A+ A-

Úton Floridába

Idén is elérkezett július negyedike, ami számomra nem csak a Függetlenség Napja miatt érdekes – bár a tűzijátékot kifejezetten kedvelem, és ráadásul Bostonban, ahol élek, mindig hatalmas és nagyon látványos –, hanem a floridai kiruccanásom miatt, ami az elmúlt öt év során egyfajta „tradicionális zarándokúttá” vált számomra. Ezúttal is a már szokásos menetrendet követtem: kivettem két hét szabadságot az aktuális munkahelyemen (gyakran váltogatom őket, még keresem az igazi hivatásomat…), július ötödikén autóba vágtam magam, és kedvenc (valójában egyetlen) autóm volánja mögött elindultam nővéremhez a távoli Florida, pontosabban Miami felé. (Itt jegyezném meg, bárminemű irigység nélkül, hogy neki bizony volt esze, beházasodott egy igencsak gazdag családba, és most megengedhetik maguknak, hogy egy jókora majdnem-tengerparti házban lakjanak, ami kifejezetten hívogatóbb a nyári vakációm eltöltésére, mint a kis bostoni albérleti lakásom.)
Egy ekkora autóút elsőre bizonyára őrültségnek hangozhat, mert ugyan miért akarna valaki kétszer két napot autózni ahelyett, hogy megoldaná két háromórás repülőúttal, de két érvem is van az autó mellett. Először is, az út során beiktatok néhány rokon- és barátlátogatást, amitől természetesen az út még tovább tart, de persze nem bánom. Előszőr beugrok a nagyiékhoz New Haven-be, majd Paul bátyámhoz Philadelphiába, aztán unokatestvéremékhez Richmondba, majd a legjobb barátnőmhöz Lisa-hoz Savannah-ba (ott telepedett le a férjével, jó korán házasodott), és végül így érkezek meg nővéremékhez Miaimiba. Jól szétszóródott a banda, de legalább egy észak-déli vonal mentén. :-)
A másik ok az, hogy imádok vezetni és (nő létemre) imádom az autókat. Különösen a nagy és régi autókat, a tipikus „országúti cirkálókat”. Leginkább egy 56-os Chevy Impalára vágyok, de persze ezt nem engedhetem meg magamnak, mert ugyebár egy ilyen járgány, ha jó állapotú és nem kell vagyonokat költeni rá, úgy $25000-től indul alsó hangon, de az igazán szép példányokért kétszer-háromszor ennyit is elkérnek. Így aztán egy 86-os Oldsmobile Cutlass Cruiser-em van, hatalmas, szögletes kocka-kombi, 5,7 literes V8-as motorral, természetesen háromsebességű automatával és hajószerű rugózással. (Erről jut eszembe, apa mindig csak „a hajó”-nak csúfolja, de én imádom, maga a megtestesült nyugalom, az ideális utazóautó – persze nem feltétlenül a bostoni dugókban.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.05 pont (40 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#10 cscsu50 2017. 02. 22. szerda 06:36
nagyon jó
#9 sunyilo 2017. 02. 21. kedd 18:35
Az ötlet remek, és jól írsz. Csak gy tovább...
#8 genius33 2017. 02. 21. kedd 18:28
Jó lett!
#7 vakon54 2017. 02. 21. kedd 12:16
Storyteller ezigen jooó.
#6 cvirag 2017. 02. 21. kedd 10:52
Jól kidolgozott.
#5 veteran 2017. 02. 21. kedd 10:52
Ez csúcs.
#4 tomi19 2017. 02. 21. kedd 09:22
Tökéletes még sok ilyen történetet szeretnék tőled olvasni...
#3 Andreas6 2017. 02. 21. kedd 07:19
Ez igen!
#2 A57L 2017. 02. 21. kedd 05:05
Jó történet lett.
#1 Törté-Net 2017. 02. 21. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?