyengédebb, a nő nem változtatott a megengedő viselkedésén.
Az első pozitív visszajelzést csupán egy bizarr szituációnak köszönhettem, Angéla egy galambot az orrom alá engedett a nagy igyekezetében, hogy elfedje a sóhajait. Nevetve térdeltem fel, az égnek meredő lábait a vállaimhoz emelve átnéztem közöttük.
- Bocsáss meg! - tért belé vissza az élet, és először vette le a kezét a fejéről, kicsit szégyenlősen, lángvörös arccal visszanézett. Nem a kérése volt a lényeg, hanem az a halvány mosoly, ami megjelent a szája szegletében, és a csillogó szemei megint bűvöletbe ejtettek.
Úgy maradtam volna bármeddig, hogy az arcában gyönyörködjek, ha nem nyúl a combjai közé, és nem feszíti le a péniszem a szeméremajkai között meghintáztatva párszor, majd beigazítva a vagina bejáratába.
- Most már biztosan nem fog fájni! - rebegte. Addig nem is engedte el a farkam, míg tövig be nem nyomultam, de hiába a hüvely forrósága, hiába a rengeteg adrenalin, nekem akkor csak az számított, hogy a nem csukta le a szemeit, amelyek hozzám beszéltek. Megint azt a régi csillogást láttam bennük, amit régebben, még a bűnös viszonya előtt.
Óvatosan felé dőltem, a térdeit a vállára tolva mélyen belé hatoltam. Biztos, hogy eljutottam a méhszájig, mire az ajkába harapott, és végre egy igazi nyögés hagyta el a rúzs nélkül is piros ajkait. Az érzékeim késztettek lassú távolodásra, majd még lassúbb közeledésre. Annyira vigyáztam, hogy ne tehénkedjek rá a lajhármozgással vetekvő dugattyúzás alatt, és minden újabb nekifeszülésnél csak azt éreztem, hogy gyorsabban, még gyorsabban kell csinálnom mindent.
Együtt haladt velem, vagy csak az én ritmusom átvette? Már nem érdekelt. A szex a szemeiben tükröződő csillogástól csak még csodálatosabb lett, azok ugyanis nem tudtak hazudni, és ha még vissza is fojtotta a testi jeleit, akkor is biztos voltam abban, hogy élvezi, amit csinálok vele.
Tulajdonképpen úgy élveztem el, hogy fogalmam sem volt, mi is történik Angéla testében. Elkezdett minden feszülni bennem, és minden behatolást egyre nehezebbnek éreztem, aztán az ágyékom belepumpálta a nedveimet a nő testébe, és leengedve a lábait kábultan elterültem a testén. A szentimentalista fejem elképzelte, hogy végre használja a kezeit, hogy megsimogatja a fejem, dédelget kicsit, és még azt is képzeltem, hogy szerelmesen suttog valamit. Hát nem tette. Mozdulatlanul várt egy kicsit, és mikor eléggé összeszedtem magam, és a melleit kezdtem ismét puszilgatni, váratlanul belegázolt az élvezetembe.
- Akkor most kiérdemeltem egy levelemet, neked pedig menned kellene.
Irtó szarul esett, visszazökkentett a kezdeti kesergésbe. Bosszúsan álltam fel, amíg elcsomagoltam a péniszem még hozzászólni sem volt kedvem, pedig pillanatokkal előtte akartam megvallani a szerelmem. Köszönés nélkül, sértődötten akartam távozni is, de az ajtóig sem értem, amikor megállított.
- Várj, becsomagolom a sütiket! - pattant le a kanapéról, majd maga után intett a ház másik felébe. Gyönyörű konyhája volt, tiszta, rendezett, otthonos és barátságos egyszerre, mint amilyennek őt is ismertem.
Megálltam a sarokba zsúfolt asztal mellett, amin egy könyv volt kinyitva, mellette egy kicsi tálca, rajta sorakozó, még egészen friss pogácsákkal.
- Foglalj helyet, ebből feltétlenül enned kell!
Szinte kényszerített, hogy leüljek, és elém tolta a terítéket. Nem tudta elkerülni a figyelmem, hogy ezt milyen szívélyesen, hihetetlenül szimpatikusan tette. A bolondját járatta velem, egyszer kedveskedett, egyszer pokolba taszított. Csak bámultam a megint nevető szemeibe, amikor a vékony kezei az arcomon megérintettek.
- Köszönöm, most nem kérek! - tértem ki előle, mire a meztelen Angéla leguggolt előttem, és szinte könyörgőre fogta.
- Kérlek szépen! Legalább egyet fogadj el, légy szíves!
Nem zavarta a meztelensége, nekem meg pont eléggé megkordult a gyomrom az ürességtől, és az orromat csiklandozó illatoktól, hogy elfogadjam a kínálást, és vegyek egyet, majd még egyet. Angéla mosolygott végre, aztán átment a konyhapulthoz, és csomagolni kezdte az almáskrémest. Annyira könnyed volt a természetessége, majd ki esett a szemem, annyira a fenekét lestem, és azon járt az eszem, hogy mi lenne, ha a punciszőre rákerülne az almáskrémesre. Többször is rámpillantott, időnként a válla mögé dobta a haját megvillantva a melleit, vagy leszopogatta az ujjaira került krémet. Tudta, hogy nézem, és azt is érezte szerintem, hogy a saját gondolataimba pirulok bele.
Kényszerítettem magam, hogy félrenézzek, és a legalkalmasabbnak erre a nyitott könyv bizonyult. Először megnéztem a fedelet. Régi magyar babonák és népszokások gyűjteménye. Hogy ne lapozzam el, visszahajtottam a helyére, és csak kíváncsiságból beleolvastam a legfelsőbe. Arról szólt, hogy a lány süssön három cseppet a menzeszéből a süteménybe, és amelyik fiúval megeteti, az örök életre az övé lesz. Borzongás futott rajtam végig. Nem volt hányingerem, de belesápadtam a babona jelentőségébe. Vajon benne volt a pogácsában Angéla vére? Azért tuszkolta rám olyan erőszakosan, vagy annak a másiknak sütötte? Engem kínált meg vele és... és tegnap még nem is volt menzesze! A lelkem mélyén megörültem.

- Eljönnél velem holnap a strandra? Nem kell holnap lefeküdnöd velem, ha csak eljösz, akkor is visszaadok egy levelet. - vetettem fel az ötletem. Angéla kezében megállt a süteményeskanál, rám se nézett, de a krémest mosolyban részesítette.
- Mikor? - kérdezett vissza.
- Minél korábban, mondjuk nyolckor.
- Olyan korán még dolgom van, de utánad mehetek tízkor, ha az megfelel, úgysem mehetünk kettesben. Várj meg a lángossütő mögött!
Nem aludt bennem a kisördög, azonnal visszakérdeztem.
- Miért fogadtad el a meghívásom?
- Egy levelemért! Ne nevettess, ilyen könnyen nem jutnék hozzá máshogy sem. - vágta rá szinte gondolkodás nélkül, és nevetett, a gyönyörű, hibátlan fogsorát kivillantva nyomta a kezembe a becsomagolt almáskrémest.
- Lelombozó vagy, tudod? - közöltem vele.
- Te is, de tetszik a strandos ötleted, ha még nem gondoltad meg magad! - mosolygott rám, mintha nem is lenne feszültség a levegőben.
- Akkor tízkor várlak!
Annyira vágytam rá, hogy megöleljem, hogy megint megpuszilhassam a melleit, hogy belemarkoljak a fenekébe, de csak bambán elfordultam, és leléptem.


A nyári forróságban, a strand legtávolabbi sarkában a hátamon fekve aszalódtam a napon. Tudatosan választottam a legnyugodtabb helyet, mert Angélával komoly dolgokról kellett volna beszélgetnem. Egész éjszaka tervezgettem, mégsem jutottam sokkal előbbre, annyi kérdőjel volt a nő viselkedésében. És tízre, ahogyan ígérte, meg is érkezett. Piros bikinire vett fel egy nagyon vékony, fekete- fehér csíkos ruhát, hogy átvilágított minden domborulata, oldalról nézve meg olyan szépen tolakodott az ember szemébe a feneke körvonala, hogy egyből a szex került a fejemben előtérbe.
- Szia Attila! - oldotta le a saruját, miközben a vállamhoz állt és körülnézett.
- Szia Angéla! Már vártalak!
- Tudom. - volt a válasz, és olyan érzékien húzta át a ruháját a fején, hogy megborzongtam. A szőke, derékig érő haja visszaomlott a melleire, de a vénuszdomb a szeméremajkak izgalmas alakjával főleg így alulról nézve tökéletesre formálta a pici ruhadarabot. Nagyot nyeltem.
- Menjünk, hűtsük le magunkat előbb! - nyújtotta a kezét, majd szinte futva vezetett a legközelebbi medencéhez. Nem sokat gondolkodott, gyönyörű fejessel kápráztatott el, kivárta míg követem, aztán behúzódott a medence sarkába, és várta, hogy utána menjek. Ő az egyik, én a másik falnak dőlve néztünk egymással farkasszemet. Sohasem láttam még vizes hajjal, hát most még alaposabban megnéztem. A hosszú sörénye kicsit sötétebben, hátravetve tapadt a fejére. Szokatlan volt, de annál szebben rajzolódott ki az arcéle, a profilja pedig nagyon tetszett. Csak jártattam rajta a szemem körbe- körbe. Az egész eltervezett mondanivalóm valahogy ebben a pillanatban már nem nyert értelmet, hát mondtam, ami éppen eszembe jutott.
- Gyönyörű vagy! - nyúltam felé, de a keze helyett a vízben lebegő tincseit részesítettem előnyben.
- Köszönöm. - rebegtette meg a hosszú, természetes szempilláit, és a pici, de annál édesebb szája sarkában a visszafojtott nevetés jelei kezdtek kirajzolódni.
- Most mi van, min nevetsz? - ragadt rám a nő jókedve, pedig már attól is ujjongani szerettem volna, hogy ott van velem.
- Még éppen időben hűtöttelek le! - mutatott le a nadrágomra, miközben egyfolytában szemezett.
- Tévedsz, nem hűltem le, hiába próbálok másra gondolni, te túl jó nő vagy! - pirultam bele az elismerésbe, szégyenlősen lesütöttem a szemem.
- Nem vagyok annyira jó, legfeljebb a hajam különleges, de nem baj, ha merevedésed van, engem most szórakoztat. - váltott suttogóra, és közelebb jött, egészen közel, hogy néha egyik- másik tesztrészünk összeért, ha nem is szándékosan. Nem voltam olyan bátor, hogy a kezdeményezést bevállaljam.

- Akkor is eljöttél volna, ha nem ígérek érte egy levelet?
Mindenáron tudni akartam, hogy miként áll a kérdéshez. Ha igent mond, azzal beismeri, hogy szeret, ha nemet... arra gondolni sem mertem.
- Talán! - hangzott a huncut válasz, amit lélekben igennek vettem, és a víz alatt megkerestem a kezeit.
- Szex lesz? - vágott kíváncsiskodó képet Angéla, de hagyta, hogy még közelebb húzzam, már majdnem átölelhető közelségbe.
- Itt elég nehéz lenne, de ölelgetni szeretnélek.
- Akkor azért hívtál ilyen helyre, hogy a romantikus éned mögé bújva megspórolj egy levelemet? Tényleg, a tegnapit elhoztad? - nem beszélt mellé, de azért ha mosolyogva is, de számonkérte.
- Nem! Nem azért hívtalak ide! - háborodtam fel a felvetésen. - Elhoztam a leveleidet, majd később kapsz egyet.
- Ne szívd úgy mellre, ez csak üzlet. Még megkaphatsz kilencszer. - húzta a fejemet a bal vállára, valószínűleg azért, hogy a hirtelen felháborodásomat csillapítsa. Átölelt, a hosszú, vizes haja az arcomra tapadt. Belecsókoltam a vállgödrébe, cserébe a kezével végigsimította a mellkasomat, majd lecsúsztatva a gatyámra megtapogatta a péniszem, és rajta is felejtette.
- Ezt elfogadod bocsánatkérésnek? Jó kemény vagy, csak annyira érzékeny a lelked! - suttogta a fülembe.
- Kapsz még egy levelet, ha most kivered! - ajánlottam fel meglátva a lehetőséget, meg azért is, hogy kicsit bosszantsam én is őt.
Kicsit elhúzódott, de a farkam nem engedte el, csak annyira távolodott el, hogy a szemeimbe nézhessen.
- Eltekintek a plusz levéltől, ha őszintén válaszolsz néhány kérdésemre. - mondta váratlan komolysággal.
- Válaszolok, ígérem. - mondatta velem a meglepődés. Elképzelni sem tudtam hirtelen, mire lehet annyira kíváncsi.
- De őszintén! Nagyon komolyan szeretném, ha nem vezetnél félre. Elég volt a mellébeszélésből.
- Ok, megígérem. - remegtem meg, legnagyobb bánatomra a nő elengedte a péniszem, de a kíváncsian pislógó szemei a menyországba emeltek.

- Mióta vagy belém szerelmes? - hallottam az első kérdést, és a mosoly helyett Angéla arcán megjelent egy furcsa, érzelmekkel és gyengédséggel formált grimasz, de még az összeráncolt homloka is várta a szavaimat.
- Nem is tudom, talán mindig is az voltam, de amire emlékszem, az igazán akkor kezdődött tizenhárom éves koromban, amikor először napoztál félmeztelenül és megláttalak, de ha jobban meggondolom, mindig olyan kedves voltál velem, hogy már az első találkozásnál beléd szerettem.
Félrenéztem, mintha szégyellni kellene az érzéseimet, de vissza is emeltem a tekintetemet a szempárra, ami elérzékenyülve ugyan, de nem akart kiengedni a bűvköréből. Hosszú csend következett. Vártam a következő kérdést, de az is járt a fejemben, hogy a nő mindjárt megfordul és itt hagy, ha nem azt hallja, amit szeretne.
Nem kérdezett, hanem cselekedett. Lassú mozdulattal benyúlt a nadrágomba, egyik kezével húzgálni kezdte az előbőrt, a másikkal lejjebb tornázta a gatyámat, majd átölelt a lábaival, és mielőtt fel is fogtam, mit csinál valójában, félrehúzva a bikinialsóját már a farkamra is csusszant a forró puncijával. Átölelt szorosan a nyakamba kapaszkodva, hogy ne mozoghassak.
- Most hagyd, hogy mindent én csináljak, ne keltsünk feltűnést! - suttogta lesütött szemmel, és tényleg, a hüvelyizmai úgy tapadtak a péniszemre, mint amikor a kezemmel szorítom meg maszturbálás közben, de ez nagyságrendekkel kellemesebbnek tetszett.
Valahogy nem vett tudomást a környező fürdőzőkről, akik szerencsére elég kevesen tévedtek hétköznap lévén a strand hideg medencéjébe. Összeborulva, nyakig merülve olyannak látszottunk, mint egymás iránt túlságosan elfogult szerelmesek.

- Akkor ezért mászkáltál utánam olyan kitartóan? - harapott a fülcimpámba. Alig értettem, ahogy a nyögései és szuszogása elnyomták az értelmes hangokat.
- Igen, olyan jólesett, hogy láthatlak.
- Bolond, miért nem jöttél át, mint régen, olyan magányos voltam. Valamivel megbántottalak? - sóhajtott szaggatottan, és néha meg- megrándult a teste a farkamon, a gyönyörünk hullámait felkorbácsolva.
- Szégyelltem magam.
- Miért, tettél valami rosszat?
- Leskelődtem utánad, kukkoltalak, amikor meztelenül napoztál. Ugye milyen szánalmas?
- Nem gondolnám, szerintem aranyos, és most bizonyítod, hogy férfi vagy, nem egy kis zöldfülű csikó.
- Nem lett volna szabad belemenni tegnapelőtt a zsarolásba, de mindened olyan izgalmas, olyan csábító, hogy nagyon felizgultam és már nem volt visszaút.
- Én meg csak azt sajnálom, hogy úgy elrohantál. Féltem, hogy forrófejű vagy, és láttam is rajtad, hogy mennyire fel voltál zaklatva a levelek, vagy inkább az érzelmeid miatt. Nagyon féltékeny voltál?
- Borzalmasan. Tehetetlennek éreztem magam és folyton csak azon gondolkodtam, miért nem nekem írsz üzeneteket, és miért nem velem szerelmeskedsz. - könnyebbültem meg, hogy kimondhatom.
- Már itt vagyok, Attila! Simogasd a hátam, az olyan jó!
- Nem bírom tovább, mindjárt elélvezek...
- Csukd le a szemed, és engedd el magad, megyek veled ha érzem, hogy lüktet bennem a farkad. - kuncogott szuszogva, de még az én ágyékomba el sem kezdődött igazán a feszülés, amikor ő már elengedte az izmait és átadta magát a gyönyörnek. Követni akartam, kettőt toltam a farkamon, amitől felnyögött, aztán halkan számolta a fülembe, hányszor rándul meg a péniszem spermát préselve a méhszájára.

