A+ A-

Zitakrónikák 9. rész - A múltba révedve

Meztelenül feküdtünk a meleg, kavicsos parton leterített pléden a Dubrovnik közelében fekvő nudista strandon. Fejemet Levi mellkasán pihentetve figyeltem a távoli óceánjárót, amely a lebukó nap irányába tartott, el a Daksa-sziget mellett az Elafit-szigetek felé. Késő délutánra járt, a Cava strandon ennek ellenére rengetegen voltak. Turisták és helyiek egyaránt. Beszélgettek, süttették magukat a lassan lebukó nap fényében, vagy mint mi, csak úgy élvezték egymás társaságát.
Gellért nem jött le velünk, azt mondta, a nudizás neki már túl sok a jóból. Zsani viszont itt volt, egy perccel ezelőtt még mellém bújva feküdt, de most elment, hogy valami étket keressen nekünk. Én is éhes voltam, csak nem akartam elmozdulni Levi mellől. Nem akartam elmozdulni erről a helyről. Kilencszáz kilométerre voltunk hazulról, s itt csak két ember ismert minket, ők viszont tudták a tikunkat. Mindenki más számára csupán egy fiatal pár voltunk.
Fura, de nagyon élveztem ezt. Bár mindig feltüzelt, hogy titkon az öcsémmel szexelek, az, hogy itt szerelmes pár lehettünk anélkül, hogy bárki sejtette rólunk az igazságot, valami fura lelki megnyugvással töltött el. Mintha a titok létének megszűnésével önmagammá váltam volna. Egy flúgos, szégyentelen csajszivá, aki belehabarodott a saját testvérébe.
Mert szerettem Leventét, jobban, mint ahogy lány szeretheti a testvérét, ezt már nem tagadhattam magam előtt, se előtte. És tudom, hogy ő is így érez. Így érzett már korábban is, de elfogadta, hogy nekem idő kell ennek felfogásához. Ezért várt türelemmel anno majd egy évig, de amikor egymásra találtunk... Vaó!
Persze sose mondtuk ki, mit érzünk. Nem kellett. Túl voltunk mi már a szavaknál, tetteknél. Túl voltunk a normalitáson, hát minek csinálnánk bármit normálisan? Legyen az a romantikus filmek kliséje. Mi inkább élveztük azt, amit csak egymásnak, és csakis egymásnak nyújthattunk. A testvéri szeretet egy új, mélyebb formáját. Ami sosem fog elmúlni, még akkor sem, ha a szerelem elmúlik. Sosem fogunk ennél kevesebb lenni egymás számára.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.93 pont (67 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 deajk2008 2017. 07. 12. szerda 10:34
elment... izgató és folytasd
#6 A57L 2017. 07. 11. kedd 03:39
Nem lehet minden írása jó.
#5 sunyilo 2017. 07. 3. hétfő 18:48
Alulmúlta a várakozásomat...
#4 veteran 2017. 07. 3. hétfő 09:00
Régebbiek jobban tetszettek. Bizakodom jobb folytatásban.
#3 listike 2017. 07. 3. hétfő 06:22
Az előzőek jobbak voltak.
#2 magus022 2017. 07. 3. hétfő 04:57
Régóta váratott már magára egy újabb fejezet. Kicsit sajnálom, hogy nem folytatást kaptunk, és féltem is egy csöppet, mikor elkezdtem olvasni, hiszen az az 1 vagy 2 rész, ami visszaugrás volt a múltba, nekem személy szerint nem tetszett, bár ott az is közrejátszott, hogy nem a két főszereplőről szóltak az akkori történések. De kellemeset csalódtam, leszámítva azt a nagyon apró, mélyen megbújó érzést, hogy már hónapok óta nem volt új rész, most jött, de a történet nem haladt tovább. Összességében 10 / 10 / 10 ponttal jutalmaztam. Remélem azért sűrűbben adódnak majd új részek, hajrá hajrá! smile
#1 Törté-Net 2017. 07. 3. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?