A+ A-

Boszorkánypöröly 1. rész

"Bocsásd meg Uram méltatlan szolgád könyörgéseit!
A kételkedés vétkét, a hús átkozott sóvárgásait!
Rombold le, ha tetszik, tévelygéseim katedrálisát!
De, nézd őt, ki ezen a földön megismerte már
A purgatórium minden kínjait. Nézd kezén, lábán
A kenderkötél csókolta sebek lángoló virágjait.
Végtelen kegyelmedben emeld őt magadhoz Uram!
S tedd könnyűvé néki az utolsó kaput!
Add, hogy megtört testét ne gyalázza tovább a máglya,
Vastag füstje gyorsan rejtse el a szájtátik elől.
Ne lássák sápadt, fehér bőrét, a vékony pergament
A Sátán jelét hiába kutató mohó szemek.
A hóhérlegények harapásait égbeívelő nyakán,
Kezük nyomát, a kék bárányfelhőket tejfehér combjain.
Végtelen kegyelmedben emeld őt magadhoz Uram!
S tedd könnyűvé néki az utolsó kaput!
Bűneim, melyeket tudatlanságomban, s a tudatlanságban való csökönyös megrögzöttségemben követtem el, megszámlálhatatlanok. Tudom, számos életen át kell vezekelnem értük, amíg megbocsátást nyerhetek. Rémülettel és szűkölő félelemmel tölt el a gondolat: hányszor fogom érezni a megpörkölődő szőrzet, az égő hús illatát a máglyákért cserébe, amelyeket saját kezemmel gyújtottam meg."
Fáradtan csapta be a szótárt, tette le a tollat. Fájdalmasan nyújtóztatta ki elgémberedett tagjait, konyakot töltött magának, rágyújtott. Aztán lábát a dohányzóasztal füstüvegére emelve, a mély, öblös fotelba süllyedt:
Mari itt hagyott, azt mondta, úgy érzi, hülye picsának nézem, akinek farkamon kívül semmi máshoz nincs köze, ez pedig neki kevés. Nem tehetek szemrehányást ezért, igaza van. Az utóbbi időben kapcsolatunk abban merült ki, hogy munka után felugrott egy - egy futó szeretkezésre, ha itthon voltam. Utána pedig kiürítette a hamutálakat, és rendet rakott a konyhában, de ezt már túlzott gondoskodásnak éreztem, és alig vártam, hogy elmenjen végre. Hagyjon már dolgozni! Hát most hagy! Tűrt, ameddig tűrhetett. Ma feljött, és közölte, hogy ő nem konyhalánynak szegődött mellém, és majd hívjam fel, ha újra normális leszek, s megértem azt, ami teljesen nyilvánvaló. De igyekezzek, mert nem fog sokáig várni! Sajnálom őt, igaza is van, mégis furcsa megnyugvást érzek, végre zavartalanul dolgozhatok.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.59 pont (138 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#14 papi 2013. 10. 19. szombat 10:53
Tetszik.
#13 A57L 2013. 09. 20. péntek 04:15
Nem rossz.
#12 Hidrox 2003. 05. 29. csütörtök 14:38
Zseniális.
#11 Kefe 2003. 04. 15. kedd 11:25
Misztikus, sejtelmes, magávalragadó.
10.
#10 Aretino 2002. 12. 9. hétfő 19:47
Szinte irodalmi színvonalú.
#9 xxe 2002. 09. 3. kedd 13:23
Kiváló.10p
#8 hzsolt 2002. 04. 7. vasárnap 08:51
Hát persze, azért egy-két hetet igényel:-)
#7 Ildica 2002. 04. 5. péntek 02:23
Zsolt,ha szépen megkérem,folytatod?:-)
#6 hzsolt 2002. 04. 4. csütörtök 15:23
az igazság az, hogy a folytatását nem terveztem, de lehet hogy érdemes lenne
#5 Ildica 2002. 04. 3. szerda 07:07
Hmm nekem kicsit kusza...megérné hogy folytatása legyen.
#4 gugenheim 2002. 04. 1. hétfő 23:09
Igényesen megírt történet, nem bánnám, ha több is megjelenne ebből a stílusból.
#3 Kritikus 2002. 04. 1. hétfő 01:38
Érdekes, de nem rossz.
#2 kopika 2002. 03. 31. vasárnap 20:32
a következő frissítésnél ennek a folytatását szeretném olvasni!:)
#1 Törté-Net 2002. 01. 17. csütörtök 18:00
Mi a véleményed a történetről?