A+ A-

Linda

Lindával régóta ismerjük egymást. Még a bulizós korszakomban lógtunk sokat együtt a nővérével, aki néha elhozta magával az akkor még szinte gyereklány, törékeny, csendes kishúgát is. Persze mi srácok ezt nem vettük zokon, csak büszkén álltunk oda Linda mellé, ha egy pillantással jelezte, hogy ki kell menteni egy-egy nem kívánatos személy társaságából. Ilyenkor, mint „bátyóka” jelentünk meg mellette és már le is volt rendezve a dolog. Nem beszéltük ezt meg előre, de valahogy így alakult ki.
Aztán valahogy szétszóródott a csapat. Én egyetemre kerültem, a srácok dolgozni kezdtek, Linda és a nővére - mivel fiatalabbak voltak nálunk- pedig új haveri társasághoz csapódott. Aztán én is dolgozni kezdtem, és El is veszítettem őket pár évre szem elől.
Aztán egy szeptemberi hajnalon Linda megjelent a buszmegállóban. Biztos észrevette, hogy őt bámultam, mert mosolyogva odajött hozzám beszélgetni. NŐ lett! NA nem az a bombázó, akit minden férfilap a címlapjára szeretne, de csinos volt. Idomai kikerekedtek, felszedett pár kilót, az ajka telt lett. Az alakja és a stílusa pedig tökéletesen passzolt egymáshoz. Kihívó, néha merész, egy-egy kislányos pillantással, mozdulattal. Megőrjített egy pillanat alatt. Nem tudom, hogy voltál-e már hasonló helyzetben: ránézel valakire és tudod, hogy akárhonnét is jött, akármi is a múltja, ő lenne az a személy, akivel jól érezhetnéd magad. Beszélgetés alatt kiderült, hogy fősulira jár és ezután többször fogunk találkozni a buszon, mert nem kollégista. Próbáltam magamban helyretenni a dolgokat, de nem nagyon sikerült: a mérleg egyik oldalán állt, hogy nekem barátnőm van, Linda fiatalabb nálam vagy 8 évvel, most kezdi a főiskolát, ami másból sem áll, csak bulik, pasik, meg néha egy kis szórakozás… a másik oldalon viszont ott volt Ő, aki egyszerűen kell nekem!
Ezután már tényleg többször tudtunk sort keríteni egy kis beszélgetésre, de ezek általában kimerültek abból, hogy én sztorizgattam az én egyetemista éveimről, ő meg mesélt a bulikról és a srácokról, akik csapták neki a szelet. Eltelt újabb három év, én pedig közben szakítottam a párommal és munkahelyet is váltottam. Megint eltűntünk egymás szeme elől. Mígnem egy meleg nyári napon bementem a helyi pubba és kit láttam a pultnál? Lindát. Persze rögtön rákérdeztem a miértjére. Ő elmesélte, hogy az utolsó félévben elkaszálták két tárgyból is, így csak ősszel államvizsgázhat, addig meg valamiből fedeznie kell a költségeit, mert a szülei kijelentették, hogy a sok buli miatti bukást ők nem finanszírozzák. Persze egyre többször néztem be a kocsmába, de úgy nézett ki, hogy hiába: csak beszélgettünk és ha néha el is kaptam egy-egy pillantását, esetleg felcsillant a szeme egy-egy bókomra, a következő pillanatban már máshoz fordult beszélgetni és a helyi bulikban sem tüntetett ki a figyelmével.
Aztán egy falunapon olyan hajnal három környékén belebotlottam Lindába és pár helyi srácba a társaságából - nem voltunk haverok, de jól ismertük egymást, ahogy egy ilyen kis faluban illik. A barátaim már kidőltek, de én még nem voltam fáradt, így megbeszéltük, hogy nálam folytatjuk az estét és kártyázunk egy jót (a póker akkor kezdett divatba jönni). Odaadtam hát nekik a lakáskulcsom és mondtam, hogy menjenek előre, mert nekem még van pár elintéznivalóm a büfénél és a kocsim is el kell vinnem. Nem sokkal utánuk értem haza. A srácok már berendezkedtek a nappaliban és elővették a kártyát meg a zsetonokat is, de Lindát nem találtam sehol. Meg is kérdeztem, hogy hova tűnt, mire közölték, hogy bement a hálószobába, mert kidőlt a fáradtságtól, elvégre egész hétvégén melózott, utána jött ki a buliba is. „Na, ez a dolog is gyorsan véget ért!” - gondoltam, ezért elővettem egy üveg bort, felbontottam és nekiláttunk játszani. Persze én voltam az első kieső. Egy darabig vállaltam az osztást, aztán közöltem a srácokkal, hogy fejezzék be a partit nélkülem, és ledőltem a kanapéra szundítani egyet.
Reggel arra ébredtem, hogy üres a ház. Mivel eléggé nyúzottnak éreztem magam, kimentem a fürdőszobába. Megnyitottam a csapot, beállítottam a vizet, de ekkor eszembe jutott, hogy nem hoztam be váltóruhát.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.82 pont (39 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 A57L 2017. 02. 27. hétfő 03:11
Középszerű.
#5 cscsu50 2017. 01. 6. péntek 23:13
Folytasd.
#4 veteran 2017. 01. 2. hétfő 17:24
Remek ha folytatod.
#3 listike 2017. 01. 2. hétfő 12:38
Nagyon jó. Folytatsd.
#2 vakon54 2017. 01. 2. hétfő 12:14
Lucky11 megérne egy folytatást-e írásod. 10 pont!
#1 Törté-Net 2017. 01. 2. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?