- Lennél a szeretőm, ha az a másik nem zavar a képbe? - kérdeztem fürdőnadrág igazgatás után a nyakába kapaszkodva, csak az járt a fejemben, hogy azt az autós pasit a nyeregből kiüthetem végleg, és itt a lehetőség, hogy Angéla kegyeit is visszanyerjem.
A nő eltávolodott. Furcsa képet vágott, mintha nem értené a kérdést.
- A szeretőd?
Mintha csalódottság ült volna ki az arcára, furcsa fintort vágott. Valami rosszat mondtam, gondoltam magamban.
- Leszek. És nyugodj meg, nincs másik, csak te! - tért vissza a mosolygós énje - Csak azt nem értem, Antira miért nem vagy féltékeny?
- Azok után, hogy annyit veszekedtek? Elképzelni nem tudom, hogy még szex lenne köztetek. Amúgy is annyira egy bunkó, hogy a környéken senki ki nem állhatja.
- Valamikor ő sem volt ilyen. - rándított Angéla beletörődően a vállán.
- Kár, hogy nem vetted észre hamarabb, mennyire vágyom utánad. - emeltem az arcához a vigasztaló kezem. Annyira jó érzés volt a nedves pofiját megérinteni, és még jobb volt, hogy belecsókolt a tenyerembe.
- Nem vettem észre, az öcsém szólt arról is, hogy valaki követ. Tudod, nem látok messzire, csak akkor, ha használom a kontaktlencsémet.
- Nem is tudtam, hogy van egy öcséd! - lepődtem meg, tényleg alig tudtam valamit a nőről, csak a kedvessége, meg a szépsége érdekelt régebben.
- Van bizony, majd megismered. Csak Anti miatt nem jött hozzánk, mert még idejekorán összevesztek.
- Tényleg! Most, hogy szóba került, soha nem tűnt fel, hogy nem jár hozzátok senki sem. - húztam magamhoz ismét, még a szuszt is majdnem kiszorítottam belőle, olyan szorosan magamhoz öleltem.
- Ezen majd alakítok, de valamit neked is változtatnod kellene! Miért nem csókolsz meg? - sóhajtotta a gerincem simogatása közben.
- Nem is tudom, az olyan bensőséges. Sokszor töröm a fejem, miért van az, hogy egyszer szeretetteljesen bánsz velem, máskor megrémítesz, mintha csak a levelek miatt lennél velem. - túrtam a haját hátra, és ha már úgyis olyan közel volt, beleszívtam a nyakába, egyre előrébb haladva végigcsókoltam az arcát. A pici, de érzéki ajkak felém fordultak, és megkaptam életem legédesebb csókját, aztán még egyet és még egyet. Angéla olyan érzelmet vitt bele, hogy szinte jobbnak éreztem a csókokat és az ölelő, simogató karokat, mint az azt megelőző szexet.
- Olyan jó lenne ágyban szeretkezni veled! - sóhajtottam, amint megéreztem, hogy ismét vér áramlik az altestembe.
- Tudom, nekem is jó lenne, nem az igazi itt a hűvös vízben. - húzódott egy picit messzebb. Megint kipirosodott az arca, ami az izgalmát jelentette.
- Menjünk napozni egy kicsit, aztán lépjünk le. Nálam van ágy, amiben kellemesebben tölthetnénk az időt! - sandított egyet, és nem várta meg, mit felelek, indult ki a medencéből.
Mentem utána, a ringó csípőjét, a formás lábait figyeltem, még mindig nem hittem el, hogy a nő az enyém lehet. Angéla elsétált egészen a betonkerítés néptelen tövébe, és oldalra fordulva csavargatta ki a hajából a vizet, én meg a fűben hanyatt feküdtem, és a csodálatos testében gyönyörködtem.
- Na mi az, tátva maradt a szád! Nem láttál még eleget? - nevetett a legszebb mosollyal, amit valaha is kaphattam tőle.
- Szeretsz? - kérdeztem.
- Ezt majd holnap is kérdezd meg! Ma csak én kérdezek, ha jól emlékszem! - tért ki a válasz elől sejtelmesen, majd mellém lépve hasra feküdt, fejét az arcom felé fordítva a mellkasomon pihentette, a hosszú, vizes hajzuhatagát pedig az arcomra fektette, megcirógatott, kedvesen szórakozott.
- Megkérdezem, minden nap megkérdezem. - tettem a hátára a tenyerem, a másikkal a haját markoló kezét kerestem.

- Az a gyanúm, nem olvastad a leveleimet! - sóhajtott, egy másodpercre belecsókolt a köldökömbe.
- Csak egyetlen egyet olvastam el, de azt legalább ezerszer. A többit nem mertem. Egyrészt nem nekem szóltak, másrészt annyira rosszul esett, hogy olyanokat írsz valakinek. Elkeseredtem, nagyon fájt minden, és nem akartam, hogy még tovább süllyedj a szememben. Egy kicsit gyűlöltelek. - próbáltam őszintén, és nem megbántva kiönteni neki a szívem.
- Értem már, miért voltál olyan kétségbeesett... - suttogta megszorongatva a kezem.

- És arra emlékszel, hogy mi volt benne? - vigyorodott el, bíztató arckifejezése igazmondásra serkentett.
- "Ma izgalmas játékot játszott velem a képzelet, egy forró szeretkezés után az ajkaimmal játszom majd veled. Biztosan szeretnéd, ha számba engednélek, közben lágyan morzsolgatnám szőrös herédet! Szinte érzem tarkómon forró kezed, kényszerítesz, még mélyebben vegyem be meredező péniszed. A csípődet emelgeted, és erősebb szopó mozdulatnál nagyokat nyögsz a füleimbe. Olyan csodálatos, hogy a farkad egyre keményebb, és annyira szeretem, hogy örömet okozhatok neked, neked, akit annyira, de annyira szeretek. Elélvezel, és én büszkén tartom az arcom, nyelvem, hogy az ondód beterítsen, a torkomra folyva nyelésre késztessen, az élvezeted emlékeit még sokáig a zsigereimben érezzem. És ez még nem is a vég, csak a kezdet, mert remegő kezekkel emelsz fel magadhoz. Elképesztően vad és szenvedélyes csókot váltunk, keresni sem kell a nyelvedet, tolakszik, furakszik a makkod helyét átvéve, a gyönyörtől megroggyan a térdem, a lelkem pedig attól emelkedik az egekbe, hogy a fülembe suttogod, csináljam még egyszer! És még egyszer... És még egyszer! És még egyszer!"
- Ne már! Kívülről fújod? Elég volt megírni, de egészen más tőled visszahallva! - vörösödött el Angéla.
- Mondtam, hogy elolvastam ezerszer, és rettenetesen fájt, még most is bánt, ha rá gondolok, és sajna állandóan rá gondolok. - rándult meg az arcom, és legbelül tényleg a féltékenység marcangolt.
- Te szegény, valami félrecsúszott! - gondolkodott hangosan. Megint lefordította a fejét, puszikat osztott a hasamra, amíg jobb kezével rá nem tapintott a lényegre, a gatyámat feszítő péniszemre.
- Alaposan felizgultál, mégis csak hatott rád a levelem tartalma. - motyogta, majd kiszabadított a fogságból, a gatya korcát elhúzva elérte, a farkam köldökig kihúzza magát teljes pompájában. Azonnal rácuppant. Előbb csak egy puszi, aztán néhány nyalintás, aztán egy igazi, erőteljes szopó mozdulat, és a makkom el is tűnt a szájában. Összerándultam. A forró ajkak sebesen dolgoztak, de hiába tettem a kezem a tarkójára, semmi hatással nem tudtam lenni az elszánt asszonyra.
- Megláthatnak. - nyüszítettem szinte sikoltva, és nem is magam miatt, féltettem a drága Angélámat.
Egy pillanatra abbahagyta a szopást, körbeforgatta a fejét, aztán még intenzívebben szívta a szájába a farkam, a golyóimat meg úgy éreztem, a kezével felpréseli a torkomba. Sebesen csinálta, biztosan azért, mert ő is tudhatta, nyilvános helyen ilyet nem szabad, de mégis akarta, kívánta, vagy Isten tudja miért csinálta. Azt azonban sejtettem, hogy most nem csak az én kedvemben jár, a felláció az ő vágyainak kiélését is szolgálja.
Fél percig sem tartott, hogy belespricceljek a szájába, és ő az ígéretét beváltva büszkén tartotta a fejét, nem húzódott el, nem rinyált, csak lelassított, és nagyon lágyan szopott, míg el nem múltak a reflexszerű összehúzódások.
Később a megnyugvó hasizmaimra fektette arcát, és onnan mosolygott a szemembe. Elképzelni sem tudtam ilyen vad bestiát, meg voltam győződve, hogy a levéllel csak felizgatni akarja a barátját, de már kezdett derengeni, hogy mekkorát is tévedtem, és ez kicsit bele is hasított a szívembe, ha arra gondoltam, helyettem őt szopja le.
- Mit kell ilyenkor mondani? - hallottam a kacér hangját, ahogy gondterhelten figyelte az összeráncolt homlokom. Lassan feljebb tornázta magát, puszit adott a jobb arcomra, és már majdnem visszafeküdt, mikor ráeszméltem, hogy én voltam a szerencsés, akit pár másodperccel korábban örömben részesített. Hát miért a fanyalgás? Mi az ok, hogy azt képzelem, csak én vagyok neki a világon? Tennem is kell azért, hogy ez így is maradjon!
Szinte erőszakkal húztam magamhoz, két tenyérrel fogva a fejét szájon csókoltam. Fura íze volt, de nem taszító, és a visszakapott csók szenvedélyességéből éreztem, hogy most az egyszer végre valamit jól csinálok.
- Csináld még egyszer! - öleltem szorosan magamhoz, hogy mozdulni sem tudott.
- Otthon, édes, otthon megcsinálom, ahányszor csak akarod. - súgta kéjesen a fülembe.

Hazafelé gyalogolva csendesen lépkedtünk egymás mellett, minimális távolságot tartva egymástól, és kivételesen véresen komoly témákkal töltöttük ki az időt. Angéla az Antihoz fűződő gyötrelmes kapcsolatát ecsetelte, és olyan nyíltan őszinte volt, hogy csak még tovább növelte bennem az iránta érzett gyengédséget. Az is szóba került, hogy mi lenne ebből a házasságból a kiút, vagy hogyan lehetne jobbá varázsolni az elkövetkezendő időt. Éreztem a nőn, hogy nagyon határozott. Nem tért ki a részletekre, csak annyit mondott, hogy nemsokára dolgozni fog a váláson, tehát az elképzelés már megvolt, és ekkor még ebből az egészből szinte kívülállónak éreztem magam, hát meghallgattam, vígasztaltam, időnként óvatosan megsimogattam. Csak a szex járt a fejemben, mert ahogy ott lépkedett mellettem a csodásan gömbölyödő popójával, meg a kivételesen borzas, de ettől csak még dögösebb frizurájával, nem is tudtam nagyon koncentrálni másra.
Nem is mentem haza, hiszen csak dél volt, és amúgy is az ágyát ajánlotta, amit örömmel elfogadtam. Amint az ajtó becsukódott mögöttünk, meg is ragadtam az alkalmat, és szorosan átkarolva az ajtónak szorítottam, csókoltam vadul. Nevetgélt, állta az ostromot, hagyta, hogy mohón markolásszam a melleit, hogy a fenekét taperoljam, majd két tizedmásodperces csókmentes pillanatban a fülembe suttogott.
- Van ágyam! - és megint nevetett angyalian csilingelő hangon.
Ölbe kaptam, vittem a hálószobába, mit sem törődve azzal, hogy nem otthon vagyok, hogy a hitves szó itt Antal megkeseredett figuráját takarja.
- Olyan erős vagy, vetkőztess le drága! - szólított, és ennek a legegyszerűbb módja az volt, hogy az ágy mellett a szőnyegre állítom. Kapkodva emeltem fel a ruháját, hogy áthúzzam a fején, és ha nem is voltam erőszakos, a mozdulatom sietségről árulkodott.
- Ne kapkodj, ötig rengeteg időnk van! - vágott nagyon barátságos arcot ahhoz képest, hogy majd fel döntöttem, ahogy a bikini felsőtől, meg a bugyitól megszabadítottam.
- Nem bírok magammal. - csókoltam szájon, és a kezem már a popsiját markolta.
- Figyelj! Tudnál úgy szeretkezni egy darabig, hogy nem érinted meg az intem testrészeimet? - hallottam a türelemre intő szavait.
- Nem foghatom meg a pinádat? - képedtem el, és leblokkoltam egy pillanatra.
- Hogy mondtad? - kérdezett vissza vigyorogva.
- Bocs, csak kicsúszott a számon! Szóval nem simogathatlak meg ott?
- Ne foss, most mondhatod nyugodtan, és simogathatod a pinámat, csak előtte csináld mindenütt máshol, anélkül, hogy hozzáérnél, és hagyd ki a melleimet is egy időre. Meg tudod csinálni, tudom, és most én vetkőztetlek téged!

Álltam tehetetlenül, mint egy faszent. Jó leckét kaptam türelemből és alaposságból. Angélán nyoma sem volt a sietségnek, mielőtt levette volna a pólómat, kedvesen megpuszilgatott, azután a meztelen felsőtestemet cirógatta bizsergető lágysággal, mielőtt a nadrágomhoz nyúlt volna. Kurvára vigyázott, hogy ne érjen a farkamhoz akkor sem, amikor elém térdelt, és a lábaimat kibújtatva félredobta végül a ruhadarabot. A benne megmutatkozó vágy egyetlen jele csupán a kivörösödött arca volt.
Felfogtam a játékszabályokat, hagytam, hogy a kezemnél fogva fektessen az ágyra, és meg kell vallanom, ritka kellemes ölelkezésbe bonyolódott a kapcsolatunk. Életemben először simultam így, meztelenül nőhöz egy nagy francia ágyon, és Angéla nem csak a kezeivel, a lábaival is kapaszkodott, miközben lágyan csókolóztunk. Megszállt valami végtelen nyugalom. A péniszem jól megvolt a nő combjainak forró ölelésében, és csak simogatnom kellett az egyéb testrészeket, amelyeket ideje volt már felfedeztem, hogy egyáltalán léteznek. Igen is örömet leltem abban, hogy a bordáin kell zongorázni a kezemmel, hogy a karjait, combjait cirógatom, méregetem, és a válla folyamatosan csókokra ingerelt. Az egyetlen hátrány, hogy a hosszú hajára időnként rákönyököltem. Forgolódtunk, az erőviszonyokat alaposan felmértük, mire egyszer a nő felül kerekedett. Tisztán éreztem az arckifejezéséből, a mozdulataiból, hogy elérkeztünk a legkomolyabb részhez.
Segítenem sem kellett, csak megfeszítettem az izmaimat, és a fütykösöm elemelkedett a hasamtól, Angéla pedig mélyet sóhajtva rácsúszott. Lehetetlen forróság járt át, sosem érzett öröm és büszkeség feszítette a mellkasom, és egy gyönyörű nő csodaszép ajkai keresték a szám, hogy belém harapjon, majd engesztelően megcsókoljon. A fejem felett támaszkodva fogta a két kezem, aprókat mozogva körözött a térdein és minden lélegzetvételemre odafigyelt. Sütött róla a szeretet, a szemét időnként a kéj erősségétől be- becsukta, de olyan szépen nézett, ahogyan még sohasem, édesen, szerelmesen. Csak akkor vonta el rólam a tekintetét, amikor az oroszlánsörényét hátravetette, de a ritmusból ki nem esett, mozgott tovább előre- hátra, nagyokat sóhajtott a számba, és egyre bátrabban, egyre szenvedélyesebben ereszkedett rá a szerszámomra. Különleges élményben volt részem. Sokáig a mellbimbóit figyeltem, ahogyan a mellkasomhoz dörgölőznek, aztán az ágyékomban megjelenő szokatlan feszültség kellemessége ejtett ámulatba. Úgy éreztem, minden tökéletes, még akkor is ez a tudat munkálkodott bennem, amikor Angéla addig oly nedves és csúszós vaginája szinte rászorult a péniszemre, hogy kipréselje belőlem az ondócseppeket, amit a félájult nő méhszájára lövelltem.

Két perccel később már az oldalamon pihentette a fejét, egyik kezével szabályosan játszott a megpuhult péniszemmel, és szeretettel érintette az ajkához a makkomat, hogy időnként beleszívjon. Érzésem szerint direkt úgy helyezkedett, hogy mindet jól láthassak, és a szemembe mosolyoghasson. Mit mondhatnék, ettől kellemesebb levezetést az életben soha, senki nem találhatott volna. Meghatott, ahogyan kedveskedni akart, és kezdett nagyon hamar felizgatni. Már azt hittem, nyert ügyem van, amikor hanyatt vágta magát mellettem, és elillant a szopás fantáziát mozgató reménye. Azzal kezdte, hogy felnevetett.
- Húha, te aztán nagy csődör vagy! Hányszor bírnál egy nap megbaszni? - röhögcsélt játékosan, és a kérdése sem hangzott alpárinak ebben a szituációban.
- Hatszor, talán nyolcszor is, majd kipróbálom rajtad! - kacérkodtam a gondolattal, pedig most nem is ez volt a lényeg, csak az, hogy végtelen felszabadult játékot játszhattunk egymással.
- Tényleg nem olvastad a többi levelemet? - váltott kicsit komolyabbra, de a mosoly olyan csodás vonásokat rajzolt az arcára, hogy nem sértett a hitetlenkedése.
- Tényleg nem, és nem is fogom, mindjárt visszaadom az összeset. - akartam a kedvében járni. Valahol még mindig ott motoszkált bennem a tudat, hogy először csak azért szexelt velem, hogy visszakapja az üzeneteit, de meg voltam győződve, hogy ettől azért többet jelentek számára. Elég volt a szemébe nézni, vagy egy csókra odahajolni hozzá, és édes kezek, gyengéd ajkak kényeztettek.
- Olvass el egyet! - szólított, meg is lepődtem az ötleten.
- Nem akarom. - ragaszkodtam a tudatlanság nyugalmához, féltem, hogy valami olyasmit találok benne, amit nem kellene.
- Kérlek, kérlek! - nem is hagyott időt, hogy tiltakozzak, kecses őzike teste már ugrott is le az ágyról, hogy a táskámat odahozza, aztán visszafeküdt, és megint játszani kezdett a farkammal. Amit el akart érni, azt ellenállhatatlanul kiprovokálta.
- Melyiket szeretnéd? - nyújtottam az arca elé a kártyalapokként széthajtott borítékokat. Rábökött egyre, és tovább izgatott nem törődve azzal, hogy időnként mocorgok arra vágyakozva, mélyebben vegyen a szájába. Játszott, és nyújtotta a kellemes pillanatokat.
Reszkető kézzel nyitottam ki a borítékot. Ez a cetli is olyan volt, mint az előző, rövidke, gyöngy betűkkel telefirkantva, a végén egy méretes rúzsfolttal , ami valószínűleg az Angéla ajkáról származott.
- "Úgy szeretném, ha most itt lennél velem, a hátam simogatva írnád a bőrömre, szeretlek Angéla! Nem kellene semmi több, csak meghittség, nyugalom, egy pici öröm, és az ifjú ajkad, hogy csókjaiddal csillapítsd szerelmi szomjamat. Nem kellenének szavak, hogy tudjam, mennyire kívánsz, hiszen olyan kellemesen, forrón feszülne a combomnak a meredező farkad. Nem véletlenül lennék meztelen, imádnám, ahogy a bájaimban gyönyörködve csillogna a szemed, és azt is tudom, hogy a hátam után türelmetlenül, sürgetően markolásznád a fenekem, amíg el nem jön az a pont, amikor teljesen beindulva fölém kerekedsz, és az ujjaidat az ajkaidra cseréled.
Oly sokszor elképzeltem, és oly sokszor izgultam fel erre az álomképre, és te minden alkalommal még erélyesebben, még mohóbban veszed el, amit csak akarsz. Engem nem is a hátamon cuppanó csókok és a mellemet markolászó kezek izgatnak, hanem ami utána következik, a tabuk és korlátok nélküli vad pornográfia. Nem állok ellent akkor sem, amikor a gerincem összes csigolyáját puszikkal illeted, a farkcsontomig mindegyiket egyre mohóbban kényezteted, és az eszem ugyan tiltakozik az ellen, hogy a fenekem vágatába dugd a nyelved, a testem mégis ívben meghajlik, pucsítva kínálom fel, hogy ott is kinyalj. Szuszogsz, alig kapsz lélegzetet, de csinálod, a nyelved sebesen dolgozik odalenn, és a mocorgásodból érzem, hogy már teljesen elvettem az eszed. Szinte begőzölsz, ellentmondást nem tűrően, sietve ugrassz följebb, és mielőtt megérezném a tarkómon a forró leheleted, már a pinám fel is nyársaltad a kőkemény farkaddal. Ezt akartam, már eleve ezt terveztem, azért is feküdtem melléd meztelen, meg persze azért, hogy érezzem rajtad az őrült vágyat, amit gerjesztettem. Az sem baj, ha hamarabb elélvezel, az a lényeg, hogy azt a felbőszült bikát még sokszor magamban érezzem. Kellesz nekem! Ez az álom nem maradhat beteljesületlen!"
Angéla már a levélke közepénél abbahagyta a makkom csókolgatását, a karját a hasamra fektetve szégyenlősen beletemette az arcát.
- Valami baj van? - kérdeztem tőle, a mozdulatlansága feszélyezett.
- Most szégyellem magam, nekem sincs szerencsém ezekkel a levelekkel, pont a legperverzebbet választottam, de elhiheted, a többi nem mind ilyen. Pedig olyan könnyű volt leírni, most biztosan elítélsz, és meg is érdemlem. - emelte fel az arcát, és főtt rák színében, ráncolt homlokkal szinte a bocsánatomat kérte.
- Miért szégyelled, én is álmodom néha vad dolgokat, még ettől is vadabbakat, és a segged csak azért nem csókoltam meg eddig, mert féltem, hogy majd te tartasz engem visszataszítónak. - gyengéden megsimogattam a megkönnyebbüléstől meglágyuló pofiját, válaszul a legkedvesebb, legnyálasabb csókot kaptam vissza.
- Kérdezhetek valamit? Vele meg is csináltad?
Nem illett ilyet kérdezni, de kíváncsi voltam még akkor is, ha tudtam, hogy az igazság fájhat.
- Kivel csináltam? - kérdezett vissza meglepődve - nem, nem csináltam, se vele, se a férjemmel. Most elégedett vagy? Te kis féltékeny!
Látszott rajta, hogy a kérdésem rosszul esett, de akkor mi az a huncut görbület a szája sarkában? Aztán fel is nevetett.
- Nincs kire féltékenynek lenned! - bújt megint csókra a karjaimba.
- Akkor most, hogy ismerem a forgatókönyvet, hasra kellene feküdnöd, meg kitolni a feneked, meg odafigyelni, mit írok a hátadra, mert az a lényeg.
Nem kellett kétszer mondanom, hogy a bűvös szavak hassanak az asszonyra. Amíg én csodáltam kislányosan nőies alakját és a lapockáitól a sarkáig minden domborulatát, addig ő kényelmesen elterpeszkedett, a karjait a feje alatt keresztbe téve várta a fejleményeket. Ha már azt akarta, az ujjam hegyével nagy betűkkel, vontatottan írtam a hátára, szeretlek Angéla.
- Édes vagy! - suttogta, én pedig kezdtem elölről új mondattal a betűvetést lassan, tagoltan, amíg le nem értem a feneke partjáig.
- Holnap egész nap nyalni akarom a pinádat. - mondta ki szavanként, amit a hátára rajzolgattam. Bájos mosolyra húzódott a szája.
- Holnap nem jó, fellépésem van, de előadás után meglephetnél, ha kedved tartja. Nem gáz, ha kicsit később érek haza, Antit nem érdekli, meddig maradok olyankor a társaságban. Sétálhatnánk egyet az éjszakában, az olyan romantikus.
- Ki nem hagyom! - fordultam a hátára hirtelen mozdulattal, és először csak a vállait illettem puha csókokkal, majd a gerincét is megcéloztam.
- Tedd szét a lábad, nem tudom kiverni a fejemből, amit olvastam. - morogtam szinte érthetetlenül a csigolyáit puszilgatva.
- Mindenre kész vagyok! - válaszolt elfúló sóhajjal, majd amikor az utolsó csontocskát is elhagytam, hirtelen kinyomta a fenekét. Széjjelebb nyíltak a félgömbjei, kivillant a barna udvarban rejtőzködő, finom redőkkel pulzáló ánusa. Igaza volt, annyira felizgatott, hogy már nem voltam a magam ura, a szenvedély rabjává váltam, és megpróbáltam a testébe temetni az arcomat, hogy a nyelvem minél mélyebben belé hatoljon.
Feszült az ágyékom, olyan erős izgalom kerített a hatalmába, máskor csak az ejakuláció pillanatában voltam ennyire kemény. Ez az állapot irányította a tetteimet, a fantáziámat, és abban is igaza volt a drágának, hogy a nyalakodás után fújtató, fékezhetetlen bika módjára tettem a magamévá. A dolog szépsége a nő odaadásában legalább annyira csodálatos örömet szolgáltatott, mint a forró, szinte magába szívó feneketlennek tűnő pinája. Addig ismeretlen mámorral toltam nagyokat a nőn, és nem is nagyon gondolkoztam, csak dugtam eszeveszett tempóban, aminek hamarosan meg is lett a következménye egy kolosszális orgazmusban.

