A+ A-

Úrnő

A nő belépett a helyiségbe, ahol már minden el volt készítve… Az asztalon külön féle ostorok, nádpálca, korbácsok, bilincsek, kötelek, szájpeckek…
Várta a megfelelő pillanatot, hogy magához hívassa őt. Megigazította harisnyáját, ami épp hogy csak kikandikált a hosszú szárú csizma tetejéből. Imádta a feketét… Olyan sötét, mint ő maga. Még egyszer körbe sétált mindent. A gyertyák égtek, a tűz is a kandallóban, és ő is égett belülről. Pontosan tudta, hogy mi fog történni az éjjel, és még ő is félt tőle. Mi lesz, ha túl messzire megy…
A férfit pontban fél12kor vezették be a lakosztályba, még épp éjfél előtt, amikor felébrednek a szörnyek. De időben, hogy egy már biztos talpon legyen.
A nő egy sötét sarokból nézte, ahogy letérdel az ajtóban. Hangokat nem hallott, így nem tudta, mi mást tegyen. Szépen térdre ereszkedett, ráül a hátsó lábaira, amiket kis terpeszbe nyitott szét. Kezei a combjain, háta merev. Tekintete a kőpadlót súrolja. A nő megmozdult, felvett egy lovaglóostort a földről, valószínűleg tegnap felejtette itt a kedvese. Az emlékre felforrt a vére, és az sem volt elhanyagolható, hogy egy üres vászonnyi férfi térdel tőle pár méterre. Festetlen bőr… ami nem sokára meg kell, hogy változzon. A férfi meghallotta a neszt, és megrezzent, de nem nézett fel. „Ó, igen - gondolta magában a nő, nagyon jól ki van képezve.”
- Mi a neved? Engem csak úrnőnek hívhatsz.
- A nevem Josh, úrnőm.
- Mit akarsz Josh? Válaszolj.
- Fájdalmat, úrnőm.
- Óhm.. alárendelt vagy? Vagy mazochista?
- Mindkettő, úrnőm.
- A kedvencem, Janik nagyon jól tudja, hogy mit szeretek.
- Akkor most felteszem az utolsó igazán érdemlegest kérdést… Mi a menekülőszavad?
A férfi torkán megakadt a hang, de rekedtesen kinyögte: Ajva, úrnőm.
- Rendben, Ajva, kimondod, ha azt akarod, hogy abbahagyjam?
- Igen, úrnőm.
- Igazán kedvemre vagy, hogy ilyen keveset beszélsz. Ha túl sokat karattyolnál, egy helyes kis feszítő, vagy szájpecek már a szádba lenne. Olvastam a preferenciáidat. Most állj fel, a kandalló peremének tetején van bor. Szomjas vagyok.
A férfi feláll a szolga tartásból, lassan, komótosan sétál a kandallóig, ahogy közelebb ér, érzi, hogy a meleg beszívódik a meztelen mellkasába, a meleg megnyugtatja, tudja itt a helye, szolgál, ezért él. Semmi másért. Annyi zaj volt a fejében még ma reggel, és most.. Minden eltűnt. Felemeli a 2 poharat a peremről és az oda készített bort. Úrnője még mindig ott áll. Kicsit bizonytalan, nem tudja hogy hogyan öntsön a borból. Az asztalon nincs hely, de nem is mert inkább teljesen szétnézni rajta. Gondolkodás nélkül újra letérdelt, de most közvetlen úrnője elé. Elhelyezte a két poharat a lábánál, és mindkettőbe bort töltött.
A nő ezt csendben végig nézte, amikor a lába elé kerültek a poharak, kissé élesebben szívta be a levegőt.
- Ki mondta, hogy te is iszol, kecsesen lehajolt, a fűzőjében a mellei még előrébb nyomultak, megfogta a férfi állát, kényszerítette, hogy a szembe nézzen, majd fogta az egyik poharat felállt és egy hajtásra kiitta. A másikat feldöntötte a lábával. Valamilyen csodával határos módon a pohár nem tört szét, csak csörömpölve odébb gurult, de a bor kiömlött a kőpadlóra.
- Nézd milyen rendetlenséget csináltam miattad, az édes kis pofid miatt. Nyald fel! Ha jó a technikád, a következő, amit nyalsz, az én leszek! Ha megértetted, akkor mondd azt, hogy igen úrnőm.
- Igen, úrnőm.
A férfi elkezdte felnyalni a bort a padlóról, azt várta, hogy rossz íze lesz, de nem, teljesen érezte a bor zamatát. Mintha nem is a földről fogyasztaná. Ekkor a nő, még egy pohárral töltött magának, de már nem tele. Komótosan leült az egyik fotel karfájára, és keresztbe rakta a hosszú csizmás lábait.
„A kibaszott istenit, gondolta magában a férfi - megaláz engem, úgy néz, mintha egy áru lennék a piacon, és én mégis imádom.”
Mikor végzett vele abban a pózban maradt. Mint egy kicseszett kutya. Istenem, a nő imádta. Ezekért a pillanatokért érdemes volt élni, mikor egy férfi, aki feltehetőleg erősebb nála, a lábai előtt hever.. Azt tesz vele, amit akar… és még élvezi is.
- Állj fel, mielőtt megcsókoltatom veled a csizmám orrát.
De a férfi nem is kért engedélyt, hanem rögtön a nő cipőjére vetette magát. Ekkor éles fájdalom hasított a hátába, ami bár elviselhető volt, mégis váratlan és ijesztő.
- Megengedtem? Válaszolj!
- Nem, úrnőm.
- Tehetsz te valamit az én engedélyem nélkül?
- Nem, úrnőm.
- Rossz kisfiú voltál, ezért meg kell, hogy büntesselek. Ez fájni fog, nagyon. Lehet, hogy kimondod a menekülőszavad. Lehet, hogy már képtelen leszel kimondani.
A férfi tekintetén jeges rémület futott végig. A nő megfogta a nyakánál, és álló helyzetbe húzta. A fenébe ez a nő erősebb, mint gondolta. Olyan buján simul rá ez a szerelés. Istenem, mentem elélvez már csak a látványtól is.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.8 pont (25 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#9 zsuzsika 2016. 10. 19. szerda 08:59
Ez a műfaj nekem visszataszító.
#8 sunyilo 2016. 10. 18. kedd 19:23
Van, aki ezt élvezi. Én csak olvasom...
#7 vakon54 2016. 10. 18. kedd 12:24
Lessz folytatása!
#6 deajk2008 2016. 10. 18. kedd 09:21
érdekes történet és azért elment 8p lett...
#5 veteran 2016. 10. 18. kedd 07:52
Ha nekik jó csinálják. Részemről 0 pont.
#4 Andreas6 2016. 10. 18. kedd 07:06
Időnként olvasok ebből a kategóriából is, de szinte mindig megbánom. Nagy az Úristen állatkertje!
#3 A57L 2016. 10. 18. kedd 04:06
Remélem én is.
#2 Pavlov 2016. 10. 18. kedd 04:05
Nagyon jó! Tetszik, hogy a karakterek végül konzisztensen viselkednek. És a s/m is jól meg van írva. Ugye lesz folytatás?
#1 Törté-Net 2016. 10. 18. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?