A+ A-

Álarcban

Stefi harmincöt éves, intelligens, határozott, céltudatos no, s annyira emancipált, hogy idonként hanyatt-homlok menekülnek elole a férfiak. Volt már olyan kapcsolata, amit emigyen kezdett: "Aztán nehogy azt képzeld, hogy olyan ló vagy, amelyre egy életen át tesznek." A férfi erre komoran elhallgatott, aztán elillant akár a kámfor, pedig megítélésem szerint nagyon jó partnere lehetett volna Stefinek.
- Mi a fenének kell ilyet mondanod, hiszen ezt aztán te sem tudhatod elore? - kérdezem kíváncsian.
- Ne képzelje azt, hogy kisajátíthat, jobb ha tudja, hogy nem.
- Úgy beszélsz, mintha fehérmájú lennél. Vagy harcos feminista, aki "Le a fallosz-kultusszal!" feliratú zászlót lengetve vonul a Capitolium elé.
- Nem lengetek zászlót, de ez nálam elvi kérdés. Egyetlen férfi se szóljon bele az életembe. Ezért szakítottam Michellel is. Tudok róla, hogy Stefi évekkel ezelott hosszabb ideig nyutte Párizs köveit, egy francia férfinak volt a menyasszonya. A házasság valamilyen oknál fogva nem jött létre, Stefi hazajött. Amióta én ismerem, mindig azt hangoztatja: esze ágában sincs férjhez menni. Igaz, ilyenkor mindig gyanúsan csillog a szeme. Talán a rejtelmek és szépségek városában történhetett valami, amely az akkor még nagyon fiatal nonek az egyéniségét ilyen irányba hajlította. Már-már szokványos szerelmi csalódásra gondolok, s mérsékelt érdeklodéssel, szinte csak udvariasságból kérdezek rá a meghiúsult házassági tervére. Stefi a tole megszokott nyíltsággal és szabadszájúsággal kezd el mesélni, én pedig megnyúlt fülekkel hallgatom; itt aztán szó sincs szokványos szerelmi csalódásról.
- Ahogy a mostani eszemmel visszatekintek az akkori idokre - A keblei egy kicsit megemelkednek beszéd közben -, azt hiszem egyáltalán nem voltam szerelmes Michelbe. Tetszett nekem, nagyon klassz volt vele az ágyban, imponált a hatszobás lakása és az ötméteres bazinagy kocsija, de igazi lelki kapcsolat sohasem volt köztünk. Ennek ellenére persze nem unatkoztam mellette, mert vidám volt és szellemes, csak a beszélgetéseink mindig nagyon felületesek és földhözragadtak voltak, csak annyira röpködtek magvasabb témák körül, ahogy a tyúkok próbálnak szárnyra kelni az udvarban. Egymás érzelmi énjérol, belso világáról semmit sem tudtunk.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.29 pont (31 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 Andreas6 2017. 02. 5. vasárnap 15:07
Kitűnő. Esetleg valamikor vehetnél egy magyar klaviatúrát, kicsit zavar, hogy pl. ő helyett o-t írsz. Nem fogsz tönkremenni anyagilag!
#5 A57L 2013. 09. 25. szerda 04:32
Nem rossz.
#4 papi 2013. 04. 7. vasárnap 06:58
Szívesen elolvasnám a többi írást is.
#3 wkroki 2006. 04. 28. péntek 01:10
A shaw az Bernard Shaw,ez legfeljebb show!
#2 ferkopa 2003. 04. 18. péntek 13:15
Ez a történet egyik Czére Gyöngyvér könyvben látott napvilágot a nyolcvanas években. Talán oda lehetne biggyeszteni a nevét
#1 Törté-Net 2002. 01. 17. csütörtök 18:00
Mi a véleményed a történetről?