- Bánt, hogy elkapkodtad?
Bolond vagy, én akartam, hogy így legyen! - vígasztalt, miután félájult pihegés közben szabadkoztam az őrületem miatt. Lágy csókokkal igyekezett megnyugtatni a lelkem, aztán átment játékosba.
- Tudod mit csináltam régen, gyerekkoromban? Négykézláb mászkáltam a székek, meg az ágy lábai között. Anyám szerint majdnem három éves voltam, mire járni megtanultam. Hát nem ciki? - kacarászott könnyed humorral, és a nevetés rám is átragadt.
- Én meg mindenüvé felmásztam, az asztalra, szekrény tetejére, az ágy háttámlájára, mindegy volt mi az, csak legyen valami magaslat. - kontráztam megmosolyogva a saját gyerekkoromat.
- Nekem csak a lábam járt az égben, nekidőltem a falnak és úgy csináltam, mintha fel is mászhatnék rajta. - vigyorgott Angéla olyan széles mosollyal, hogy a hófehér fogsora gyönyörűen megcsillant.
- Azt én is imádtam, ez biztosan valami gyerekkori kíváncsiság. Neked még menne egyáltalán? Visszajönnének azok az érzések, ha megcsinálnád?
- Talán, de akár ki is próbálhatnám, most úgyis olyan könnyűnek és felszabadultnak érzem magam, szinte megint gyerek vagyok! - viccelődött a szavakkal, de eszébe sem jutott kivitelezni a mondottakat.
- Csináld meg, kíváncsi vagyok, hogy festesz fejjel lefelé a falnak támaszkodva! - évődtem a nővel, de nem ijedt meg az ajánlattól.
- Ok, ha te is megcsinálod! - vágott vissza kacéran. Szerintem tudta, hogy a hülyeségben rám számíthat, mert elhúzódott a falhoz az ágy végébe, és nyaktörő mozdulattal helyezkedett gyertyába, aztán integetett, hogy mellette én is ugyanazt produkáljam.
Nem volt egyszerű, de nehéz sem, a lelógó farkammal néztem farkasszemet.
- Na milyen érzés? - tudakolta Angéla nagy beleéléssel.
- Furcsa, mintha le akarnám szopni magam, csak nem elég hosszú a varázsbotom.
- Jaj, de bolond vagy! - röhögcsélt, én meg megunva a saját kukim bámulását visszavonulót fújtam, majd törökülésben Angéla feje elé ülve a nő idomait gusztáltam. A gondolatok pedig alattomos módon furcsa kívánságokat suttogtak.
- Tedd szét a lábad, és le is engedheted, ha akarod!
- Látni szeretnéd a pinámat? - mutatott két kézzel idézőjeleket az asszony, de nem várta meg, hogy válaszoljak, terpesztett egy csodálatosat, majd hétrét hajolva leengedte a lábait az ágyra. A feszülő combjai között maradtam, és elbűvölten néztem a világos, nedvességtől csillogó fanszőrzetet, meg a mellei gravitáció okozta süllyedését. A legvonzóbb mégis a punci deltoidja maradt a kinyílt szeméremajkakkal, a duzzadt, picike csiklóval, és a beláthatatlan sötétségbe vezető, hüvelybejárattal, fölötte pedig a mosolygósnak tűnő, érdekesen pulzáló ánussal.
Rátettem a kezem a combjaira, és nem bírtam megállni, hogy közelebb ne hajoljak, amit Angéla jól látott alulról, premier plánban.
- Ne csináld, most élveztél belém! - figyelmeztetett, de a kezeivel meg sem próbált megállítani, csupán figyelmeztetésnek szánta a visszafojtott nevetéstől elfúló szavakat.
És a nevetésből sóhaj lett, a sóhajból nyögés, a nyögésből fuldokló zihálás, ahogy a puncijába nyaltam, és kiélvezve a kiszolgáltatott nemiszervét, minden milliméterét aprólékosan bejártam. Az íze mit sem zavart, a vágy sokkal erősebb volt, hogy magamnak is örömet okozzak a nem mindennapi pillanatban. Úgy kóstolgattam a szeméremajkakat, mint a legérzékibb szájat, és ugyan nem csókolt vissza, de a fülemben ott csengtek az öröm keltette sóhajok izgalmas hullámai. Nem kerültem el a gátat, a nyelvem időnként átsiklott az ánusára, aminek az érintését apró sikolyokkal és a combomba markoló újjakkal jutalmazta ugyanúgy, mint amikor beleszívtam a csiklóba. Közelebb mentem volna, hogy a farkam ráérhessen az ajkára, de akkor nem tudtam volna kényelmesen ráhajolni, hát elengedtem a saját kielégülésem iránti vágyat, és csak a kedves testével foglalkoztam.
Megérte! Végtelen jó érzés költözött belém, amikor a teste remegését megéreztem, majd egyszerűen összecsuklott és elterült mellettem, azzal is jelezve, hogy az orgazmus után a puncija csókolgatása kicsit kellemetlen.
Ritkán tapasztalható boldogság ült ki a képére, mint annak idején az unokanővéremnek közvetlenül a szülés után. Azt is jól megjegyeztem, ez az örömteli báj viszont még attól is mélyebbre vésődött az emlékeimben.
Megsimogatta a meredező péniszem, de ijedten el is engedett és trágár káromkodásban kitörve mutatott a falióra felé!
- Nagyon gyorsan el kell menned! Vidd a leveleket, és olvasd el, kérlek! És légy óvatos, amikor kimész, egyelőre senki sem tudhatja meg... - csókolt meg odaadó szenvedéllyel, és már kapkodta is össze a borítékokat, meg a ruhákat.
- Vigyázok! Bennem megbízhatsz! - kaptam magamra a nadrágot, amikor meghallottam, hogy nyílik odakinn a garázsajtó.
- Siess, amíg beáll a garázsba, kislisszolhatsz! - igazított útba, és a fejembe tóduló vérrel sebesen gondolkodva el is indultam. Csak otthon jöttem rá, hogy Angélánál hagytam a borítékokat.
Micsoda csaj, vetekszik akármelyik pornókirálynővel, és olyan természetesen adja az erotikus dolgokat, mintha az élete értelme volna. Teljesen el voltam varázsolva, az éhségen kívül nem is járt semmi más a beszűkült agyamban.

Egész éjszaka álmokat szövögettem a másnapi találkozásról. Egyszeriben olyan fontos lett a csaj, még az életemnél is fontosabb, hogy valójában minden mást gondolatot kizártam. Csak ő létezett, csak miatta lélegeztem, és kezdtem felfogni, hogy ez az igazi szerelem.
Még szép, hogy előadás előtt jeggyel a kezében várt az érkezésemre, és mi sem természetesebb, hogy tátott szájjal hallgattam végig az előadást, amelyen akkora lendülettel, és olyan csodálatosan énekelt. Azt képzeltem, miattam ilyen, személyemben a boldogság megérintette, és ettől lett olyan elragadó az éneke, meg egyáltalán, az egész fellépése.
Pazar külseje még tovább emelte őt a szememben. Magasan felvágott, hosszú, fekete estélyi ruhájában feszített, magassarkú cipőben tipegett kicsit esetlenül, de édesen, és a szőke hajszálai csillogóan repdestek a reflektorok fényében. Igen, elmondhatta magáról, hogy különleges. Biztos nem volt férfi a nézőtéren, aki nem vágyakozón nézte volna a kecses mozdulatait, és a nőkről is azt képzeltem, hogy irigyek a szerelmemre. Sosem igazán figyeltem a sminkjére, az arca természetes szépségével is meg voltam elégedve, de ekkor tűnt fel igazán, milyen egyedi, milyen magkapó a csábereje.
Szokatlan volt a sötétpiros, már- már kurvásan megnagyobbított szája, a sötétre festett szemhéja, a vékonyra szedett szemöldöke a lehetetlen hosszú szempillákkal, meg az arcát is sötétebb árnyalatra pingáló púderhasználat. De a pirosat nem véletlenül használta, mert igazán jól illett a szőke koronához, és mire találták volna fel a festéket, ha nem arra, hogy a nőket szebbé varázsolja? Az összkép elragadó volt, és nemcsak a szexuális fantáziámat mozgatta meg igazán, hanem a büszkeségemet is maximálisan táplálta.

Előadás után a többi rajongóval közösen ott tolongtam az öltözője ajtajában hatalmas csokor virággal, többféléből összeválogatva. Kivártam a soromat, amíg üdvözölte a régi ismerősöket, barátokat, amíg találkozókat és beszélgetéseket ígért másoknak, csak aztán kerültem sorra, és az emberek gyűrűjében annyira jól esett, hogy mindenkinek elújságolta, én vagyok a fess szomszéd fiú, aki majd vigyáz rá a hazafelé vezető úton. Ez volt az apropó, hogy az öltözőbe hívhasson, és az ajtó alig záródott, a virágait a földre dobva a nyakamba kapaszkodott, óvatosan megcsókolt, majd eltávolodva gyengéd ujjak törölgették a szomjas ajkaimról a rúzsfoltot.
Magasabb lett a cipőben, karcsúbb, a feszülő vádlijától a feneke is szebben kitolódott a szűkre szabott ruhában, és a mosolya is megváltozott. Hiába, a kicsit túlzó, de annál dögösebb festék kihívást jelentett a férfiszemnek, amelyek épp elveszni látszottak a dög csábító tekintetében. Csupasz, meleg karok ölelték a nyakam körbe, egy kihívó comb nyomódott az ágyékomnak, és illegett- billegett óvatosan épp a megfelelő helyen kellemes bizsergést kiváltva.

- Nálam felejtetted a leveleket! - mondta szemrehányón, de rögtön széleset is vigyorgott.
- Nem baj, majd ha legközelebb kettesben leszünk elolvasom, hátha kapok megint valami fantasztikus ötletet. - bújtam a nyakába, mert láttam, hogy a csóktól ódzkodott, ne lássa senki rajtam, hogy most kerültünk egymással közelebbi viszonyba.
Istenien édes parfümillata szédítően hatott a zsigereimre, már- már arra gondoltam, ott rögtön vetkőztetni kezdem, de erre nem volt alkalmas sem az idő, sem a hely. Lemondóan markoltam a fenekébe.
- Ezt szeretem benned, hogy olyan kiszámítható vagy! Egészen másért mondtam, hogy olvasd el a leveleket, de ha ezzel örömet szerzek, nekem nincs ellenvetésem. Az előző kettő egészen jól sült el. - sóhajtott nagyot, a nyakát nyújtogatta, hogy az ajkaimmal megcirógathassam.
- Akkor miért is akarod, hogy elolvassam a másnak írt leveleidet? - kérdeztem csak úgy mellékesen. Nem értettem a lényeget, de már egyáltalán nem volt fontos a másik pasi személye, valahogy a homályba veszett, és tisztán éreztem, hogy Angéla szeret engem.
Másnak! - sóhajtott nagyot, majd eltolt magától. Nem elégítette ki a kíváncsiságomat, csak furcsán mosolyogva összekapkodta a földre hullott virágokat, feltette az asztalra.
- Nem kellene vázába tenni, vagy cipeljem neked? - kérdeztem bizonytalanul.
- Nem, itt marad, majd a takarítónő elrendezi. Most, hogy mást is foghatok, nem virágokkal fogok bíbelődni. vágott sejtelmes képet, aztán felkapta a kis neszesszerét, és indult kifelé. Nem a rövid utat választotta, nagy kerülővel kalauzolt egy félreeső szobor talapzatára, ott is az alkotás nem látható, sötét oldalára. Már az oda vezető úton is csodás perceket szerzett azzal, hogy a színházat elhagyva belekapaszkodott a kezembe, később pedig a derekam átölelve baktatott mellettem a hangosan kopogó tűsarkújában. Valahogy nem kellett ezt az idilli képet szavakkal sem elrontani, pedig mondanivalóm ezer is akadt volna. Megelégedtünk egy- egy mosollyal, és mérhetetlenül boldog voltam a világ legszebb nőjével az oldalamon.
A szobor alatt féloldalról az ölembe trónolt, és vérvörös rúzsával érzéki csókokkal bombázta az ajkaimat. Mintha mindig is csak erre vágyott volna, mint tinilányt, édesen babusgathattam, de többről valahogy nem volt szó. Ez jelentette az izgalmat számára, meg a tudat, hogy tilosban járva egy fia korabeli sráccal smárolhat. És ha ez a kívánsága, miért ne teljesülhetne, amikor én legalább annyira ugyanezt a gyengédséget akartam.
Egy darabig nem is törődtem a természet hívó szavával, élveztem a nyálas, szenvedélyes csókokat, és nem akartam elrontani a csodálatos pillanatot, de a farkam kényelmetlenül kezdte érezni magát a nadrágomban.
- Várj egy picit, kérlek, mert nem férek a nadrágomba. - akartam felállásra ösztökélni a nőt, amíg megigazítom a szerszámomat, de Angéla meleg bal karja csak még jobban a nyakam köré fonódott, a jobb pedig lehanyatlott a péniszem irányába, hogy a nadrágon keresztül egy gyengéd, de határozott tenyér megsimogasson.
- Fáj? - kérdezte cseppet sem zavartatva magát a mocorgásomra.
- Nem, csak túl erősek az ingerek, és nem tudok kikapcsolni, pedig ideje volna...
- Élvezz a nadrágodba, hallod, élvezz el, és gondolj arra, hogy benne vagy a puncimban! - hallottam a kicsit viccesen csengő hangját, és még intenzívebben dörzsölt odalenn.
Semmit sem tehetem, elengedtem magam, és hagytam, hogy a dolgok folyjanak a saját medrükben. Amúgy is ritka pillanatokat éltem meg a nővel, aki a kicsi kezével meg a bűvös hangjával elérte, hogy a nadrágomba élvezzek, és csak simogatott és masszírozott odalenn, amíg hatalmas folt nem köszönt vissza a bal zsebem mellett. Nem nevetett, de minél érzékenyebb lett a nemesebbik testrészem, annál kerekebb mosollyal falta a tehetetlenül lebiggyesztett számat.

