A+ A-

Boszorkánypöröly 1. rész

"Bocsásd meg Uram méltatlan szolgád könyörgéseit!
A kételkedés vétkét, a hús átkozott sóvárgásait!
Rombold le, ha tetszik, tévelygéseim katedrálisát!
De, nézd őt, ki ezen a földön megismerte már
A purgatórium minden kínjait. Nézd kezén, lábán
A kenderkötél csókolta sebek lángoló virágjait.
Végtelen kegyelmedben emeld őt magadhoz Uram!
S tedd könnyűvé néki az utolsó kaput!
Add, hogy megtört testét ne gyalázza tovább a máglya,
Vastag füstje gyorsan rejtse el a szájtátik elől.
Ne lássák sápadt, fehér bőrét, a vékony pergament
A Sátán jelét hiába kutató mohó szemek.
A hóhérlegények harapásait égbeívelő nyakán,
Kezük nyomát, a kék bárányfelhőket tejfehér combjain.
Végtelen kegyelmedben emeld őt magadhoz Uram!
S tedd könnyűvé néki az utolsó kaput!
Bűneim, melyeket tudatlanságomban, s a tudatlanságban való csökönyös megrögzöttségemben követtem el, megszámlálhatatlanok. Tudom, számos életen át kell vezekelnem értük, amíg megbocsátást nyerhetek. Rémülettel és szűkölő félelemmel tölt el a gondolat: hányszor fogom érezni a megpörkölődő szőrzet, az égő hús illatát a máglyákért cserébe, amelyeket saját kezemmel gyújtottam meg."
Fáradtan csapta be a szótárt, tette le a tollat. Fájdalmasan nyújtóztatta ki elgémberedett tagjait, konyakot töltött magának, rágyújtott. Aztán lábát a dohányzóasztal füstüvegére emelve, a mély, öblös fotelba süllyedt:
Mari itt hagyott, azt mondta, úgy érzi, hülye picsának nézem, akinek farkamon kívül semmi máshoz nincs köze, ez pedig neki kevés. Nem tehetek szemrehányást ezért, igaza van. Az utóbbi időben kapcsolatunk abban merült ki, hogy munka után felugrott egy - egy futó szeretkezésre, ha itthon voltam. Utána pedig kiürítette a hamutálakat, és rendet rakott a konyhában, de ezt már túlzott gondoskodásnak éreztem, és alig vártam, hogy elmenjen végre. Hagyjon már dolgozni! Hát most hagy! Tűrt, ameddig tűrhetett. Ma feljött, és közölte, hogy ő nem konyhalánynak szegődött mellém, és majd hívjam fel, ha újra normális leszek, s megértem azt, ami teljesen nyilvánvaló. De igyekezzek, mert nem fog sokáig várni! Sajnálom őt, igaza is van, mégis furcsa megnyugvást érzek, végre zavartalanul dolgozhatok.
Tulajdonképpen jól is kinézhetett volna. Egy teniszpályán fehér sortban, uszodában vállasan, sűrűn göndörödő mellszőrzettel, széles fehér mosollyal, napbarnítottan. Arca azonban most leginkább zöldessárga volt, szeme alatt vastag, sötét karikák, állán ki tudja hány napos borosta, hóna alja, ágyéka pedig határozottan szaglott és viszketett. Szóval ugyanolyan reménytelenül elhanyagolt volt mint a szoba, amelynek falait kusza rendetlenségben borították a könyvek. A hatalmas íróasztalt elsárgult fóliánsok és újabb kéziratlapok öntötték el. A könyvek, papírok szétfolytak az egész szobában, kisebb - nagyobb kupacokban hevertek a sar - kokban, székeken, bonyolult ösvényeket hagyva csak a közlekedésnek.
A cigaretta még csak félig égett le, amikor elnyomta az álom. Az asztalon a pohárban maradt bő ujjnyi aranyló folyadék felszínén lassú remegés futott át. Az odakint már jó ideje erejét gyűjtögető vihar hirtelen tört rá a szobára. A valahol a közelben lecsapó villám természetellenes, éles fénnyel világított be az ablakon, amelynek szárnyai a csattanással egy időben kivágódtak. A betörő szél először az égő csikket sodorta a szőnyegre, majd a pohár kezdett a sima üvegfelületen araszolni az asztal széle felé. A vastag szőnyeg tompította az ütődést, így a pohár épen maradt, s gurulva állapodott meg a fotel sarkánál. A kiömlő konyak eloltotta a csikket, csak a szőnyeg megpörkölődött gyapjúszálainak orrfacsaró bűze terjengett a levegő - ben. A huzat régi metszeteket kapott fel, és őrjöngő kavargásban szórta szét őket a szobában.
Rajtuk pentagramma, okkult, mágikus jelek, asztrológiai számítások táblázatai. Boszorkány - szombat vad fantáziájú ábrázolása: Förtelmes, kecske alakú szörnyek hágnak merev, görcsös fütykössel fiatal, vergődő szüzeket. Lángoló máglyákra kötözött elítéltek, arcukon a halál előtti pillanat rettenete..
Fiatal lányt vetnek alá tortúrának, lába terpeszben, keze szétfeszítve egy létraszerű alkotmányra kötözve. A testét fedő rongyok inkább feltárják, mint elrejtik titkos részeit. Arcát nem látni az előrebukó hajtól, csak fehér bőre világít a kormozó fáklyáktól félhomályos pincében. A felszított faszén kékes lidércfénnyel nyaldossa a háromlábú parázstartóban az akkurátusan felsorakoztatott fogókat, pálcákat.
A két tagbaszakadt hóhérlegény türelemmel vár, tudják, aki idekerült, az már az övék. Innen csak egy út vezet kifelé, de annak a végén is ők állnak. Egyikük megemeli néhányszor a fújtatót, a parázs hálásan felragyog, majd ellenőrzi a lapos végű pálca izzását. Az néhány ujjnyi távolságról is mohón zsugorítja össze alkarjának dús szőrzetét. Az égő szőr szaga gyorsan terjed a levegőtlen helységben.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.61 pont (140 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#14 papi 2013. 10. 19. szombat 10:53
Tetszik.
#13 A57L 2013. 09. 20. péntek 04:15
Nem rossz.
#12 Hidrox 2003. 05. 29. csütörtök 14:38
Zseniális.
#11 Kefe 2003. 04. 15. kedd 11:25
Misztikus, sejtelmes, magávalragadó.
10.
#10 Aretino 2002. 12. 9. hétfő 19:47
Szinte irodalmi színvonalú.
#9 xxe 2002. 09. 3. kedd 13:23
Kiváló.10p
#8 hzsolt 2002. 04. 7. vasárnap 08:51
Hát persze, azért egy-két hetet igényel:-)
#7 Ildica 2002. 04. 5. péntek 02:23
Zsolt,ha szépen megkérem,folytatod?:-)
#6 hzsolt 2002. 04. 4. csütörtök 15:23
az igazság az, hogy a folytatását nem terveztem, de lehet hogy érdemes lenne
#5 Ildica 2002. 04. 3. szerda 07:07
Hmm nekem kicsit kusza...megérné hogy folytatása legyen.
#4 gugenheim 2002. 04. 1. hétfő 23:09
Igényesen megírt történet, nem bánnám, ha több is megjelenne ebből a stílusból.
#3 Kritikus 2002. 04. 1. hétfő 01:38
Érdekes, de nem rossz.
#2 kopika 2002. 03. 31. vasárnap 20:32
a következő frissítésnél ennek a folytatását szeretném olvasni!:)
#1 Törté-Net 2002. 01. 17. csütörtök 18:00
Mi a véleményed a történetről?