A+ A-

A takarítónő 10. rész - Befejezés

Kissé nyugtalankodva néztem az órámat. Már több mint húsz percet késik Márta. Ilyen még soha nem történt. Többször gyanusítottam meg azzal, hogy a sarkon álldogál, nehogy a megbeszélt idő előtt érkezzen de eddig még soha nem késett. ....
*****************************
A fekete Audi halk zümmögéssel szelte a falu tiszta levegőjét. A csendet a harang bánatos bongása törte meg. A templom mellett még volt hely ahol le lehetett parkolni. István bemanőverezte a kocsit és némán kiszáltunk. Nem volt mit mondani. Ahogy a bejárathoz közelítettünk egy idős asszony állta utunkat. „Tetszettek ismerni az elhunytakat” kérdezte szeliden. Tekintettemből hamarább olvasta ki a választ mint az a számat elhagyta volna, mert még hozzátette félszegen „a lányomat?”. Megfogtam a kezét és azt válaszoltam „Igen, a tanára voltam” amire Ő megszoritotta a kezemet és sokat sejtetően kiejtette a nevemet. A vér belémfagyott, de Ő még hozzátette „köszönöm amit tett érte és hogy eljött elbúcsúzni tőle” és elengedte a kezem.
A templom zsúfolásig megtelt, nekünk már csak a bejárat mellett jutott állóhely. Talán igy volt elrendelve ... Az oltár előtt egy szokatlanul nagy méretű koporsó volt felravatozva. A halottkém jelentése szerint a kamion úgy gyűrte össze az autót mint egy üres papir zacskót és a három holttest szétválasztása lehetetlen volt. Együtt éltek, együtt haltak meg és egy koporsóban lettek eltemetve. A szertartás után mint egy részeg kakadú vánszorogtam ki a szabadba. Az időjárás meghazudtolta a falu hangulatát mert a nap hétrét sütött. Szótlanul mentünk a kocsihoz. Mielőtt beszállhattunk volna valami furcsa érzés fogott el és önkéntelenül is hátrafordultam. Az idős asszony állt mögöttem, szemeit mélyen a hátamba szegezve. „Elvinnének a házukhoz kérem, valamit szeretnék Önnek odaadni” mondta és választ sem várva kinyitotta a hátsó ajtó. „Természetesen” mondta István. A fekete Audi éppoly halk zümmögéssel szelte a falu tiszta levegőjét mint ideérkezésünkkor. És a harang is csak bánatosan bongott. Percek alatt ott álltunk a szépen elrendezett kert előtt. „Kérem várjanak meg, pár perc az egész” mondta a hölgy és korát meghazudtolva kipattant a kocsiból, majd eltünt a kapu mögött. Az idő ólomlábakon járt. Egy örökkévalóságnak tűnt az a pár perc amíg visszatért, kezében egy papir zacskót szorongatva. „Ez az Öné, kérem vigye magával” mondta és sarkonfordult.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.63 pont (40 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 A57L 2017. 08. 29. kedd 02:01
Végre itt a vége.
#6 vakon54 2017. 08. 22. kedd 12:36
Jólettvolna ha folytattadvolna.
#5 cscsu50 2017. 08. 22. kedd 09:17
érdekes befejezés kissé ismerősen hat
#4 sunyilo 2017. 08. 21. hétfő 19:51
A szürke ötven árnyalata is így végződik...
#3 listike 2017. 08. 21. hétfő 07:15
Nem kellett volna megírnod, kár igy elrontani a sorozatot.
#2 Andreas6 2017. 08. 21. hétfő 06:00
Érdekes megközelítéssel ismétel, de elsőre jobb volt.
#1 Törté-Net 2017. 08. 21. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?