- Most hogy megyek így haza? - kérdeztem játékosan, amíg a nő a folt méretét a duplájára nem masszírozta.
- Hogy mennél? Ahogy majd én is hajnalban, bugyi nélkül, szétszaggatott harisnyában, remegő térdekkel, bizsergő puncival és a szám köré száradt spermával. Legalábbis remélem... - sorolta kihívó pislogással.
- Jól hangzik! Mondjuk én arra gondoltam, mit fog szólni a nadrágomhoz anyám, de a te felvázolt elképzelésed után már bármit mondhat. - nevettem el magam.
- Anyád bölcsen úgy tesz majd, mintha észre sem venné a foltodat. - küldött felém egy meghatóan szép grimaszt, majd újabb csókra hajolt mindkét karjával a nyakamba kapaszkodva.
Itt volt az idő, hogy én is viszonozzam az iménti kedvességét. Lazán nyúltam a hátához, lassan, vontatottan húztam le a ruha gerinc mentén végigfutó, fenékig érő cipzárját, majd a hosszú újjakból bújtattam ki a nő vékony karjait. A pánt nélküli melltartó pedig mintha magától pattant volna a földre, ahogy a kapocshoz hozzányúltam.
A derékig meztelen nő hagyta, hogy megcsodáljam nem mindennapi vékony alakját, a szemet szúróan, dölyfösen fölfelé törő mellbimbóit, és még jobban kihúzta magát az ölemben, hogy elérje a megfelelő hatást. Nem volt nehéz elvarázsolnia, hamar elborult az agyam, és az addigi lágy simogatás átment szorosabb ölelésbe és türelmetlen csókokba, harapdálásokba. Édesen nyögdécselt, néha vihorászott, húzta a fejemet a körtécskéihez közelebb.
Beindult a kezem, sután simítottam végig a lábszárán a felvágott ruha nyílásában, aztán a megmozduló térdén, és kellő erőszakossággal hajtottam a lábait széjjelebb. Furcsa volt a harisnya érintése, mert látványnak nagyon tetszett a gyöngyház fénye, érintésre mégis sokkal, de sokkal kellemesebbnek tetszett a bőre igazi, meztelen selymessége, és hiába volt pókhálószerűen vékony a cucc, a puncijához csak azon keresztül érhettem. Még így is éreztem a meleget, a pállottnak tűnő nedvességet, ami sugárzott belőle, és a nő sóhaja, amikor a pináját érintettem, mega a menyország volt a füleimnek.
Egy percig tűrte, hogy a forró ölét markolásszam, aztán sebesen pattant fel, és a női aktot formáló szobor talapzatának támaszkodva kihívóan, kitolt fenékkel megállt mellettem. Csak mögé kellett lépnem, a ruhát felhúzni, a harisnyát a bugyival együtt lejjebb tolni, és már érezhettem is az igazi nedvességet, a szőrös vagina lágyan tapadva marasztalta a kezem, és a gömbölyded, kerek feneke puhán csillapította a kapkodó hevességem. Szokatlan volt a testhelyzet, de vakmerően dugtam a középső ujjam a nedves hüvelybe. Angéla nyögött egyet, még jobban behajolt, és a haját igyekezett oldalra rendezni, hogy kitekeredve a szemembe nézhessen. Igazi dög volt, a megtestesült Aprodíté, Hathor és Vénusz egyvelege. Tudta, hogyan kell leigázni a férfiszivet, hogyan lehet megőrjíteni az esendő lelkemet. Úgy illegett- billegett előttem, mintha én lennék az, aki irányítja az eseményeket, holott egyértelműen csak annyi történhetett, amit ő akart. A rabja lettem testileg, lelkileg, de az is lehet, csak rosszul gondolkodtam a nő szerepét illetőleg.

Adta magát a helyzet, hogy kellően felizgulva magammal is törődjek. Nem kívántam megint a nadrágomban végezni, hiszen egy istennő kínálta a fenekét felém és csodásan vágyakozó szemekkel sóvárogva nézett hátrafelé, hogy belém táplálja az elképzeléseit a dolgok folytatását illetően. El is engedtem a punciját, hogy a nadrágból kiszabadítsam a farkamat, de amint közelebb léptem, Angéla rámtolatott, a péniszemet a farpofái közé szorította és fel- le néhány ritka kellemes mozdulattal tovább izgatott, amíg határozottam távolabb nem toltam, és lefeszítve a kemény vesszőmet a nő könnyedén rácsúszott.

A puncija iszonyat forró volt, szinte erővel szippantott magába, és tartotta a rudam lefeszített állapotban. Sosem tudtam, mi lehet a jó abban, ha az ember hátulról csinálja, hát Angéla most megmutatta. Teljesen más érzések, újfajta stimulációk, és nem utolsó sorban a gyönyörű női fenék nagyszerű látványa, amint újra és újra elnyeli a dorongom. Tulajdonképpen örültem, mert a nő megint valami újat tanított, és ismét adott magából valami különlegeset és fantasztikusat. Az sem volt utolsó szempont, hogy elérte nálam, elélvezzek nem sokkal korábban, így az aktus sokkal tovább tarthatott, és minden pillanattal kellemesebbé és csodálatosabbá válhatott. Nagyon tudott, és percről percre vált világosabbá, hogy az összhangot, ami közöttünk olyan természetesen alakult, egyértelműen a nő tudása és akarata irányította. Tanított. Na nem látványosan, minden tettével azt sugallta, hogy magamtól csinálom, amit csinálok, de a szerelemtől és a szex mámorától akkor már az orromnál tovább egyáltalán nem láttam.
Hosszúnak ugyan nem volt nevezhető az aktus, túlságosan izgatott a látvány, ahogy elmerülök a nő hátsójában, és Angéla is egyre szaporábban tolatott hátra, néha meg- meg remegő lábakkal nagyokat sóhajtva lassított, aztán ismét nekem csapódva növelte a ritmust. Közelgett a kéj pillanata, a farkam iszonyat keményen kezdett feszülni, és szinte alig bírtam a nő mozdulataiba besegíteni, a punciját annyira szorosnak találtam. Elöntött valami fantasztikus forróság, belespricceltem a vaginába, majd hosszú másodpercig semmi, aztán egy újabb spricc, majd megint szünet, és a lövések között különleges érzések nem csak a farkamon, hanem az egész testemben, ezerszer jobb, mint a valaha végrehajtott legkellemesebb maszturbálás utáni kielégülés.
Az Angéla felé irányuló hálám abban nyilvánult meg, hogy gyorsan megfordítottam és magamhoz öleltem, majd heves csókokkal nyálaztam össze a mosolygó ajkait. Csupán arra vigyáztam, hogy a hátára hajtott ruha le ne essen, és a meztelen feneke továbbra is szabad préda legyen a kezeimnek.
- Olyan aranyos vagy, hogy megtanítasz mindenre, és annyira tetszik, hogy időnként fantasztikusan szorít a puncid. - nyögtem két csók között, miközben igyekeztem a hosszú haját kitúrni a válla gödréből. Angéla felnevetett.
- Látszik, hogy tapasztalatlan vagy, akkor élveztem el, te kis szerelmes. Mellesleg nem is csináltam valami jól, ha feltűnt, én akarom, hogy hátulról kefélj meg, de mindent meg akarok adni, amit csak lehetséges. Érted? Mindent, de mindent! - suttogta a nő különösen elérzékenyülve.
- Én is szeretnélek boldoggá tenni. - szorítottam az arcom az övéhez, és el sem tudtam képzelni, hogy más nőkhöz valaha is ilyen közel kerüljek, mint amennyire Angélához kerültem.
- Veled semmit nem bánok meg, és minden olyan csodálatos. Már attól sem félek, hogy lebukunk. Anti nem érdekel, és mások szájára sem adok. Egyszer én is megérdemlem a boldogságot. - folytatta a szívemhez szóló üzenetet, majd megmarkolta a fenekére tévedő kezem.
- Rossz helyen simogatlak? - húztam vissza a derekára, mire ismét előtérbe került a mosolygós énje.
- Semmiképpen. Azt hittem, nem tudod űberelni azt a tegnapi akciódat, amikor harminc centiről végignézhettem, hogy kinyalsz, de már látom, hogy tartasz még meglepetéseket, az én dolgom csak annyi, hogy segítsek kibontakozni és levetkőzni a gyermeki tisztelet. - tolta vissza a kezem a meztelen fenekére, és a másik kezével átvette a ruha tartásának szerepét, hogy az enyém szabad lehessen.
- Vannak ötleteim! - hajoltam le, hogy megcsókoljam a melleit. Visszanéztem, és megelégedéssel töltött el, hogy bár nem szólt semmit, az izgalom megint parázslott a szemeiben. Az járt a fejemben, hogy ha tetszett neki, hogy kinyaltam, akkor most megint a nyelvemmel kell kényeztetnem, annál is inkább, mert a nemesebbik testrészem még javában pihent.
A gondolattól felpezsdülve nyúltam a combjaihoz. Sikerült túljutnom egy bizonyos ponton, és miután a nő tudomásomra hozta, hogy bízik bennem, sikerült az alól a gyermeki tisztelet alól felszabadulnom. Ez konkrétan csak annyit jelentett, hogy megszűnt az alázatosságom, és ez magabiztosságot adott, mert igenis mélyen tiszteltem az asszonyt. Megbecsültem mint nőt, de kezdtem egyenrangú félnek tekinteni. Már nem éreztem magam annyira tacskónak annak ellenére sem, hogy a maga módján alig észrevehetően, de azért tanítgatott. Egyre természetesebbnek tekintettem ezt az állapotot, és elhittem magamnak, hogy előbb- utóbb érett férfiként majd én irányítok. Megjött az önbizalom, megjött a szerelemmel együtt járó elfogultság, ami arra késztetett, hogy minél többet adjak magamból, és már nem féltem én sem a lebukástól, mert Angéla a maga fiatalos megjelenésével pont annyira illett hozzám, amennyire szükséges volt.
A nő elé guggoltam, onnan néztem fel az elbűvölő szemekbe. Az asszony tartotta a szemkontaktust, de lassú mozdulatokkal elkezdte visszaigazítani magára a ruháját, belebújt a hosszú ujjakba, majd ügyes mozdulattal felhúzta hátul a zipzárt. Nem kapkodott, mint ahogyan én is csak arra vártam, hogy a hátán a ruha összezáródjon, mert már megvolt a terv fejemben. Alig szabadultak fel kezei, akcióba lendültem, lassú mozdulattal, de határozottan húztam lefelé a lábairól a harisnyát a bugyival együtt egészen a bokájáig.
- Mit csinálsz? - kérdezte kedves, nevetgélő hangon.
- Úgy vettem ki a szavaidból, hogy tetszett, amit tegnap csináltam, ezért most megint ki foglak nyalni, csak arra vártam, hogy ne a csupasz kövön kelljen hanyatt feküdnöd. - közöltem magamat is meglepő határozottsággal.
- De most élveztél belém! - vigyorgott.
- Ne gyere már megint ezzel, a strandon én is simán belespricceltem a szádba, és nem gondoltam, hogy gusztustalan, pedig nekem illett volna arra is odafigyelni. - háborogtam.
- Képes lettél volna rá nemet mondani? - kacérkodott erőltetett hitetlenkedéssel, aranyosan kikerekedett szemekkel.
- Nem, bevallom nem, az volt életem egyik legszebb élménye, meg utána a csók! - ismertem be visszamlékezve, és szeretettel nyomtam az arcom a nő szőrös vénuszdombjához.
- Utána a csók! - visszhangzott Angéla elgondolkodó hangja.
- Csak most kezded a szexet, és máris elárulod a gyenge pontjaid. Nem félsz, hogy visszaélek vele? - markolt a hajamba, és kényszerített, hogy a szemeibe nézzek.
- Az attól függ...
- Mitől? - látszott rajta, hogy a kíváncsiság fúrja az oldalát.
- Hogy hogyan élsz vissza vele. Megtagadod tőlem a nyalást, vagy megengeded ugyan, de utána nem csókolsz meg, vagy örömet akarsz szerezni, és direkt kéred szex után, hogy aztán még csókolózhassunk is. - válaszoltam őszintén.
- És te melyiket szeretnéd? - kérdezte úgy, mintha nem lenne a válaszom egyértelmű.
- Az utóbbit. - toltam hátrább a fenekét, hogy kénytelen legyen a talapzatra ülni, majd a hátára döntöttem, felemeltem a bokánál fogva harisnyával megbéklyózott lábait és alájuk bújtam. Éreztem a hátamon a lábai melegét, meg a cipő magas sarkának derekamba mélyedését, de a forró, nedves punci már elvette az eszem annyira, hogy semmi mással ne törődjek, csak a vaginára adandó csókokkal. Egy pillanatig sem kételkedtem abban, hogy Angéla évődése csak a hangulatnak szólt, esze ágában sem volt nemet mondani. És mi van akkor, ha megismeri a gyenge pontjaim? Ha szeret, elfogad így, ha nem szeret, úgy sem fog sokáig tartani. Elhittem, hogy ha minél több jót adok, akkor úgyis előbb- utóbb szerelmes lesz belém.

Fiatalos hévvel toltam a nyelvem az ízes szeméremajkak közé. Már nem zavartak a szőrszálak, nem lassan akartam felizgatni, hanem nekiestem, mint bolond az anyja kínjának, és kurva nagy elszántsággal pergettem a nyelvem a duzzadt csikló körül. Először a kezek jelentek meg a tarkómon, birizgáltak, dédelgettek, Angéla kuncogott a kapkodó igyekezetemen, aztán keményebben megragadta az üstököm, és lejjebb nyomott, hogy a hüvelyébe is betolhassam a nyelvem. A kuncogásból nyögés lett, szaporodó lélegzet, és mire letisztultak az ízlelőbimbóimra ható nedvek, a lábak megremegtek a hátamon. A nő keze lehanyatlott, és egy rövid időre érdekes hullámzásba kezdett a teste. Ezen folyamatok figyelésétől ösztönösen lassabb, és gyengédebb lettem. Minden érintésnél feltűnt a punci érzékenysége, és az asszony fel akart ülni, de nem engedtem, a mellei közé téve a bal kezem kényszerítettem rá az akaratomat, miközben kezdtem elölről a nyalás művészetének tökéletesre fejlesztését.
- Szopd a szeméremajkaim! - hallottam a nő ziháló szavait, és meglepő örömmel töltött el a kérése, ennek megfelelően igyekeztem is kihasználni, hogy a kedvére tehetek.
Nem voltak nagyok a lebenyek, de akkor is méretesre nyúltak a vákuumban, és bájosan csapódtak vissza, ha elhagyták az ajkaimat. A csiklója alig tapintható, együtt nyúlott az ajkaival, és már a csípője is felvette a ritmusom. Csak az a fránya szőr ne lett volna! Megint előkerültek a kezek, az orgazmus közeledtével lejjebb nyomták a fejem a vagina bejáratára, és őrülten nyújtottam a nyelvem, hogy minél mélyebben nyalhassam Angéla lucskos punciját. Megint hullámzás, megint visszafojtott nyögések, és megint egy engem is mámorba taszító orgazmus. A derekamba vájódó cipősarok sem tudta kedvemet szegni, hogy ismét az ajkait szopogatva kezdjem az egészet elölről.
- Hagy abba kérlek, nem bírom tovább, összepisilem magam a gyönyörtől! - patant fel Angéla határozottan, két keze közé fogta a maszatos képem, és olyan vehemensen csókolta az arcomat körbe, hogy az maga volt az igazi élvezet.
- Azt akarom, hogy elélvezz! - közöltem szemrebbenés nélkül, mire a nő a homlokát az enyémhez szorítva levegőért kapkodva, érzelmesen kérdezett.
- Hányszor még?
- Ahányszor csak szeretnél! - csókoltam szájon, amit meglepő gyengédséggel és még nagyobb szeretettel fogadott, visszacsókolt, és mohó nyelve a számban kalamolt. Már régen felizgultam, de a nő szavai türelemre intettek.
- Mára már elég, remegnek a lábaim! - jelentette ki, és bár én a remegésből semmit sem láttam, azért a bensőjében lehet, tényleg ott volt az a bizonyos élmény. Hinni akartam, és hittem is.
Kicsit eltávolodtam, elé guggolva simogattam a lábait, és azon gondolkodtam, felhúzzam-e a harisnyáját, Angéla pedig megadóan figyelte a tétova mozdulataim.
- Nekem adod a bugyid? - kérdeztem hirtelen.
- Persze, de minek az neked? - kacérkodott a vigyorogva.
- Azzal akarok aludni, szagolgatni, belebújni, a dákómra tekerni, vagy akármi, csak érezzem az illatod, és tudjam, hogy a tied. - mosolyogtam vissza.
- Akkor vedd le, a tied lehet. - kuncogott, és az arcára kiült az ajándékozás örömének furcsa, szeretetteljes keveréke.
Megható figyelemmel kísérte minden mozdulatom, ahogyan lecsatoltam a cipőit, lefejtettem a harisnyát, majd kibújtattam a francia csipkebugyiból a formás bokáit. Úgy nézett, hogy szinte belebizseregtem, és pont azért, hogy érezze, mennyire szeretem, megcsókoltam a szemrevaló, ellenállhatatlan lábfejeit. Fel- felkacagott, nem törődött azzal, milyen messzire hallatszik a nőiesen vékony hangja az éjszaka sötétjében. Felemeltem az apró csipkét, és beleszívtam. Üde mosószerillata volt csupán, de maga a mozdulat újabb jókedvű nevetést csalt elő Angéla torkán.

