A+ A-

I knew you were trouble when you walked in

Sziasztok!
A történetem szereplői és alapja valósak, így a neveket természetesen megváltoztattam. Szeretnék egy kis "prológust" írni, mielőtt bárki belekezdene az olvasásba, hogy egyes részek érthetőek legyenek.
Nem bonyolult, annyi az egész, hogy van egy ifjúsági szervezet, ahová pár volt iskolatársammal járunk, vannak idősebbek, fiatalabbak is és hetente összegyűlünk programokat szervezni. Nyaranta táborozni visszük az alsóbb évfolyamos általános sulis gyerekeket, és a tavalyi évben jött egy új arc is (diákként, nem vezetőként mint én, azonban bizonyos okokból kifolyólag majdnem egyidős velem a fiú), akiről az egész sztori szól. A tábor után úgy gondoltam, nem nagyon fogok vele többet találkozni, mivel úgy döntött, ő nem folytatja vezetőként ezt az ifjúságis-dolgot. Többet sajnos nem írhatok magyarázatképp, mert nem tudhatom melyik barátom téved erre az oldalra :)
Átlagos vasárnap este, átlagos éjszaka, átlagos-utálatos hétfő reggel, tök átlagos nap. De már akkor is alig vártam, hogy elérkezzen a kedd délután! A kedd is átlagos volt, bár a fene tudja, alig-alig emlékszem mik történtek körülöttem, annyira rá voltam hangolódva a hazamenetelre és arra, hogy végre találkozhatok azokkal, akiket igazán, tiszta szívből a barátaimnak tartok. Egész délelőtt volt egy furcsa érzésem, hogy valami más lesz, mint eddig, de nem foglalkoztam vele, nem gondoltam, hogy nagy jelentőséget kellene tulajdonítanom egy megérzésnek. Hisz mi lehetne olyan eget rengetően más? Ugyan.
Szokás szerint az elsők között értem be Andival. Szokás szerint mi rendeztük be a termet és szokás szerint rengeteget vártunk, míg szép lassan beszállingóztak a többiek is. Szokás szerint a szokásos csapat állt össze és szokás szerint mindenki bele volt pistulva az okostelefonjába, míg vártuk, hogy elkezdődjön a gyűlés. Egyen-ketten szokás szerint később toppantak be, mi pedig felnézve köszöntünk nekik. És aztán jött a meglepetés, egyáltalán nem szokás szerint. Egy szokásos tag után lépett be egy kevésbé szokásos. Ő. Ő, akiről azt hittem, már soha az életben nem látom többé. Erre ott volt, teljes valójában! Talán még a szám is tátva maradt, miközben szegény Andit a kelleténél nagyobb erővel böktem oldalba.
- Áú! Mi az már? – rivallt rám
- Cssssst. Itt van!!! – suttogtam izgatottan
- KI?! – sivította, amire persze minden kíváncsi tekintet ránk szegeződött. Az Övé is.
Tudta, hogy róla van szó. Láttam rajta. Felvonta a szemöldökét, úgy meredt rám, én pedig elvesztem a tekintetében – szokás szerint, újra meg újra. Neki vannak a világon a legszebb sötétkék szemei, én állítom! Még Somerhalderénél is szebbek. (Ian Somerhalder, színész, többek között Damont alakítja a Vámpírnaplókban – szerk.)
- Ja, láttam. – Andi megvonta a vállát
De... de... de... Hogyan tud ennyire közömbös lenni? Ennyire figyelmen kívül hagyni Őt, amire én képtelen vagyok? Csak énrám van ilyen hatással? Szent ég!
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 4.79 pont (33 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 zsuzsika 2016. 09. 20. kedd 17:04
Nagyon kár volt.
#7 veteran 2016. 09. 20. kedd 13:48
Kár volt leírni.
#6 deajk2008 2016. 09. 20. kedd 11:42
nekem tetszett 8p és folytasd...
#5 genius33 2016. 09. 20. kedd 09:14
Hát ez meg miez?
#4 listike 2016. 09. 20. kedd 07:05
Összevisszaság az egész.
#3 A57L 2016. 09. 20. kedd 05:52
Összevisszaság jellemzi.
#2 feherfabia 2016. 09. 20. kedd 05:41
Olvastam már jobbat is!6P
#1 Törté-Net 2016. 09. 20. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?