A+ A-

A kopasz énekesnő 2. rész

Reggel, mire a nap felkel, mi is felöltözünk. Mary szeme dagadt, alatta sötét karikák, nem sokat aludt az éjjel, hiszen előbb a gróf fia szuttyongatta a sötétben, aztán nekem magyarázta, hogy ő nem kurva, meg hogy mit tehetett volna, nem mond itt senki nemet a fiatalúrnak. Nem szólok semmit, mit mondhatnék, csak abban reménykedtem, hogy nem mondja el senkinek, hogy hozzám is hozzámért az az ember, hogy nem sikítottam, haraptam, nem védtem meg magam.
Igor, a hatodik inas velünk egyidőben lép a folyosóra, együtt sietünk a cselédlépcsőn lefelé. Furcsa, külföldi fiú, a gróf fiával együtt érkezett. A neve is idegen, szokatlan dolgai vannak, még a ruhája is furcsa volt, amikor először jött. Aztán persze a komornyik kiutalta neki a libériát, azóta ugyanúgy öltözik, mint a többi inas, csak tejfelszőke haja világít másként a sötétkék kabát felett.
Mind szaladunk, nem akarunk elkésni, mert a házban rendnek kell lennie. Mire az urak felkelnek a tüzeket meg kell rakni, szobákat takarítani, meleg vizet kell forralni, és reggelit kell előkészíteni. Mary, meg Igor a kandallókat tisztítják először, meg a spalettákat nyitják, én a konyhába szaladok. A szakácsnő, Mrs Smith még nincs ott, de tudom a dolgom, tüzet rakok, vizet hozok. Némán, serényen dolgozom, nincs kedvem dudorászni, még mindig az éjjel történteken jár az eszem. Mire Mrs Smith belép, már ég a tűz, és a nagy kondérban melegszik a víz. Szigorú asszony, de igazságos, látom most is helyeslően bólint. Gyorsan kiadja a feladataim, és én futok az istállóba, meg a kertbe, hogy tejet hozzak, meg zöldséget és tojást szedjek össze. Mire reggel kilenckor az urak felkelnek, a reggelinek el kell készülnie, meleg zsömlével, frissen sütött tojással. Nincs zsivaj, halk beszélgetés hallatszik csak, mindenki annyit vet oda a másiknak, ami elég, hogy a munka gördülékenyen haladjon.
Mrs Smith azt mondja, friss vaj kell, hát leülök, kezemben a fa, szorítom a lábam közé a köpülőt. Sose éreztem még így köpülés közben, ahogy a dézsát a lábam közé szorítom, ahogy a tejszínt verem a fával, a dézsa a combjaim között úgy rezeg, hogy még fenn, a szemérmemnél is érzem. Egészen le kell hajtanom a fejem, hogy ne lássék, hogy forró az arcom, pedig senki sem figyel, én meg csak egyre gyorsabban emelem a kezem, zuhog a fa a dézsában.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.65 pont (26 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 Ulysses 2017. 03. 30. csütörtök 21:08
Végül nem készült hozzá folytatás?
#7 zsuzsika 2016. 08. 14. vasárnap 08:47
Kissé vontatott.
#6 veteran 2016. 08. 5. péntek 06:48
Kezdetnek jó, folytasd,
#5 vakon53 2016. 08. 1. hétfő 15:31
Várjuk feleségemmel a folytatást.
#4 sunyilo 2016. 08. 1. hétfő 12:03
Jó lesz ez, kicsit vontatott, de folytasd!
#3 A57L 2016. 08. 1. hétfő 07:59
Ezért kár volt.
#2 feherfabia 2016. 08. 1. hétfő 06:13
Nem tetszett!
#1 Törté-Net 2016. 08. 1. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?