A nő mezítláb, a cipőivel a kezében, lassan sétált mellettem a házukig. Nem kellett beszélgetnünk sem ahhoz, hogy átérezzük a pillanat boldogságát, hogy lágyan simogassam az ujjaimmal a törékeny kezét és főleg, hogy felülmúlhatatlanul örömteli érzések kavarogjanak a lelkemben. Nem gondoltam volna, hogy létezik ilyen magávalragadó szerelem, ami először meggyötör, aztán felemel ismeretlen magasságokig. Angélán kívül semmi sem érdekelt, sem a suli, sem az, mit szólnak majd a szüleim, és magamban azt kívántam, minél hamarabb derüljön ki mindenki számára, hogy ezt a nőt imádom és halálosan szeretem.
A kapujuk előtt megállt, félszegen illegett- billegett kicsit, aztán a nyakamba kapaszkodva csókra nyújtotta érzéki ajkait. Hozzám simult, hallottam, hogy a földre esnek a cipői, és pillanatok múlva türelmetlen kéz simított végig a heréimen. Önkéntelen nyomtam ki az altestem, és a vérem ismét felpezsdülve, expressz sebességgel áramlott a péniszembe. A gondolat, hogy még itt, az utcán is meg meri tenni, a vágyaimtól elnyomva el is párolgott izibe, és olyan csodás melegség futott a gerincemen végig, amikor a megfeszült dákóm a kezébe vette, hogy remegni kezdtem.
- Csináld! - szinte könyörögtem, annyira kellemes volt az érintése, és oly csodásan, érzékien húzogatta az előbőrt szemezés közben, azt hittem, megőrülök.
- Most nem! De holnap van egy tündéri kishölgy tanítványom, aztán átjöhetnél, ha egy órakor elmegy! Egy órától fél ötig bármi megtörténhet... - engedte el az orrom előtt a mézesmadzagot, majd kicsúszott a karjaimból, és besurrant a kapun.
- Nagyon fogsz hiányozni! - dugta vissza az arcát egy pillanatra, aztán végleg bezárta a vaskaput.
Ott álltam meredező dákóval tehetetlenül, alaposan felingerelve, mégis a lelkem mélyén végtelen örömmel. Éreztem, hogy Angéla szeret, és nem csak szeretői minőségben, hanem a kedvessége a szívéből jön ténylegesen. Annál rosszabbul esett, hogy úgy hagyott faképnél, hogy meg sem kérdezett, mit is szeretnék tulajdonképpen. Persze kötötték az erkölcsök, de én arra adtam volna a legkevesebbet. Még a szexi kis cipőit is a földön felejtette, amiket végül én emeltem fel, beleszagoltam, mintha a lábszagon kívül az ő illatát is érezhetném odabent, aztán lehorgasztott fejjel elballagtam a saját házunk kapujáig.
- Látnom kell! - fogalmazódott meg bennem az ötlet, és azonnal vissza is lépkedtem. A nyugalmas környéken szerencsére a kapuk sosem voltak bezárva, mint ahogyan a mienk is csak a látszat kedvéért takarta a privát oldalt az idegenek kedvéért, a szomszédoknak meghagyta a szabad utat. Lúdbőrös háttal Angéla után osontam, vigyáztam, nehogy megcsörrenjen a porta rozoga vaskerítése, és már benn is voltam. Célba vettem az egyetlen ablakot, ami fényben úszva vonzott magához, és nem is csalódtam, a nyitott ablakon keresztül Angélát láttam, amint kibújik a fellépő ruhájából, aztán a csodásan izgalmas testével eltűnt egy oldalajtón. A földszinti fürdőszobába ment, amit nagyon is jól ismertem. Még egy csodás érzés kerített a hatalmába, hogy Anti és Angéla még csak egy ágyba sem fekszenek. Komolyan elgondolkodtam, hogy bemászok az ablakon, meglepem fürdés közben, de valami visszatartott. A férj mégiscsak fenn alszik az emeleten. Úgy döntöttem, maradok, amíg csak a nőt láthatom, kivárom, amíg lefekszik a sarokban lévő heverőre.
Ahogy elment, úgy jött vissza, anyaszült meztelen, kezében törölközővel, amit az ablak alatti radiátorra terített. Nagyon vissza kellett fojtani a lélegzetem, hogy a nőnek ne tűnjön fel a jelenlétem, pedig addig sosem érzett izgalom lett úrrá a testemen a bűnösség tudatától és a szexi látványtól közösen.
Az asszony egy kis íróasztalról levett egy könyvet, majd néhány papírlappal és tollal a kezében szerencsére az ablak felé fordulva, törökülésben az ágyra telepedett. Előbb csak elgondolkodva a mennyezetre nézett, kicsit szopogatta a toll végét, majd magában mosolyogva írásba kezdett. Három papírlapot írt meg lendületesen, helyenként a folytatáson töprengve, és kellemesek lehettek a gondolatai, mert időnként elérzékenyült, néha réveteg szemekkel gondolkodóba esett. Minden lapot külön borítékba tett, majd egy kis dobozt előhalászva kivette belőle még néhány levelet. Meglepődtem, ezek voltak az általam ellopottak, és előző nap nála felejtettek. Kezdett egyre jobban érdekelni, miben mesterkedhet. Árgus szemekkel lestem, hogy az új borítékokat a többi közé keveri, és ha nem érdekelt volna annyira a nő tevékenysége, még meg is mosolyogtam volna, hogy az újak kiállnak két milliméternyire, és a nő hogyan próbálja összerázni azokat egyenletesre. Szemmel láthatóan nem volt megelégedve, de visszarakta a leveleket, aztán megint az ágyra telepedett krémekkel a kezében, és a testét kezdte kenegetni. Először szemránckrém, aztán testápoló következett. Annyira bájos mozdulattal tudta a haját oldalra hajítani, hogy a boríték már nem is érdekelt. Már meggyőződésem volt, hogy nekem írt új üzeneteket, és hogy azok csak szuperek lehetnek.
Felajzottan, sóvárogva néztem végig, ahogy bekeni a vállait, combjait, krém kerül a nyakára és mellkasára, majd szorgos kezek dörzsölik bele a bársonyosan puha bőrébe. Az este ezzel a művelettel még nem ért véget, beállt a falon lógó tükör elé, és a melleit emelgette, nézegette, végül belemarkolt a fanszőrzetébe, és tisztán hallottam, hogy azt mormolja maga elé, "ideje tőled megszabadulni" , csak aztán feküdt le, és a lámpát lekapcsolva korom sötét lett odabent.
Aznap a szexuális élmények csodálatos emlékképével és az orrom alá fogott nem teljesen tiszta bugyival próbáltam elaludni sokáig sikertelen. Fel voltam zaklatva, dübörgött a vérem, valami csodálatos, tiszta lélekkel simogattam végig időnként az ágyam mellé állított, szexi cipellőkön.
Amilyen nehezen aludtam el, olyan könnyen ébredtem, nem ismerve fáradtságot vidáman faltam be az anyám által elém rakott tűkörtojáshalmot . Mint igazi, figyelmes anya, rögtön észrevette, hogy valami nincs rendben, akarom mondani, ez a nap más, mint a többi reggel, és nem ha nem is tudta hogy miben, de osztozott a jókedvemben.
Leskelődtem, türelmetlen bámultam ki az utcára, és most nem Angélát kerestem, hanem az énekórára érkező kishölgyet. Még éjszaka az ágyban fetrengve felvetődött az gondolat, mi lenne, ha elolvasnám a leveleket, és így végre egyszer előnyben lennék a nővel szemben. A kislány ehhez jó szolgálatot tehetne azzal, hogy lefoglalja a nőt, amíg és a kis szobában pimaszul gyűjtök a délutáni találkozóra ötleteket. Meg akartam lepni a kedvesem.

Az első levelet remegve vettem a kezembe, könnyű volt kiválasztani a két milliméterrel nagyobb méretűeket. Azon morfondíroztam, vajon jó ötlet-e szemtelen módon visszaélni a lehetőséggel. Bár Angéla nekem szánta az új üzeneteit, erről meg voltam győződve, mégis volt bennem valami ellenérzés az elolvasás jogosságát illetően. Fél füllel hallgatva a hol együtt, hol külön- külön felcsendülő éneket még el is érzékenyültem, de a kíváncsiság volt az erősebb, és elkezdtem olvasni.
"Drága!
Nem bírok magammal, nem bírok a képzeletemmel. Itt vagyok a szobámban meztelen, és csak az írás ment meg, hogy ne nyúljak a felajzott testemhez. Attól félek, hogy holnap nem lesz olyan kellemes az együttlétünk, ha ma nem állok ellent a kísértésnek, és attól félek, bűnösnek érezném magam, ha visszautasítanálak, mikor nekem a te tested a legédesebb.
Azt képzelem, már itt élsz velem. Végignézed, ahogy fürdés után egy rövid kis köntösben a tükör elé lépkedek fésűvel a kezemben. Imádod nézni, hogyan bontogatom ki a kis csomókat, a hosszú, szőke hajszálaimat miképpen rendezgetem, és még jobban szeretsz elmerengeni a rövid köntös alól kilógó félgömbjeimen, meg aztán mindig mondod, hogy a mezítelen lábaim látványa lehengerel. Érzem, hogy most is azokkal a csillogó, szexéhes szemeiddel nézel, és ez engem is felizgat, nedvesedni kezdek. A látványra játszok, hogy kellően beléd tápláljam a lehetőséget, miszerint csak mögém kell lépned, és ha akarod, a tiéd leszek, mert én akarom, percről percre egyre jobban reménykedek. És igen! A kihívó mozdulatoknak megvan az eredménye, hátulról átölelsz, a nyakamba forró csókot lehelsz, magabiztosan belemosolyogsz a tükörképembe, miközben a ruhád gyorsan leveted. Megremegek, leengedem a kezem, és hagyom, hogy szétnyisd a köntösömet, a szemed elé táruljon a testem. Gyönyörködsz bennem, és nem habozol a kezedbe venni a melleimet, megnyomorgatni, simogatni egyszerre, és nem vársz, hogy hízelgő csókokkal halmozz el, a csupasz szeméremdombomra téved a kezed. Szereted a lapos hasamat simogatni, de tudom, hogy az csak egy átmenet a szex és a kedvesség megnyilvánulásának nagyon szűk mesgyéjén, és most ki is hagyod szinte, pedig nem is látszol türelmetlennek.
Igen, csupasz! Csupasznak kell lennie, mert lépést kell tartanom a tizennyolc évesekkel, és főleg azért, mert annyira szeretsz nyalni, még a gondolattól is majdnem elélvezek. Nem szabad hagynom, hogy a szőrszálak vegyék el a kedved.
Magadhoz szorítasz, egy óvatos ujjad hatol a puncim vágatába a klotiriszt keresve, miközben érzem, hogy a megkeményedett péniszed a farpofáim közé szorul. Besegítek, odavagy érte, ha a fenekemmel kényeztetlek, és bár nem látom, elképzelem, hogy egyszer majd így élvezel el, mert a félgömbjeim legalább olyan kellemes érzést keltenek, mint az összeszorított melleim, amit sajna még egyszer sem keféltél meg.
Szétnyitom a combjaim, utat engedek a kezednek, vágyom rá, hogy a hüvelyem váladékával a csiklómat is benedvesítsd, hogy lágyan megsimogasd a szeméremajkaim, aztán kifordítod a felsőtestem, és szenvedélyesen csókolsz, miközben egy ujjad feldugod, és a G pontomat keresve majdnem a csúcsra juttatsz, mire végre belém hatolsz hátulról. A vastag péniszed keményen dolgozik bennem, a medencéd a fenekemnek ütődik, és ívben meg kell hajtanam a gerincemet, hogy a nyelved is a számba furakodjon közben. A puncim a nedvességtől cuppogni kezd, amit először megnevettet minket, aztán téged még nagyobb tempóra ingerel. Ezt már nem bírom, elélvezek, hosszú pillanatokra szinte eszemet vesztem, és te lassítasz, tartasz keményen. Ezt szeretem benned, ezt a figyelmességet, ezt a kedvességet, amivel elhalmozol még akkor is, ha éppen nem lehetek veled. Megpihensz, és már magam sem tudnám megmondani, gondolatban melyikünk kezdeményez, de azon kapom magam, hogy eléd térdelek. Egy csodaszép fasz néz velem farkasszemet, de nem kegyelmezek, én vagyok az erősebb, és mint egy kiéhezett farkas, úgy vetem magam a szabad prédára. Bekapom, megízlelem. A saját nedvemet érzem, de ez csak még jobban gyönyörködtet. Annyira élvezem, hogy visszaadhatok valami szépet, valami kellemeset az iménti kényeztetésből, és ezért mindent meg is teszek. Egy darabig szinte megilletődött fejjel, az ajkadba harapva figyelsz, aztán a csípőd is beveted, a bólintásaimra lökésekkel válaszolsz, hogy liluló makkod a torkomig hatolhasson. Megállok, ezek után már csak te mozogsz. Tudom, hogy a szopás látványa majdnem olyan jó neked, mint maga az aktus, és érzem, hogy az izgalmad a tetőfokára hág, egyre meredekebben feszül a számban az a gyönyörűség. Már szinte tudom, bármely pillanatban elélvezhetsz, meleg ondóval beborítva a szám, a nyelvem, és cseppet sem bánom, hogy így lesz. Örülök a gyönyörödnek, és annyira szeretem, ha utána érzem a hálát a lágy, spermás csókjaidban, nem csak elfogadlak, szeretlek is ilyennek. Nőttön nő a szenvedélyed, már nem is szopatsz, hanem a számat baszod keményen, aztán amikor már azt hiszem, hogy sajnos ennek a páratlan együttlétnek hamarosan vége lesz, hirtelen távolabb lépsz tőlem, lehajolsz, felsegítesz, az államon csorgó nyálam ellenére végtelen szeretettel megcsókolsz, majd az ágyra cipelsz. Már felfogtam, ez a nap más lesz, most ugyan elmaradnak a szerelmesen cuppanó spermás csókok, de helyette valami még izgalmasabb jön. Ma szét leszek kefélve!"

Nagyot nyögtem, meg is feledkeztem a sorokba rögzített tömör pornó miatt a lányok énekéről, és eléggé remegett a kezem. Minden idegszálam megfeszült, készültem arra, hogy elinaljak az ablakon keresztül, ahogyan jöttem, de akkor megint felcsendült Angéla csodálatos éneke. Visszatettem a levelet, és egy másik, előző esti kreációt vettem ki helyette. Nagyon be voltam gerjedve, olvasnom kellett a következőt, hogy tudjam, mivel tud meglepni még ez a csodálatos nő.

"Kedvesem!
Tudom, hogy még tanulsz, és most nem az iskolára gondolok, hanem az életre. Lassan teljesen felnősz, megemberesedsz, jövőre leérettségizel, aztán beiratkozol az egyetemre, és én ott leszek melletted mindörökre.
Most tanulod az életet, a szexet, a szerelmet, nekem az a kötelességem, hogy ebben erő felett is segítselek. Látni akarom, hogy kiteljesedsz, erős férfivá éresz, megtanulsz szeretni, szeretkezni, és mindent, amit a férfilét nem nélkülözhet. Türelmes leszek, és a szeretőd maradok mindörökre, az asszony aki a lelkét is kitenné érted.
Ha kell barát leszek, vagy társ az életedben, de ha kell, én leszek a világ legmocskosabb kurvája is egyben, ha ezzel bármiben is segíthetlek. Tőlem, mint nőtől bármit megkaphatsz, csak élned kell a szeretetemmel, és használni a testem. Nem kihasználni, az rosszul esne!
Cserébe csak egyetlen dolgot kérek. Reménykedem, hogy hamarosan eszedbe jut, és egy különleges alkalom ürügyén meg is teszed!
Ne feledd, úgy szeretlek, ahogy még soha, senkit sem!"

Beleborzongtam az olvasásba. Nem az ígéretek leptek meg, hanem az a tény, hogy mennyire kell szeretnie ahhoz, hogy mindezt megtegye. Elérzékenyültem, elgondolkodtam a történteken, és főleg azon, mi az az egy dolog, amit szeretne tőlem, mégis, a lelkem mélyén az elolvasott pár sor boldoggá tett.
Már csak egy maradt, a harmadik levél. Nem volt fontos a sorrend, de annál jelentőségteljesebb lett a sorok közé rejtett pszichológia mérvadó közlendője. Mintha kezdett volna derengeni, hogy ezek a levelek ara szolgáljanak, hogy befolyásolják az érzéseimet. Nem rossz irányba, de mindig arra terelnek, amerre Angéla kívánja. Ki tudna ellenállni a szexnek ezzel az istennővel? És ki tudna elérzékenyülés nélkül elolvasni egy nyílt szerelmi üzenetet, főleg amikor viszont szerelmes? Szerettem, mert mindig is szerettem, de kicsit fennakadtam a módszerén, amivel végül tulajdonképpen megszerzett. Édes szavainak és forró érintéseinek rabja lettem. Felemeltem a fejem, mintha a falon is átnézhetnék, hogy lássam az én csodálatos Angélámat.
El kellett olvasnom a harmadikat.

"Édesem!
Úgy döntöttem, reggel a puncimat is lemeztelenítem neked! Úgy várlak majd csupasz pinával, bizsergő testtel, mert tudom, hogy ha észreveszed, azonnal nyalni támad majd kedved, és abban is biztos vagyok, hogy egyetlen orgazmussal ezt át nem vészelem. Akarom, hogy az erős kezed a melleimet markolva visszatartson, hogy megujjazz, miközben a csiklómat szopod, és az előbb azt képzeltem, a nedvemmel a fenekem bekenve a hüvelykujjad oda is bedugod. Nem tudom, milyen lesz, de úgy hiszem, nagyon jó! Tudom, hogy megcsinálod!
Egyszer már álmodtam hasonlót veled! Leizzadva, lucskos pinával ébredtem, és ha tehettem volna minden boszorkányságot bevetek, eladom a lelkem csak azért, hogy akkor reggel mindezt meg is tedd, utána pedig megbassz, kell, hogy magamban érezzelek.
Hát az álom vége másra sikeredett, mert a hasamra fektetted a kimerült, szerelmes fejed, a kezed ott maradt a fenekemben, és elaludtál. Lágyan szuszogva, forró levegőt fújva a bőrömre megható szeretettel öleltél, és nem tudtam haragudni még azért sem, hogy a vágyaim nem teljesülnek.
Talán kicsit trágár a levelem, azonban észrevettem, hogy szereted, ha a dolgokat nyersen, a hétköznapi szóhasználattal élve a nevükön nevezem, és imádod hallani a számból a pina szót! Vagy tévedek?"

Már meg sem lepődtem. Mennyire akar magához láncolni ez a nő? Tényleg mindent bevet, hogy magához édesgessen, hogy más lányt a képbe ne engedjen, és főleg, hogy belé szeressek. Ez utóbbiban nem is volt hiba, megtörtént, mielőtt kiderült volna a turpissága, És el kellett ismernem, alaposan elcsavarta a fejem.
Azért kíváncsiságból véletlenszerűen kivettem egy régebbi borítékot.

"Nem első látásra szerelem. Vagy mégis az lenne? Sokáig csak gyermekként szerettelek, aranyosnak, kedvesnek ismertelek. Eszembe sem jutott, hogy majd egyszer, egy koncertemen talállak, megbújva a többi ember között a nézőtéren, ahogy lebiggyesztett ajakkal szívod magadba a romantikus rapszódiát megcsendítő énekem. Valami megérintett. Nem csak a szépséged, nem csak a fiatalságod, hanem sokkal inkább a felém táplált rajongásod, és az az őszinte csodálat, amire először azt hittem, nem is nekem szól. Annyira megfogott az arcod, hogy belebizseregtem, azon kezdtem törni a fejem, hogyan kerülhetnék hozzád közelebb. Az ablakból minden reggel lestelek iskolába menet, és epekedtem, reménykedtem, és csak egyre vágyakozóbb, magányosabb lettem. És a közeledést is rosszul kezdtem a koncert után, mert elijesztettelek a kérdéseimmel, aztán csak figyeltem, hogy nap mint nap milyen kitüntető mosollyal nézel a szemembe, és egyre erősebb vonzalmat éreztem. Beléd szerettem, és percről percre csak erősödtek az érzések!
Úgy hiányzol nekem, mint a királynak a só a mesében, vagy egy csepp víz a sivatag közepén a szomjhalál ellen. Érted szomjazom, hogy csókolhassam ifjú ajkaid, hogy szorítsanak magukhoz az erős karjaid, hogy becézgess életem végéig, és szeress, szeress, ahogyan csak szeretni lehet!"

