A+ A-

Bilincsben

Már nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet volt végül egyedül eljönni erre a nyaralásra. A barátom egy sürgős munka miatt külföldre utazott egy hétre, a barátnőim közül pedig senki nem ért rá, más programjuk volt. Én meg bevágtam a durcit. Jó, akkor egyedül megyek! Legalább tényleg kipihenem magam!
Most aztán itt vagyok. Egy erdőben, egy hegy (majdnem-)tetején. Egészen jópofa ez a farönkökből emelt vadászház, a kilátás is gyönyörű a szobámból – a keleti ablakon át rálátni az egész környékre. Kicsit ijesztő, hogy teljesen egyedül vagyok - a ház mindössze négy vendégszobával bír (mindegyikhez saját fürdőszoba tartozik), de ma reggel a másik háromból távoztak a vendégek. Szerencsére az a lármás, kétgyerekes család is hazaindult, nem kell őket hallgatnom a minden zajt áteresztő falon át.
A tulaj dél körül köszönt el tőlem, azt mondta, ő ma lenn alszik a faluban a menyasszonyánál, de ne aggódjak, a hűtő tele van, és ha kell valami, csak szóljak le telefonon. Megadta a számát, kezembe nyomta a ház kulcsát, majd vidáman beült az autójába és búcsúzóul rátenyerelt a kürtre. Ahogy a távolodó kocsit néztem, két dolog járt a fejemben: az egyik, hogy de szuper, azt csinálok, amit akarok, és egyedül enyém a medence! A másik, hogy nem semmi fazon ez az ember, kétnapi ismeretség után csak így rám bízza az egész házat... Mindenesetre élveztem a szituációt.
Na ja, egészen eddig. De most már este van, és furcsán némának tűnik az épület. Az erdő nappal ezernyi susogó hangja most valahogy a horrorfilmek elejére kezd emlékeztetni... Na ebből elég, tisztára hibbant vagyok! Elhatározom, hogy úszom még egyet, legalább elterelem a gondolataimat.
A medence aránylag nagy, tetszetős rombuszmintás csempékkel van kirakva. Csupán a négy sarkán álló négy dísz szoborral nem tudok megbarátkozni. Nem illenek ide ezek a bronzból készült, különböző testhelyzetekben megörökített farkasokat formázó alakok. A tulaj elmesélte, hogy fizetségként kapta ezeket a szobrokat egy ismerősétől, aki pénzben nem tudta visszafizetni neki a kölcsönt. Hát, én akkor se raktam volna a medencéhez...
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.33 pont (33 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 Pavlov 2017. 11. 5. vasárnap 23:09
Jópofa kis sztori!
#6 cscsu50 2017. 08. 3. csütörtök 19:29
jó kezdet
#5 vakon54 2017. 08. 2. szerda 13:20
Megérne egy folytatást.
#4 sunyilo 2017. 08. 2. szerda 11:20
Jó az eleje...
#3 veteran 2017. 08. 2. szerda 10:57
5 pont.
#2 A57L 2017. 08. 2. szerda 02:21
Kezdésnek nem rossz.
#1 Törté-Net 2017. 08. 2. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?