A+ A-

A francia stoppos

Olyan régen történt, hogy talán nem is igaz. De elmondom. Már amire emlékszem belőle.
Egyszerûen imádok autózni. Meg egy kicsit unom is. Na jó, csak a hosszú utakat unom. Ez azért lehet, mert 18 éves korom óta folyamatosan vezetek, és még soha nem volt komolyabb balesetem, és van már akkora rutinom, hogy a vezetés mellett jut időm egyébre is. Így az igazán hosszú távú autózás egy idő után már unalmassá válik, főleg egyedül nem tudok igazán mit kitalálni, ami nem zavarja a vezetést, és mondjuk még fel is dob. Na jó, ha közben szól valami kellemes zene, akkor azért kibírom.
Ilyen útnak néztem elébe sok-sok évvel ezelőtt, akkor is, amikor Budapestről a szülővárosom felé vettem az irányt hétvégére, egy kellemes (no, nem a maihoz hasonlóan döglesztő) nyári nap végén, estefelé. Megvártam, amíg a nagy forgalom kiözönlik a városból az M7-es irányába, már kezdett szürkülni, amikor elindultam. Épp két barátnő között voltam, tehát szabad, mint a madár, senkihez nem kellett alkalmazkodnom az utam során, szüleim sem vártak ébren a vidéki otthonukban, hiszen volt kulcsom, és jeleztem is, hogy későre leszek csak várható. Akkor még nem is tudtam, milyen igazam van. Alig hagytam el a fővárost, amikor eszembe jutott, hogy semmi innivalóm.
És bármennyire is csak 2 óra az út a szülővárosomig, nem szerettem soha ital nélkül utazni. Irány az első útba eső benzinkút. Nem kellett sokat autóznom Budaörsöt elhagyva, talán a 30-as km körül már jött is a következő. Mivel tankolnom nem kellett, ezért hamar lerendeztem a vásárlást. 1 energiaital az esti/éjszakai vezetéshez, és egy literes Cola, csak úgy, magamnak. Már hajtottam is volna ki a kútról, amikor annak a parkoló részén megpillantottam egy nőt.
Kezében tábla, tehát stoppos, közelebb érve hozzá, megláttam az úti célját is, ami kb. 1 órányi autóútra van a szülővárosomtól. Az volt csak furcsa, hogy a város nevében lévő egyetlen magánhangzón nem volt ékezet (pedig kellett volna oda). Mellé érve, megszólítottam. De a reakciójából ítélve nem értett semmit a szavaimból, és csak azt hajtogatta, magára mutogatva, hogy France, France. Jó, akkor próbálkozzunk az angollal. Egész tûrhetően beszéli, így már tudunk kommunikálni.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.36 pont (53 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 A57L 2017. 03. 2. csütörtök 03:03
Jó kis történet.
#6 hairy_pussy 2016. 12. 27. kedd 12:40
nagyon tetszett
#5 listike 2016. 12. 24. szombat 10:24
Tetszett, jó volt.
#4 sunyilo 2016. 12. 23. péntek 19:23
Határozottan jó.
#3 vakon54 2016. 12. 23. péntek 13:14
lezli én a hellyedbe máshova tettemvolna a papírost és fölkerestemvolna az asszonyt.
#2 Andreas6 2016. 12. 23. péntek 13:01
Nagyon jó!
#1 Törté-Net 2016. 12. 23. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?