Azt a! Leesett az állam. Vegyes érzések kavarogtak bennem. Akkor eddig is nekem szóltak ezek a levelek? Miért nem mondta a szemembe? Miért édesgetett, vagy miért intézte úgy, hogy lefeküdjek vele, amikor még nem is tudta, hogy szeretem? Izgatottan beleolvastam néhány levélbe.
"Melletted a szex fontos része lesz az életemnek, és élni akarok vele, mert eddig csak szenvedtem..."
Aztán egy másik.
" Nem bánnám, ha átjönnél, hogy alaposan megkefélj!"
Megint másik.
"Úgy félek, hogy az a tizennégy év túl sok lesz neked, és hiába a fiatalos megjelenésem, a vonzó testem, a túláradó szeretet, és hiába a rengeteg odaadó szex, egyszer csak megunsz, és egy másik nőt veszel el."
Hát ez a kulcs, szeretné, hogy feleségül vegyem? Minden jel arra mutatott, hogy ezt szeretné. Vajon tényleg ennyire szeret, egyáltalán hozzám jönne? Annyira el voltam bambulva az érzelmeimmel, hogy kimászva az ablakon és az utcára érve az ő kerítésük betontalapzatára ültem le, és fel sem tűnt, hogy a ház előtt egy autó áll meg. Csak arra kaptam fel a fejem, hogy három rövidet dudál. A sofőr ismerősnek tetszett, de a szélvédőn megcsillanó fények miatt csak akkor világosodtam meg, amikor Angéla kiszalad a szűk farmer, fehér póló együttesében, és behajolva az ablakon csókot nyomott az illető fejére, aztán átvett egy kis csomagot.
A kocsi elhajtott, az asszony pedig megfordulva felfedezte, hogy ott vagyok. Hatalmasat mosolygott, felém lépkedett, én meg mint egy idióta, elszaladtam előle elborult aggyal és elszorult szívvel. A könnyem is kicsordult, annyira elérzékenyültem. Miért kellett együtt látnom őket? Megint azzal a pasival kavar, akivel előttem. Hát minek kelt bennem hiú reményeket, ha a másik ember fontosabb? Egyáltalán nem tudtam kezelni a kialakult helyzetet. Órákig voltam magamba zuhanva, de a lélek élni akarása legyőzte a negatív gondolatokat. Beképzeltem magamnak, hogy ha tényleg feleségül kérem, akkor majd engem választ, és lázas sietséggel kerestem elő nagyanyám rám hagyott ősrégi aranygyűrűjét. Méret? Nem számít! Minta? Az minek? Ez úgyis csak az elkötelezettségem jelképe, de hiába szorongattam a kezemben, átmenni nem volt merszem, és megint az ágyra vetettem magam, hogy ismét egy jó hosszú sort siránkozzak.

Három kemény nap edzette a lelkem, meg anyám a megértően visszafogott gondoskodásával, pedig ha tudta volna, hogy Angéla a szomorúságom oka, szerintem a szemét is kikaparja. Pedig jó asszony volt, nemes lelkű és barátságos, de mégis csak anya.
A második napon hallottam, hogy a szüleim Angéláról pusmognak, és gyanús pillantásokat vetettek felém, miközben óriási veszekedés volt a szomszédban, és az ex kedvesem elérte, hogy Anti összepakoljon, elköltözzön valami ismeretlen helyre. Ritka nagy késztetést éreztem, hogy átmenjek és megvigasztaljam, és ebben nem anyám tartott vissza, hanem a csalódottság, ami ugyanúgy bántott, mint két nappal korábban. Azért sem mentem, mert azt vártam, hátha előkerül az ismeretlen figura, és elfoglalja Antal még ki sem hűlt helyét.

A harmadik napon kora reggel, hat óra tájban ajtónyikorgást hallottam. Azt hittem anyám jön a szobámba, mint korábban már nem egyszer, hogy összeszedje a mosnivaló ruháimat. Nem ő állt a szőnyegen háttal, hogy maga után az ajtót minél csendesebben becsukja, hanem Angéla valami rövid kis pongyolában, mezítlábasan, és tőle szokatlanul borzosan, a karjára akasztott kicsi, összekötözött csomaggal. A szemei és az orra hegye piroslottak, és nem mosolygott, szerintem sírt korábban. Óvatosan osont, hogy a drága szülőm, aki a konyhában mostatott, meg ne hallja, idegen jött be a házába. Ijesztően sápadt volt, és talán most először láttam a szeme alatt karikákat.
Ez volt a megbocsátás pillanata. Egyikünk sem szólt a másikhoz, én csak a fejem emeltem fel az ágyról, ő meg túláradó szeretettel hozzám bújt, és a törékeny karjaihoz képest erősen megszorongatott. Az arca melegsége vidámságot hozott az életembe, és a reggeli álmosságom is elillant, mindennél többet jelentett a nő jelenléte. Percekig voltunk így összebújva, aztán eszembe jutott, hogy Angélát beengedjem a takaróként használt lepedőm alá. Hiába a nappali forróságok, reggel még meglehetősen hűvös volt, mi sem bizonyította jobban, mint az asszony lúdbőrös, de még így is gyönyörű combja.
Nem sokat teketóriázott, mielőtt a takaróm alá került volna, már ki is bújt a rövidke, színes selyem micsodából, és bugyi, meg melltartó híján meztelen testtel mellém csusszant a meleg ágyba, hogy megint belém kapaszkodjon. Bevillant a csupasz vénuszdombja, de nem az a pillanat volt, amikor rákérdezni illett volna, meg aztán nem tudhatta, hogy a leveleit elolvastam. Csendben maradtam, megnyugodtam, végre mellettem van, és még az sem érdekelt annyira, hogy a hasának feszülő férfiasságom egészen más dolgokra bíztat, mint a megkönnyebbülést jelentő, békülékeny gondolat. Egy picit elhúzódott, épp, hogy csak a tekintetünk találkozhasson, de a mellei ugyanúgy domborodtak a mellkasomnak, és a lábfeje lágyan simogatta a lábszáramat. Szemeztünk. Már régen elszállt a mérgem, és csak arra gondoltam, milyen szép is ez a nő valójában. A szemei káprázatosak, örömtől csillognak, az ajka ugyan cserepes a szárazságtól, de annyira hívogatóan csalogat, hogy időnként nyelnem kell jó nagyokat, mert kívánom a csókjait, és az én szám ettől szárad. A lehelete üde, meleg és borzongató, a fogai fényesen meg- megcsillannak. Kisimítottam az arcából a szokatlanul borzos, hosszú, szőke hajszálakat, mire végre valami mosolygásféle formálta az arcát angyalira. Lenéztem. A vékony nyakán édesen lüktetett egy ér, de ezt hamar feledtem, mert a mellei halmának ütemes emelkedése okozott még nagyobb esztétikai gyönyörűséget. Látta, tudta, mit nézek, még távolabb hózódott a felsőtestével, hogy kicsi bimbói már csak épphogy érintették a bőrömet. Körül a rózsaszínes udvarban picit ráncosak voltak, mintha arra várnának, megmelengessem, a forró ajkaim közé vegyem őkelméket. Angéla még feljebb húzódott, a farkam végigcirógatta a hasát, aztán a szőrtelen szeméremdombot, és egy jól irányzott ellentétes mozdulattal minden segítség és közbeavatkozás nélkül a péniszemre csúszott. Nagyon könnyedén hatoltam a puncijába. Úgy éreztem, ettől nem is lehet semmi jobb dolog a kerek a világon, és azok a csodaszép ajkak végre csókra hajoltak. Megkezdődött a csípőink lassú mozgása. Kapaszkodtam a nő derekába, mert az érzések és érzelmek sokasága megszédített, viharos sebességgel taszított ájulás közeli állapotba. Együtt vonaglottam és szuszogtam a gyönyörű Angélával. Nem törődtem anyámmal, az ágyrúgók erősödő nyikorgásával, csak a kedvesem testének élvezetében kergettem a kielégülés utáni vágyat. Angéla lehunyta a szemeit, az arca megnyúlt a kéj mámorában, és még erőteljesebb mozdulatokra sarkalt. A vágy dolgozott benne ilyen nagyon, vagy csak a kedvemet kereste? Nem tudhatom, de addig nem lassított, még az orgazmus használhatatlanná nem tette az izmait, és el nem érte, hogy én is hörögve, rángatózva a méhszájára lőjem a kikívánkozó nedveim.
Benne maradtam, a nyugalom és az erősödő bizalom csókokért vontatta közelebb a kezeim által a kiszáradt ajkait.
- Van nálad valaki? - kopogott be az ajtómon kedves anyukám. Meg sem rezzentem, Angélára vigyorogva válaszoltam.
- Igen anya. - tudtam le rövid válasszal. Azt hittem, ennyi elég lesz az öreglánynak, de biztosan nagyon gondolkodóban lehetett, mert hiába füleltem, nem hallottam a távolodó lépteit, aztán vége erőt vett magán és megszólalt.
- Angéla?
Mit lehetett volna erre válaszolni? Nem akartam meghazudtolni a nőt, aki ennyire fontos volt számomra, hát megint röviden és tömören beismertem a valót.
- Igen anya.
Rövid kis kihagyás után aztán megérkezett a válasz.
- Jól van, na, jól van, akkor mégis csak igaz, amit rólatok pletykálnak. - sóhajtott nagyot, aztán hozzátette, mielőtt munkába indult volna: - Lehettetek volna egy kicsit óvatosabbak a strandon! Na sziasztok, elmentem dolgozni, kulcsra zárom az ajtót magam után!
Hallgattam a hangját, a kiejtésében rejlő aggodalmat, de mint nő és anya nagyszerűen vizsgázott, még akkor is, ha mindig is szerette Angélát. Hagyta, hogy felnőtt fejjel a magam útján járjam, és eszembe is jutott, hogyan sandított rám azon az estén, amikor a nagy veszekedést a szomszédból áthallotta. Sokkal többet tudhatott, mint gondoltam. Annál megindítóbb volt, hogy elköszönt, és nem csak engem tisztelt meg, a szia Angélának is szólt.

- Haragszol még rám? - fogta suttogóra a kérdést Angéla, kutató pillantásában igazi nyugtalanság rajzolt megható vonalakat a nő arcára.
- Egy kicsit kiborultam. Nem ígértél semmi olyat, hogy én maradok az egyetlen az életedben. - vágtam keserű képet, de Angéla mosolyra húzódó képe oldotta egy kicsit a feszültséget. Arra gondoltam, hogy ha azt hiszi, több vasat is tarthat a tűzbe, akkor nagyon téved.
- Bolond vagy, és a féltékenység elveszi az eszed. Én azt hittem, azért haragszol, hogy nem voltam egészen őszinte veled.
- Igen, azért is, meg azért, mert álandóan manipulálsz, irányítasz, mindig azt érzem, hogy az történik, amit te akarsz, és ez igaz ugyanúgy a leveleidre, mint az elvárásaidra. - fintorogtam, a csalódás jól láthatóan kiülhetett az arcomra.
- Csak azt akartam, hogy belém szeress, és nem én tehetek róla, hogy befolyásolható vagy. Túlságosan tiszteled bennem a nőt, remélem nem csak a korom miatt. Azt akartam, hogy férfi légy, és legyen saját akaratod, hogy úgy szeress, ahogy a szíved diktálja, és ne úgy, ahogy én akarom, de ehhez fel kellett benned ébresztenem a bátorságot. - magyarázkodott kedves hangon.
- Bátorságot? Akkor minek intézted úgy, hogy zsarolásnak tűnjön, amikor először együtt voltunk? - kicsit tényleg haragudtam, ki is csusszantam a nőből, és eltávolodtam, hanyatt fekve a fejem alá fordítottam a karjaim, és a sértődöttet játszottam.
- Nem tudhattam, hogyan reagálsz majd, és akkor még azt sem tudtam, hogy szerelmes vagy. Meg akartam őrizni a látszatot, ha mégsem úgy sikerülne a dolog, mint ahogy kigondoltam. Egyáltalán nem a terveim szerint mentek a dolgok, a legfontosabb leveleimet el sem olvastad, csak beállítottál kétségbeesett fejjel, hogy kurva vagyok. - bújt a nő a nyakamba, szeretettel puszilgatott, és a lepedőt, ami a testünket takarta, lassan, de határozottan az ágyról a padlóra tolta.
- Nem vagy kurva, azt csak mérgemben mondtam, de minek találkozgatsz még azzal a fazonnal? - kértem számon kétségbeesett hangon.
- Az a fazon az öcsém, te bolond, és csak azért jött, hogy visszaadja azokat a leveleket, amiket nem sikerült ellopnod. Ő mindent tud, és a kedvemért ment bele a játékba, szegény két lyukas autógumival rá is baszott. - nevette ki a gyerekes felindultságom.
Hirtelen felültem, hogy a nő lepattant rólam, kicsit bosszúsan, vagy inkább csalódottan fordult mellettem hasra. Nem könnyebbültem meg teljesen attól, amit Angéla mondott, mert ez csak azt erősítette meg bennem, hogy az orromnál fogva vezetett ideáig. Tény, hogy hatalmas megnyugvást jelentett a pasi kilétének tisztázása, de azért furcsán bosszantott, hogy így besétáltam a nő csapdájába.
- Az öcsédet majd kárpótolom, de veled mit csináljak? Bánt, hogy mindig egy lépéssel előttem jársz, és minden gondolatomat tudod. Bánt, hogy jobban ismersz, mint én saját magam, és az is rosszul esett, hogy nem mondtad el az igazat hamarabb, miszerint a levelek nekem szólnak. - vagdalkoztam indulatosan, de legbelül a mérgem már javában párolgott, és nem tudtam ellenállni Angéla mosolyának, én is elnevettem magam, ahogy az édes nő a lábait a levegőben lóbálva nagy nyugalommal fogadta a kirohanásom.
- Látom, nagyon bánt, hogy csőbe húztalak. - jegyezte meg halkan, és a kezemnél fogva magához húzott. Mit tehettem mást, mellé feküdtem, és átölelve megcsókoltam, ha már nem csak neki, de nekem is az volt a vágyam. A csók után felemeltem a fejem és végignéztem a kedvesem hátán, félresimítottam az útból a haját, hogy tisztán láthassam nem mindennapi alakját, megcirógattam a lapockáját, a vékony derekát, a kiálló gerincét, a hívogatóan domborodó, formás fenekét és mosolyogtam egyet a játékosan kapálózó lábain. Valamin le kellett vezetnem a megmaradt feszültséget, és csak tréfából nyúltam először a lábai közé. Azonnal feljebb húzta az egyik térdét, lecsukta a szemeit, amint a vagináját megérintettem. Hatalmas szusszanás hagyta el a tüdejét, és elégedett, halk morgásszerű dorombolásba kezdett, mint valami girhes macska simogatás fejében.
- És ha szabad kérdeznem, melyik csőbe? Ebbe? - dugtam a hüvelykujjam tövig a spermától lucskos hüvelyébe. Felnyögött, de a csukott szemei ellenére kedves mosoly ült vissza a szája szegletére.
- Vagy ebbe? - emeltem feljebb a nedves ujjamat, és az ánusát simogattam körbe többször is. A csukott szemei meg- megrebbentek, és élvezte a játék ezen kezdetleges részét. Hihetetlen erős izgalom kerített a hatalmába, megint döntögettem a tabukat, és alig bírtam nyugalmat erőltetni fél perc játék után magamra.
Többször is megmártottam az ujjam a nedves hüvelyében, hogy aztán az ánusát benedvesítve legalább a legelső ízig bedugva az ujjam kicsit büntessem a magabiztos kedvest, de minél mélyebbre hatoltam a fenekébe, annál nagyobb elégedettséggel mosolygott és szuszogott a fülembe.
- Kérdezhetek valamit? Amikor a krémesre vártam és megkínáltál pogácsával, belesütötted a három cseppet? - adtam hangot a kíváncsiságomnak, miközben a kényelem és tágítás kedvéért átváltottam az összezárt középső és mutatóujjamra.
- Abba pont nem, de korábban már ettél belőle legalább négyszer, úgyhogy már az enyém vagy, és el nem eresztelek. - válaszolt átszellemülten. Nem esett jól, hogy hitt ebben a babonában, de annál boldogabbá tett, hogy engem akart, és örömmel emlékeztem vissza, hányszor küldött át finomabbnál finomabb pogácsákat kóstolóba.
- Nem félsz, hogy a beismeréssel megharagítasz? Nem veszi mindenki jónéven, ha megetetik menstruációval ízesített pogácsákkal.
- Tudom, hogy nem haragszol, azt már szóvá tetted volna, amikor beleolvastál a könyvbe. Olyan látványosan elgondolkodtál, hogy rögtön tudtam, mire gondolsz, és örülök, hogy megtettem, de még jobban örülök, hogy most kezdeményezel. - nyitotta nagyra a szürkéskék szemeit, és a haját kitolva az arcából csókra húzott magához.
- Hogy őszinte legyek, kicsit azért megorroltam, és csak azért nem mentem át napokig.
- Tudom, sértette a büszkeséged, hogy besétáltál a csapdámba, de ha nem akartad volna, akkor most én sem lennék az ágyadban, most magaddal játszanál, nem a popsimmal. - nevetett hangosan.
- Tartogatsz még meglepetéseket? Mert én tartogatok neked! - gondoltam vissza a leveleiből kiolvasott vágyaira, és kiélveztem az elkerekedő szemeiben megjelenő őszinte kíváncsiságot.
- Elárulod, mi az? - kérdezett, mert csak az időt húztam.
- Hamarosan megtudod.
- Gondolom, azon jár az eszed, hogy most seggbe dugj, nem véletlenül matatsz a fenekemben. De mi van akkor, ha én nem akarom? – húzta fel a szemöldökét, de az arcán ott maradt a mosoly.
- Igazad van, azon gondolkodom, de ha nem akarod, máris abbahagyom. – vágtam csalódott képet.
- Csak csináld tovább, ez jó, a többit majd meglátjuk, és kérj meg szépen, hallani akarom, hogy milyen szépen tudsz ilyen perverz dolgot kérni tőlem! – nevetgélt kivörösödő fejjel!
- Szeretném megdugni a feneked! – próbálkoztam langyos, bújós szavakkal, amit lazán kinevetett. Tény, hogy nevetséges volt a szituáció.
- Ez olyan gyerekes, legyél férfiasabb, ha tényleg akarsz valamit. – nyögte ki a röhögéstől nagy nehezen.
- Megengednéd, hogy seggbe kúrjalak? – próbálkoztam másképpen, de ez is csak egy újabb mulatságos szájhúzást váltott ki a nőből, és tovább várt, láttam, hogy kíváncsian várakozik a következő ötletemre.
- Kipróbálnám azt a csodálatos, szűk segged, milyen érzés beleélvezni! – Angéla megint csak rötyögött egy sort, kezdett bosszantani.
- Mindjárt kibaszom belőled a szart is, ha nem hagyod abba a nevetgélést! – mondtam játékosan, mire a nő a hajamba markolt, magához húzott egy mohó csókra, és a szemei ízzottak.
- Akkor hozz valami síkosítót! - hunyta le ismét a csillogó szemeit.
- Hozok! - hagytam magára, és jobb híján anyám testápolójára kellett fanyalodnom, amivel viharsebesen szaladtam vissza a szobámba. Angéla szemben velem feltérdelt az ágy szélére, és mielőtt még bármit csinálhattam volna, kivette a kezemből a flakont, maga elé állított, és őrjítő szexi mozdulatokkal a tenyerébe nyomott krémmel többször is végigkenegette a keményen meredező férfiasságom. Még a golyóimra is jutott. A feladat végeztével a kezembe adagolt egy tisztességes adagot, háttal nekem fordult, kutyapózba ereszkedett. Várta, hogy én is bekenjem a megfelelő helyeken. Az ánusa csodálatosan pulzálva többször is elernyedt, majd összehúzódott, az érintés ingerére kedves szorításokkal válaszolt, de a krémmel együtt már nagyon könnyen csúszott be egymás mellett két ujjam, és úgy ítéltem meg a helyzetet, hogy elérkezett a nagy pillanat, hogy a péniszem dugjam be végre. Hát nem ment egyszerűen. Még a makkom is alig-alig haladt beljebb, sokáig csak nagyon apró tolásokkal kísérleteztem, mire a záróizmok engedtek, a farkam onnan már könnyen csusszant Angélába. Annyira vigyáztam a nőre, folyamatosan a reakcióit figyeltem, és minden szusszanását figyelmeztetésnek vettem, a saját kielégülésemmel alig törődtem, de még így is irtó közel kerültem a korai magömléshez. Lassítanom kellett még azon a semmi kis mozgáson is, amit jószerivel annak sem lehetett nevezni.
A nő fél kézzel hátranyúlt, megfogta a fenekem, aztán lassan végigfeküdt az ágyon, és tartott magában, hogy én is kövessem. Ez mégis csak jobb volt, mint ágaskodva a csípőjébe kapaszkodva egyensúlyozni, és a súlyomnál fogva is mélyebbre merülhettem az imádott nő testében. A farkam tövén az izmait iszonyú szorosnak éreztem, ezért szinte már teljesen meg is álltam, csak az inger rándította meg időnként a péniszem.
- Olyan jó, hogy bennem vagy! - suttogta egy érzelmekben gazdag, remegő női hang az aktusba feledkezett fülembe. Cserébe megpróbáltam addig nyújtózni, hogy a válla fölött áthajolva a félig nyitott ajkait meg tudjam csókolni, és a keze édesen kapaszkodva a nyakamba ebben kiválóan segített. Elcsattant egy csók, majd még egy, és csak a kitekert testhelyzet akadályozta meg a folytatást, nem akartam, hogy a nő testére nehezedjek.
- Most büntetsz, vagy a kíváncsiságod elégíted ki? - nevetgélt Angéla jókedvűen az ágyhoz szegezve. Még jó, hogy hamar kapcsoltam, rögtön megfordult valami a fejemben.
- Mindkettő, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy különleges helyzetet teremtek.
- Különleges helyzetet? - ébredt fel a nőben az érdeklődés lángja.
- Azt hiszem, ez már pont elég különleges. Tudod, gondolkodtam, és hogy még egyszer el ne veszítselek, még időben szeretném megkérni a kezed. Holnap ígérem, anyámék előtt térdenállva megismétlem, de most kikívánkozik belőlem. - benyúltam a párnám alá, előhalásztam a nagyanyám ütött-kopott karikagyűrűjét, és a szóhoz sem jutó Angéla ujjára húztam. Kicsit nagy volt, de sebaj, a lényeg úgyis a szándékban volt keresendő.
- Hozzám jössz feleségül? - vártam a válaszára. Profilból jól láttam, hogy az arca hirtelen elsápad, majd elerednek a könnyei, és éreztem, a kezemet milyen ragaszkodóan simogatja, de a megkezdődött szipogás miatt egy darabig nem méltatott válaszra.
- Olyan hülye vagyok, hogy ebben a magalázó szituációban jut pont eszembe ilyesmi! - csusszantam ki Angéla popójából. Haragudtam magamra, miért kellett ezt a napot is így elrontani, miért nem tudtam a megfelelő pillanatra várni.
- Ne haragudj! Rosszabbul nem is időzíthettem volna! - bújtam a pityergő asszonyhoz a haját simogatva, aki kedvesen átfogta a nyakam, és a sírás majdnem rám is átragadt, amikor rájöttem, hogy ez volt életem egyik legnagyobb baromsága, megkérni a nő kezét az első análszex alkalmával.
- Te ne haragudj, nem szabadna az érzéseiddel így játszanom, amikor látom, hogy nem vagy felkészülve még bizonyos dolgokra. - kerekedett hirtelen felül, a hátamra nyomott, egyik keze megragadta a puhulásnak indult farkam és a bőrt tövig feszítve lenyomta, hogy felszisszentem a fájdalomtól. Ugyanakkor a könnyes, taknyos, nyálas ajkai a számra tapadtak, a haja az arcomba hullott, és a csókjai édesen, bocsánatkérően csattantak. Nem lehetett nem imádni a pillanatot.
Felém térdelt, visszavezette a farkam az ánuszába, majd tövig beleült, de a csókjai nem lankadtak. Így kezdett őrült vágtába, már-már kétségbeesett igyekezettel akarta kikényszeríteni az orgazmusom. Egészen addig csinálta, míg el nem érte, hogy megfeszüljön minden idegszálam, és tehetetlenül, nagyokat rándulva meg nem töltöttem a fenekét síkosító spermával, és közben csak csókolt, csókolt őrülten, odaadóan, szívből jövő szeretetet árasztva.

