A+ A-

A magány elűzése

Ez a nap is csak úgy indult, mint az összes többi. Álmatlan éjszaka után, nehéz volt a reggel. Sok rémálom kerülgetett mostanában. Izgultam a felvételi miatt, a nyakamba szakadt a sok munka, és mellette ott volt az a borzalmas magány is. Bár sok ember vett körül munka közben, és a család is mellettem ált, mégis magányosnak éreztem magam. Egyedül voltam. Nem éreztem lelki társamnak senkit sem. Sokszor elgondolkoztam, velem van a hiba. Valamit nem csinálok jól, talán túl akaratos vagyok. Egyfolytában csak gondolkoztam, és kattogtak az agyam fogaskerekei. Mi nem stimmel? Hol a probléma? De nem jöttem rá. Ezért voltak a fárasztó esték.
Mikor haza tértem Budapestről kis falumba, azt hittem visszakapom a régi barátaimat, de nem így történt. Mindent újra kellett kezdem. Új munka, új barátok, új partner. Utóbbival eléggé megszenvedtem, és most sem tudom helyesen cselekszem-e.
Már az első napomon tudtam az új munkahelyen, valami más lesz. Valami olyan fog történni, amit nem is megbánok, de nem tudom jól tettem e. Visszatérve a reggeli felkeléshez, ilyen gondolatok keringtek a fejemben.
Kimásztam az ágyból, és fáradt szemekkel a tükörben rám nézett egy idegen arc, egy ismeretlen test. Nem éreztem magaménak a testet, amiben vagyok. Felvettem hófehér köntösömet, és kimentem rágyújtani. Ez volt a reggel első cselekedete. Amikor még nem kellett azzal foglalkoznom pár percig, hogy gyorsan el kell készülnöm, ma is jó arcot kell vágnom az összes vásárlónak, és jópofiznom kell a főnökömnek, miközben minden egyes mozdulata valahogy irritált. Miután kicsit magamhoz tértem, és úgy ahogy már emberi formát öltöttem, csak az volt hátra, hogy kontyba fogjam hajam, és felüljek a biciklimre hogy elinduljak dolgozni.
Mindig ügyes voltam, és pontosan végeztem a munkámat, de ez a nap valahogy más volt. Feszült voltam, és ingerült, úgy éreztem sosem lesz vége a mai napnak. Már késő este felé járhatott az idő, amikor odakint hírtelen nagy szélvihar alakult, és elkezdett a fekete égbólt eső formájában megindulni lefelé. Csak esett és esett, és nekem hírttelen eszembe jutott, hogy elfogok ázni hazafelé. Mikor már közeledett a megválltó záróra, csak arra tudtam gondolni, hogy nem akarok haza menni. Félek a magánytól, aki a szobám sarkában ücsörögve csak arra vár, hogy én haza érjek. Mire a takarításra került a sor, már csak én voltam bent, és főnököm.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.29 pont (28 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#9 sipospista 2017. 01. 16. hétfő 23:15
Nemrossz
#8 cscsu50 2016. 09. 6. kedd 08:25
Nagyon gyenge
#7 veteran 2016. 09. 2. péntek 07:35
Gyenge,
#6 sunyilo 2016. 09. 1. csütörtök 10:06
Faék...
#5 gyuri0926 2016. 09. 1. csütörtök 08:37
Jó kis kurva vagy szívem
#4 zsuzsika 2016. 09. 1. csütörtök 07:05
Gyenge volt.
#3 A57L 2016. 09. 1. csütörtök 06:52
Csatlakozom és kár érte.
#2 listike 2016. 09. 1. csütörtök 06:38
Nagyon közepes.
#1 Törté-Net 2016. 09. 1. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?