A+ A-

A biciklitúra

A biciklis monitorom pontosan délután egy órát, nyolcvannyolc perc alatt 27 km eddig megtett távot és százharminchármas pulzust mutatott. A 41 kilométeres táv kétharmadánál jártam, de úgy éreztem, még csak most melegedtem be, kár lenne fél órán múlva már végezni is a tekeréssel. Kirobbanóan jó formában éreztem magamat aznap, 25 éves kisportolt testemnek meg se kottyant ennyi, az őszi napsütés pedig kellemesen melegítette csontjaimat. Már hallom is néhányatokat felhorkanni: „Micsoda? Fiatal, sportos lány, állítólag kirobbanóan jó formában alig több mint 18 km/h átlagsebességgel biciklizik százharminchármas pulzussal? Hát ez nem túl jó eredmény, sőt, igazából elég szánalmas!”. Igazatok is lenne, ez bizony szánalmas is lenne sík terepen, ám dél-Svájc hegyei igencsak magasak, és az utóbbi egy órában szinte végig csak felfelé tekertem. Így már mindjárt nem is rossz, nem igaz? Tervezett utam legmagasabb pontján jártam, innen már szinte végig csak gurulás lefelé. De izmaim még további terhelést követeltek – nem is csoda, hogy a munkahelyi heti ötször nyolc óra íróasztal mögötti tespedés után hétvégén fellázadnak, és követelik a mozgást.
Az út szélén álltam, turistatérképemet bogarászva – ezen a szakaszon nincs érdemi mobil internet lefedettség –, azon tűnődve, hogyan hosszabbíthatnám meg az útvonalamat. A térkép jelzett egy leágazást pár száz méterrel előrébb, földútként feltüntetve, ami a helyi terepviszonyokat ismerve valószínűleg inkább kavicsos-sziklatörmelékes utat jelenthet. Normális esetben nem biciklinek való, de az én biciklim nem egy átlag gép, hanem egy négyezer svájci frankos Specialized Rhyme FSR Comp Carbon 6Fattie vastagkerekű, összteleszkópos mountainbike. Ahol ez nem megy el, ott egy Land Rover Defender sem, már pedig a térkép autóval jártható földutat jelzett. Bukósisakom, könyök- és térdvédőm, valamint jelentős eddigi hegyvidéki és downhill kerékpáros tapasztalatom szintén önbizalmat adott. A kitérő útvonal többé-kevésbé félkörívet írt le az eredeti útvonalomhoz képest, jó pár kacskaringóval. Számításom szerint további kb. negyven-negyvenöt kilométert és úgy két és fél órát adna a távhoz illetve menetidőhöz, ami pont jó. Viszont az út három helyen rengeteg sűrű szintvonalat keresztezett a térképen, azaz három hegygerincen vág át. Lesz jó bőven meredek kaptató és lejtő. Tökéletes.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.49 pont (47 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#10 cscsu50 2016. 10. 2. vasárnap 01:19
nagyon jó
#9 sipospista 2016. 09. 30. péntek 16:43
Nagyon jo.megy a pont
#8 deajk2008 2016. 09. 30. péntek 09:46
nekem tetszett és folytasd... 7p
#7 listike 2016. 09. 30. péntek 09:41
Az utóbbi idők egyik legjobb írása.
#6 veteran 2016. 09. 30. péntek 09:24
10 pont, ha lehetne sokszor.
#5 vakon54 2016. 09. 30. péntek 08:47
Ehez az íráshoz feleségemmel csak annyi a hozzászólásunk hogy 10 pont!
#4 zsuzsika 2016. 09. 30. péntek 08:09
Jól megírt történet.
#3 A57L 2016. 09. 30. péntek 08:07
Szép és jó történet.10P
#2 feherfabia 2016. 09. 30. péntek 06:58
Nagyon szinvonalas!10P
#1 Törté-Net 2016. 09. 30. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?