Alig hagyott időt kiheverni az iménti orgazmust, a nyakamba csókolgatott, aztán amikor elérkezettnek látta az időt, lecsúszott a farkamról, és gyors mozdulattal, hogy még a meztelen puncijára sem vethettem egy kíváncsi pillantást, a fejem felé tornázta magát, a hajamba ragadva bíztatott.
- Nyalj, nyalj!
A nedves punciját hozzádörgölte az államhoz nagyon vigyázva arra, hogy ne érjem el mélyebben, csak az apró csiklót, és bámulatos ügyességgel mozgatva a csípőjét eszeveszett tempóban hajszolta a kielégülést. Először furcsa volt, hogy a szőrszálak nem birizgálják az orromat, nem tolakodnak a számba, de annál nagyszerűbb érzésnek bizonyult a meztelen vénuszdomb puhasága, már amennyire oda tudtam figyelni a hirtelen jött, nem várt szituációban. Angéla páratlan szenvedélye nem engedte lelankadni a vágyamat, és megint tanultam valami újat a női akaratból. Legbelül örültem is annak, hogy a nő nem csak arra vár, én ostromoljam.
Angéla mozdulatai néha darabosak, néha őrültek voltak, de kitartóan csinálta, amíg elélvezve össze nem roskadt, kicsit ránehezedett az államra, de rögtön meg is hátrált, végigfeküdt rajtam, és édesen, szeretőn kapaszkodott a karjaival. Hatalmas, visszafojtott sóhajai csak lassan csillapodtak, én megnyugtatólag a homlokát csókolgattam és az izgalomtól szaporán emelkedő hátát, derekát simogattam.

- Nem haragszol, hogy azt csináltam? Nem lehetett valami jó illata! - búgta bűbájos hangon a fülcimpámat harapdálva, és a kezét ismét az ágyékomon találtam, lágyan emelgette a golyóimat, időnként nyomást gyakorolva a prosztatámra.
- Nagyon is vigyáztál, pedig ha engeded, belenyaltam volna, és a punciillatod miatt nem kell aggódnod, örömmel szagolgatnám egész nap.
Angéla elvigyorodott.
- Tudod, ma reggelre már teljesen elbizonytalanodtam, és sírtam is, felém sem jöttél harmadik napja. Azt hittem, mindent tudok rólad, de már nem vagyok magamban annyira biztos. Lehet, rosszul fog esni, de tegnapelőtt este még írtam egy üzenetet, egy utolsót, most viszont egészen máson jár az agyam.
- Min gondolkodsz? - szorítottam magamhoz. Engedtem, hogy feljebb csússzon amíg a szemünk nem került egy magasságba, a heréim helyett a keze megszorított a makkom alatt, és a még krémtől csúszós farokveréstől nagyokat szuszogtam.
- Már abban sem vagyok biztos, hogy annyira szereted-e nyalni a puncimat, mint amennyire én gondolom. Azt hittem, ha meglátod, leborotváltam magam, első dolgod lesz, hogy hanyatt döntesz és belenyalsz, de ez nem működött ma, vagy észre sem vetted hamarabb? - kérdezte őszinte kíváncsisággal.
- Észrevettem, és más helyzetben meg is tettem volna, csak más jellegű gondjaim akadtak. De nincs vége a napnak, és ha kíváncsi vagy, nincs is attól kedvesebb dolog a világon. Kielégítő a válasz? Tökéletesen láttad, hogy ez a gyenge pontom.
A válaszért kaptam egy csodálatos csókot.
- Még nem válaszoltál a kérdésemre, pedig én arra várok! - figyelmeztettem - Hozzám jössz feleségül?
Szigorú arcot vágtam, féltem a válaszától, de nem voltam bizalmatlan. Az előzmények alátámasztották a teóriámat. Angéla is komolyan gondolhatta, amit ezek után mondott.
- Akartam, hidd el, nagyon is akartam, de már rájöttem, hogy megint a vesztembe rohanok, ha a szavaiddal élve manipulálva érem el, hogy megszeress és megházasodj. Egyszer már elkövettem ezt a hibát Antival. Ő elvett ugyan, de hamar rám is unt, vagy csak sosem szeretett igazán. Viszont te őszintén szeretsz, veled ezt nem csinálhatom.
A negatív választól elérzékenyültem, a pillanatnyi kesesűség hatására egy könnycsepp cseppent le az arcomon. Angéla rögtön látta, hogy az agyam elborul, és elengedve a péniszem, kézfejével az arcomat simogatta, és folytatta a suttogó mondatot.
- Teszek egy ajánlatot! Jövőre te leérettségizel, én meg elválok Antitól, és ha még akkor is így fogsz szeretni, én leszek a legboldogabb a világon, ha veled oltár elé állhatok. Addig is a szeretőd akarok maradni, persze csak akkor, ha te is akarod. Akarod? - vágott szeretetteljes grimaszt, és valami különös megkönnyebbülés ült ki az arcára, amikor hirtelen megcsókoltam. Hogyan is lehetett volna ellenállni ilyen ajánlatnak.
- Tudod, egy szeretőnek is vannak előnyei, nem kell virágot venni, moziba vinni, mindenféle hülye, női kívánságokat teljesíteni, csak kúrni, kefélni, amennyi a kapcsolatba csak belefér. - viccelődött Angéla, és olyan jóízűt nevetett a saját szövegén, hogy befátyolosodtak a mosolygó szemei.
- Már tudom, miért lőttem mellé, amikor azt akartam, hogy légy a szeretőm. Csalódott voltál, de most én lennék csalódott ha nemet mondanál arra, amit én akarok.
- Miért, mit szeretnél? - kerekedett ki a nő szeme.
- Járni veled abban a tudatban, hogy eljegyeztelek! Csókolózni nyilvánosan, kézenfogva sétálni, a moziban megnyomorgatni a melleid a hátsó sorban, felvállalni a kapcsolatunk mindenki előtt! - mondtam félreérthetetlenül.
- Szent ég, hogy te milyen romantikus vagy!
- Nem lehet róla szó? - akadtam fel egy pillanatra, megint kiütközött a hangomon a keserűség.
- Csakis arról lehet szó, már úgyis a jegyesed vagyok! - tartotta az orrom elé a gyűrűsujját a kopott, jelentéktelen ékszert villogtatva, majd olyan édesen dugta a nyelvét a számba, hogy megint elkezdtem felizgulni, de most eszébe sem jutott kényeztetni a farkam, pedig már nagyon akartam.

- Megfürödnék, ha nem bánod! - húzódott távolabb.
- Persze, persze, én is megyek. Bevallom, azt hittem, a popószex mocskosabb lesz, de valahogy ezt nem érzem. Ami igaz, az igaz, túlságosan is örülök neked, ezért most ilyenekre nem is nagyon figyeltem, még mocskosan is te lennél a legjobb nő a világon. - hízelegtem a kedvesnek.
- Aranyos vagy, de mielőtt ide osontam, egy alapos nagytakarítást már tartottam odalenn. - mosolygott, nyitotta az ajtót, és otthonos természetességgel vette az irányt a fürdőszobába.
- Szóval számítottál rá! Hol is van az utolsó leveled? - néztem körül, hogy megtaláljam a csomóban azt a bizonyosat, és ott is volt, rózsaszín borítékban. Még a nő után mentem, ki is bontottam. Angéla már engedte a kádba a melegvizet, de mikor látta, hogy olvasni kezdek, hangosan szólított.
- Attila! Nem biztos, hogy jót tenne, ha elolvasnád!
- Akkor minek hoztad, ha nem nekem? - néztem az elbizonytalanodó nőre.
- Arra az esetre hoztam, ha nem békülnél ki velem, de már nincs szükség a levelekre! Mondtam, nem írok többé ilyeneket. Elég érett vagy már, hogy nélkülük is megálld a helyed és persze az a legfontosabb, hogy szeretsz, érzem, hogy szeretsz.
- De kíváncsivá teszel, és érdekel, mit kellene még változtatnom, hogy neked bármi jobb legyen. Elolvasom, mert szeretlek, és sokat számít a véleményed. Szex van benne? - nevettem a nőre, aki elvörösödve nagyokat pislogott, majd bólintott egyet. Magához intett, a sekély vízben szembe ültem vele, elhelyezkedtünk nagy nehezen a lábainkat egymáséin keresztbe téve, és én kényelmesen hátradőltem az olvasáshoz készülve, ő pedig kérés nélkül is elkezdte szappanozni a péniszem. Baromira jó érzések szálltak meg, és együtt nevetgéltünk a drága nővel, hogy milyen gyorsan megkeményedik a szorgos kezében, de próbáltam elterelni a gondolataimat, olvasni kezdtem jó hangosan, mintha Angéla nem is tudná, a papíron mi van.

"Drága egyetlenem, Attila!
Pont akkor sértődsz meg, amikor én a legboldogabb, és szerelmes vagyok? Érted? Szerelmes! Sosem tapasztalt érzések és leküzdhetetlen vágyak vezérelnek, és nem szégyellem, hogy egy aranyos fiatalemberbe zúgtam bele.
Fáj, tudom, hogy fáj neked, hogy az öcsémet nem ismered és főleg, hogy felhasználtam érted, és az ártatlan puszikat most megcsalásnak érzed. Jogoson gondolod, hiszen ezt mutatták az előzmények, de hidd el, én csak téged szeretlek!
Remélem megbocsátasz! Ígérem, nem játszom többé az érzéseiddel, nem vezetlek rá semmire, nem sulykolom beléd az elképzeléseimet, csak hagyd, hogy szerethesselek. Kellesz nekem!
A szívem mélyén tudom, hogy megbocsátasz azokért az általad képzelt tettekért is, amit el sem követtem, csupán félrevezettelek, hogy megszerezzelek, és az sem baj, ha megbüntetsz. Édes lesz az a teher, amit elégtételként majd a testemen veszel. Pedig ha egy kicsit is belegondolsz, nem teszek mást, mint figyellek, észreveszem az apró kis lépéseket, meglátom, hová nézel szívesen, min akad meg a tekinteted, mitől dobban nagyobbat a szíved, vagy mivel izgatlak fel őrületesen. Kielemzem, amiket a szerelemben és a szexben teszel. Az a feladatom, hogy szép lassan rávezesselek mindarra, amire magadtól is rájönnél, csak én azt siettetem, pedig a legszebb része az egésznek, hogy felnőtté válsz mellettem, és olyan megkapó a gyengédséged. Talán az erőszakosságommal kárt is teszek benned.
Nem tehetek róla, hogy olyan jól ismerlek, és arról sem tehetek, hogy kitalálom a gondolatmeneted. Lehet, nem kellene, de kikívánkozok belőlem, és már azt is tudom, mi lesz a büntetésem, aminek emelt fővel állok elébe.
Nem vagy bosszúálló ember, még kevésbe kegyetlen, és meggyőződésem, hogy ha a fájdalomtól csak aprót is felszisszenek, ijedten tudakolod, ugyan mit rontottál el. Hát így hogy büntethetsz meg? Ahhoz te túlságosan szeretsz. Gondoltam arra is, ha nem fizikálisan, akkor bántasz majd lelkileg, szavakkal, jogos, vagy jogtalan sértésekkel, és nem haragszom meg azért sem, ha kurvának nevezel, mert az vagyok. Egy tizennyolc éves fiú szerelméért adom el a testem.
Szóval az a valami, amit majd revansnak érzel, nem is lesz igazi elégtétel, mert elveszlik valahol a vágyaid tengerében. A szex iránti érdeklődésed nyomán feledésbe merül minden ellenérzésed, főleg, ha megtudod, hogy az öcsém miatt képzeltél mocskos kis ringyónak, és már csak az fogja bosszantani a csőrödet, hogy az orrodnál fogva vezettelek.
Tehát a büntetés elképzelésem szerint egy kis békülős szex lesz, és azt is próbáltam kitalálni, szerinted mivel okozhatnál nekem egy icipici kellemetlenséget. Első gondolatom az volt, hogy megszopatsz, felém térdelsz és a nyelvemre csepegteted a gecidet, kényszerítesz, hogy lenyeljem. Rájöttem, hogy már tudod, én azt a kedvedért magamtól is megteszem, és ezzel még csak nem is alázol meg.
Megint a mocskos szavakhoz folyamodtam, mert annyira szeretem nézni, ahogy elvörösödsz olvasás közben, és még attól is jobban tetszik ahogy beindulsz, nyugtalan, izgatott leszel, és a kielégülés reményében a testemben keresed a megváltó szexet.
Visszatérve az orális szexre, lehet, az is megfordul a fejedben, hogy szó szerint megbaszod a számat, a gyönyürű, kemény faszod a torkomig kényszeríted, de ezt is elvetettem, mert tudom, hogy ha megjelenne egy könycsepp a szememben, megszakadt szívvel, sírva kérnél sűrűn bocsánatot tőlem. Hogy magyarázzam meg neked, hogy az engem boldogít, ha az ajkaimmal kielégítelek?
Aztán jött a legvadabb ötlet. És az is csak abból fakad, hogy egyszer már a nyelvedet a fenekembe dugtad. Jól emlékszem, mennyire elragadott az őrület, milyen szenvedéllyel nyaltál, és míly türelmetlenül basztál meg. A szexuális kíváncsiságod már úgyis kibontakozóban, ezért fogom most felkínálni a hátsó felem. Előbb- utóbb sor kerülne rá, én most csak siettetem, és nem azért, hogy megbocsáss, hanem azért, hogy még közelebb érezzelek magamhoz. Erre vágyik az önző testem és lelkem. Kicsit majd kéretem magam, ellenkezek, de nem szalasztom el az alkalmat, hogy ott is a tied legyek.
Látod, milyen egyszerűen le tudom vezetni, mi zajlik le a fejedben? Seggbe fogsz baszni, és nem utoljára, mert a szexnek ehhez a verziójához szükség van óriási bizalomra, és az hála az égnek, közöttünk a vággyal együtt megvan!
Ne habozz kérlek, gyere át, kúrd meg a seggem, és érezz elégtételt, vagy ha mégsem, kúrj meg még egyszer, és még egyszer, és még egyszer... nélküled szenvedek!"

Az arcom annyira égett, mint még sohasem. Észre sem vettem, a farkam Angéla mikor engedte el, mire felnéztem, már az arcát a kezébe temetve, a kád végének dőlve együtt szégyenkezett velem. Tény, hogy a megfogalmazás egyszerűségében ideje volt már felfedezni a gyengeségeimet, és megérteni, hogy csak a tapasztalatlanságom, meg a szükségtelen félelmeim miatt ismerhet ki a nő ennyire. Milyen igaza van! Egészen másként hangzik leírva a levélben, mint amit a hülye fantáziám a kapcsolatunkba beleképzelt, és milyen édesen fogalmazott, hogy figyel engem. Ha nem takarná el az arcát, akkor most azt is látná, hogy a gusztusos punciján legeltetem a szemem, már amennyi látszik belőle a vízben.
Hirtelen megint gyengéd érzések fogtak el, a nő bokáit kerestem, felemeltem őket, puszilgattam az aranyos lábujjakat, az arcomra fektettem a vizes talpait, és megint hihetetlen tempóban izgulni kezdtem.
- Milyen érdekes! Nem érzek elégtételt, viszont kimondhatatlanul szeretem benned ezt a közvetlenséget. Imádom, hogy ilyen okosan kitalálod a gondolataimat, főleg annak fényében, hogy tényleg seggbe durrantottalak, mielőtt a levelet elolvastam. Tegyél meg nekem valamit! - beszéltem hozzá izgatottan.
- Szeretnéd még egyszer? - kérdezett vissza az ujjai mögül.
- Hát persze, hogy szeretném, de most nem erről beszélek! Arra akarlak kérni, hogy írj nekem még ilyen leveleket, akár minden nap, ha lehetséges! - toltam félre a talpait, hogy az arcára nézhessek. Szétnyíltak a vékony kezek, a kivörösödött arcból félénken, de csillogón villantak elő a szürkés szemek, majd rövid szemezés után nevetésbe fulladt a rövid beszélgetés.

Kihúztam a kád dugóját, majd a vízszinttel együtt csúsztam egyre lejjebb, hogy egészen a legaljára feküdhessek, ő pedig a testemen helyezkedett közelebb, mert a lábainál fogva húztam magamhoz gyengéden. Honnan tudta, hogy nyalni szeretném? Irányítani sem kellett, a bal lábfejét a fejem mellé támasztotta, a másikat a káván átvetette, hogy terpeszbe helyezkedjen, és a képembe nyomta azt a csodálatos, aranyosan szétnyíló, rózsaszín puncit, amiért már régen evett a fene. Szép volt, így csupaszon egyenesen különleges. A legmélyén még halvány pink színekben csillogott, nedvesen, észvesztően, körülötte egyre sötétedő lebenyek, és az egészet a borotvált szőrtüszők sokaságának sötétebb tónusa keretezte, hogy megfelelően felhívja magára a figyelmet a napozásból kimaradt, fehér hasfal és enyhén napbarnított combok rejtekében. Édesen domborodtak ki a nagyajkai, hurkásan, mint a csecsemők puha végtagjai, és megérinteni őket a nyelvemmel, na az volt igazán mennyei.

Angélán már nyoma sem volt az iménti szégyenlőségnek, kitartó szándékkal, kicsit talán már erőszakosan követelte az intim ingereket. Imádta, ha beszívtam az apró klotiriszt, ilyenkor szinte hörögve nyögött egyet, ha pedig egy pillanatra is abbahagytam ez irányú tevékenységemet, szándékosan követelőző mozdulatokkal a puha szeméremajkait az államhoz szorította, majd egészen a gátig hozzádörgölte. Ettől már csak az tetszett neki jobban, ha próbáltam mélyebben a hüvelyébe mártani a nyelvem, még rám is nehezedett, hogy megtehessem. Hajszolta a kielégülést, és nem kis sikerrel, reszkető végtagjai az utolsó pillanatig kapaszkodtak a kád szélébe, mindaddig, míg az érkező orgazmus rá nem rogyasztotta a nőt a fejemre. Lassú, alig érezhető remegése majdnem engem is beletaszított az élvezésbe.
Nem pihent, vadmacskaként hátrált meg, de csak azért, hogy viharos csókkal kényeztesse a puncinedvtől csillogó ajkaim, és már kúszott is hátrébb, hogy a nyakamba harapva, erősen beleszívva okozzon örömet, és tudassa velem azt az elszántságot, amivel viszonozni szeretné az iménti kedvességet. Végtelenül örültem, hogy ilyen szenvedélyt váltottam ki belőle, még az is borzolta az érzékeimet, hogy a nedves hajvége az arcomba csapódva cirógatott, és a kezei határozottam simogattak egyre lejjebb. A puszik átvándoroltak a mellkasomra, a mellbimbóimat kényeztette, szívta, szopta őket, nem is gondoltam volna, hogy ez ennyire jó lehet, és az ágaskodó farkam a hasával dörzsölgette, amitől szinte megőrültem. Tisztában voltam vele, hogy mi a végcél, szopni szeretne, méghozzá óriási lelkesedéssel. Vártam, hogy minél hamarabb elérjék a csókok a hasam, a keze pedig rászoruljon a túlizgatott farkamra, de már az első makkomra adott csóknál éreztem, hogy szégyenben maradok két másodperc alatt, ha nem hagyja abba azonnal. Ezt megelőzendő pánikszerűen húztam vissza a nőt a vállainál fogva, hogy megcsókolhassam, és valamennyire megnyugodjak.
Kinevetett. Belém látott a bestia, de ez most csak mosolygásra adott okot, hiszen tudtam, hogy akármikor megteszi ismét, csak csettintenem kell, ha akarom. A hangulat megvolt, és a nő, akit annyira szerettem teljesen odaadóan viselkedett. Utolért egy meglehetősen romantikus gondolat, és a gyerekes fejemmel képes voltam ellentmondani a testem késztetésének, eltoltam a lányt magamtól.
- Mit szolnál hozzá, ha egy kis meglepit készítenék neked? - kérdeztem a csodálkozó kedvest.
- Meglepit? Mi az? - húzódott fülig a szája, amitől még viccesebb lett a jelenet.
- Nem lenne az, ha elárulnám! Kimegyek, és elkészítem, te pedig moss hajat, aztán gyere utánam a szobámba. Imádom, ha a hűvös tincseid a bőrömhöz érnek. Oké? - viselkedtem magamat is meghazudtolva félelmetesen határozottan, és úgy hagytam ott, hogy hátra sem néztem, mert minden bája különös erővel marasztalt volna.
Én, kis hülye, mint a romantikus filmeken, mécsesekkel raktam teli a szobámat, és ott vártam a nagy Ő-t az ágyamon ülve, remegő izgalommal, de legalább enyhén megnyugodva. Mesés alakja nemsokára be is libbent csupaszon, anyám egyik szexi, magassarkú cipőjében a nyitott ajtón. Pillanatnyi zavarában meghatódva pásztázott körbe a szentimentalista világításban, a leesett államat megmosolyogta, és körbeforgott, mutogatta a bájait, míg az ajtót bezárta. Lassan lépkedett, magában nevetgélve fésülte a hosszú hajszálakat, és úgy állt be, hogy a tükrös szekrényajtóban láthassa magát, amíg a kócos haját tincsenként kibogozza.
A pillanat felemelő érzésekkel töltött el, és nem csak a kerek feneke mozgása, vagy a combjai tetszettek, hanem az egész nő kompletten. Nem tudtam volna belekötni semmibe, bőrhibába, vagy nem egészen nőies mozdulatokba sem, számomra akkor és ott ő volt a tökéletes. Egyetlen dolog villant az agyamba csupán, az is csak azért, mert arra számítottam, engem céloz meg elsőnek, nem a tükörnek mutogatja bájait. Elkerülhetetlenül eszembe jutott az egyik utolsó napon íródott levele. Angéla szinte kínálta a lehetőséget, ezért félelmetesen ismerősnek tetszett az írásból felidézett helyzet. És ha már minden adott volt, hogy megéljem, határozottan pattantam mögéje. Előbb csak átöleltem, hozzá simultam, élveztem, hogy a feneke félbömbjei közé simul a farkam, és a hasát simogatva szemezni kezdtem a nővel a tükörben. Viszonozta a felé küldött érzéki pillantásokat, de a haját oldalra húzva nem hagyta abba a fésülködést, helyette kérdezett.
- Látom, tudod, hogyan kell hatni egy nő lelkére, de miért hagytál ott az előbb? Nem tudtál volna várni néhány percet?
- Beparáztam, hogy idő előtt elmegyek. - vigyorogtam kényszeredetten.
- De bolond vagy! Szerinted én nem azt akartam? - vetett rám szemrehányó pillantásokat, ugyanakkor le- lecsukódó pillákkal élvezte az érintéseimet. A kezeim lassan csúsztak rá a melleire. A tenyeremben szépen elfértek, megemeltem, körbesimogattam őket, majd melltartó módjára elrejtettem, de csak néhány pillanatra, mert a bimbói külön- külön is nagyon érdekeltek.
- Olyan szép vagy! Nem bírok betelni veled, és nem ígérem, hogy sokáig fogom bírni legközelebb, mert hozzád érni maga a csoda! - áradoztam a szürke, fátyolosodó szemekbe.
- Hogy is mondtad, egy nap hatszor vagy talán nyolcszor is szeretnél velem lenni? Ebbe belefér egy olyan gyors is, nincs mit szégyellned, és csak örülök, ha én váltom ki belőled. - nyugtatgatott kedves szavakkal. Lenyúlt, enyhén szétnyitotta a combjait, a merevedésnek indult péniszem a szeméremajkai alá vezérelte, majd lassan, apró körzésekkel elkezdett mozogni.
- Most tesztelsz? Sosem próbáltam, a hat az már elég sok lenne egyszerre, a nyolcról nem is beszélve. - nevettem fel.
- Mindegy, hányszor dugsz meg, hatszor, vagy csak egyszer. Én egynek is örülök, ha az hattal felér. - sóhajtotta. Óvatos mozdulattal előrébb tolta a csípőjét, felfelé nyomta a makkomat, és csodák csodája, már benne is voltam. A két kezét a csípőcsontomra téve kontrollálta a mozgásomat, és gondoskodott róla, hogy ne ragadjon el végleg a szenvedély időnap előtt. Puha, nedves puncija apró mozgásokkal vonaglott az alig mozgó farkamon, de a forrósága kitörölhetetlen emléket hagyott a tudatomban. Mindenre számítottam, csak arra nem, hogy ettől a lágy lajhárkeféléstől megnyugszok, pedig minél tovább csináltam, annál felszabadultabban gondoltam az elkövetkező pillanatokra, meg az irományában említett, magam elé képzelt folytatásra.
Hogy is volt fogalmazva? Kefélés előtt meg kellett volna ujjaznom, de arról már lemaradtam. Viszont még mindig ott van a meztelen vénuszdombja, és a tükörben látom a kicsi vágatot is, ahol rejtőzik a pici csiklója. Nosza, oda is nyúltam, gyengéden kitapintottam a középső ujjammal, lágy körzésekkel a kúrás gyönyöreibe azt is bevontam, miközben a melleit magasabbra tartva az akadozva lélegző nőt erősen tartottam.
A magabiztosságom adott erőt ahhoz, hogy a női testet keményebben megdolgozzam. Ahogy a levélből emlékeztem, a felsőtestét is ívben kifordítottam, nagyot szívtam a nyakába, mohón bele- beleharaptam az ajkaiba, és nagyobbakat tolva már nem is számított a csípőmre tett kezeinek ellenállása, csak befogadott magába, elkezdett feszülni a teste, majd a sokadik, tehetetlenül átélt lökés után elélvezett. Mindig azt hittem, hogy a sikoly csak megjátszása a női élvezetnek, ehhez képest megható szorítást is éreztem odalenn, amitől biztos voltam abban, hogy az orgazmust nem játszhatta meg.
Vártam erősen tartottam a remegő lábú kedvest és kicsit pihentem. Elengedtem a klotiriszt, a nedves hajával játszottam, az arcomhoz érintettem, hűtöttem magam, még Angéla meg nem mozdult végre. Elvált tőlem, és éppen csak egy pillanatra hagyott magamra, hogy szenvedélyes csókjával elkápráztatva kihasználja az alkalmat, és a péniszem a kezei közé fogja. Kicsit fájt is, hogy az előbőrt oly keményen hátrahúzta, de nem hagyott időt a siránkozásra, ereszkedett is alá, hogy az arcához dörgölhesse a nedvességtől csillogó farkam. Felnézett. Gyönyörű szemei egyérteműen arra figyelmeztettek, hogy nem térhetek ki a következő pillanatok elől, szinte könyörögve néztek a megelégedett szemembe.
Szopni fog, végre szopni fog, és innen felülről tökéletesen láthatom! A nő óvatossága figyelemreméltó kedvességnek hatott. Tudta ő nagyon jól, hogy a lassú, látványos akcióval sokkal több örömet kapok, mint a kádban előadott, begerjedt mohósággal. Eljön majd az ideje annak is, amikor a sietség a legjobb, de most a türelmesen hosszú, módszeres fellációra gyúrt. Félelmetes nyugalommal nyalta végig a farkam, majd kitekeredve, meghajolva nyalogatta a golyóimat, és csak akkor engedte az ajkai közé a makkom, miután a keményen meredező hímtagom a tövénél kicsit megharapdálta hófehér fogaival, és arra is gondja volt, hogy a szája szélét is körbe- körbe kenegesse a péniszemen maradt nedvesség maradékával. Mintha azt akarta volna sugallni, hogy szeretné, ha így élveznék el, a spermám ráfolyna a nyelvére, lecsorogna a szája szélén az állára, onnan a mellére, aztán a hasán végig egészen a csinosan domborodó nagyajkakig. Amint a péniszem a szájában érezte, elengedtek a kezei, és komoly figyelemmel tartott az ajkai között, ki ne csusszanhassak belőle. Előbb csak beleszívott, aztán mélyebben beengedett. Tetszett, hogy nem csak a nyelvével kényeztet, a fogaival is meg- megízlel. Tévedés ne essék, nem harapott, csak enyhe nyomást gyakorolt a makkom alatt, szaporítva a kellemes ingereket. Időnként átváltott, kihasználta a vákuumot, ami a kicsúszó hímtagom nyomán keletkezett, és vigyorral az arcán, igazi dögös ringyóként ejtette rabul a kitörni készülő szenvedélyemet.
Nyugalmat erőltettem, próbáltam a csillogó szemeire koncentrálni, lestem a festetlen ajkait, hogyan változnak rózsaszínből egyre vörösebbre, és külön örültem, hogy a nedves tincsei időnként a térdemhez verődnek, mintegy elterelve a csiklandósságom okán a gondolataim. Nem akartam még elélvezni, most főleg nem, amikor annyira, de annyira csodálatos érzések kavarogtak bennem, de a természet ereje lassú csípőmozgásra késztetett. Ellenkező irányba mozogtam a kedvesemmel, mikor rábukott, még előrébb toltam a péniszem, lassan, módszeren átadta a kezdeményezést az által, hogy hátul a bokáira támaszkodva tartotta a testét, és felszegett fejjel állta a tolásokat. Őrjítő volt nézni, hogyan tűnik el a makkomból kilátszó kalap, aztán a duzzadó, erekkel átszőtt pénisz fele a szájában, és hogyan mozog a bőr a nedves száj vákuumában.
Ki tudott volna ellenállni a kísértésnek, hogy ne használja ki az alkalmat, és ne szaporázza a gyönyörfakasztó mozdulatokat? Én nem, pedig a fejemben kezdett derengeni egy félelmetes felismerés. Minden úgy alakult, ahogyan abban a bizonyos levélben Angéla megírta. Ha én nem, akkor ő alakította úgy az eseményeket, és a felismerést vigyora ki is ült az arcomra, amit a nő felhúzódó arcizmai viszonoztak. Tudja a boszorka, hogy a leveleit elolvastam, fogalmazódott meg bennem a gondolat. Kicsit meghökkentett, de egyáltalán nem volt ellenemre, hogy szerepeljek az ő megtervezett színjátékában. Mi kifogásom lehetett volna ellene, amikor a gyönyör leglátványosabb formáját kínálta?

Közelebb léptem, még mélyebbre toltam a péniszem. Védekezésül a nő hátrébb hajolt, a csodálatos mellek a farkam két oldalán csodásan, hetykén emelkedtek minden lélegzetvételére, de a szívásnak vége lett, csak tartotta a torkát a kedvesem, és a száját is nyitva hagyta résnyire, levegőt is vehessen. A torkán az összegyűlt nyál fura, klappogó hangot hallatott, és éreztem, hogy nem bírom tovább kordában tartani a magömlésem, ha nem hagyom abba azonnal ezt a bizarr állapotot.

Hirtelen léptem el magamban kicsi csalódottságot átélve, de a terv már korábban is megérett, ha a nő úgy akarja, akkor most annak kell történnie, amit ő szeretne. Szerettem én annyira, hogy az ő kívánsága nekem elég fontos legyen, és tudtam, hogy ezzel a pillanatnyi meghátrálással semmit sem veszíthetek. Ő persze előbb csak meglepődve felhúzta a szemöldökét, aztán a szája elé tartva a tenyerét hangosan felnevetett. Egészen addig rötyögött, míg fel nem emeltem magamhoz, el nem toltam a kezeit, és nem csókoltam le az ajkairól a nyálas, édes ízeket. Már nem is lepett meg, hogy a nyakamba karolva temészetesnek vette, hogy az ölembe emelem, csak a vállamra hajtotta a fejét, és mosolygott sejtelmesen.
- Jól sejtem, hogy most szét leszek kefélve? - búgta ördögi érzékiséggel a fülembe.
- Valahogy úgy, te mondtad, hogy szeretői minőségben ezt kell veled tennem! És tudod, már kezdem élvezni, hogy mindig előttem jársz egy lépéssel.
Szavazz Te is!

Átlag: 8.94 pont (53 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#15 BalGa 2017. 08. 29. kedd 09:09
Hukkk... 'klotirisz'? (És nem is egyszer...)
#14 listike 2017. 08. 29. kedd 08:39
Nagyon jó, de hiányzik a befejezés.
#13 rubbercat 2017. 08. 28. hétfő 06:45
Kiváló! Köszönöm!
#12 Kervin 2017. 08. 26. szombat 16:31
Ez nem ugyanaz a nő, mint aki az "Érett asszony"-ban szerepel?
Írásaidat érdemes lenne könyvben kiadni!
#11 cscsu50 2017. 08. 26. szombat 06:44
nagyon jó
#10 t.555 2017. 08. 25. péntek 04:52
Jó lett, gratula!
#9 A57L 2017. 08. 25. péntek 04:27
Érdekes történet.9P
#8 Praetor12 2017. 08. 24. csütörtök 22:28
Ez a maga nemében igazi kuriózum. Gratula
#7 szekely18 2017. 08. 24. csütörtök 17:25
Gratulálok, nagyon jó!!!
#6 zsuzsika 2017. 08. 24. csütörtök 15:46
Ritka jó írás.
#5 gyuri0926 2017. 08. 24. csütörtök 15:35
Ez nagyon jo !
#4 veteran 2017. 08. 24. csütörtök 13:40
Ez a csúcs!!!
#3 Andreas6 2017. 08. 24. csütörtök 11:06
Fantasztikusan jó! Köszönöm az élményt.
#2 vakon54 2017. 08. 24. csütörtök 02:23
Legyélszives és folytazsd.
#1 Törté-Net 2017. 08. 24. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?