A+ A-

A szívek zenéje

Kata aznap reggel izgatottan kelt ki az ágyból. Igen, ez is bekövetkezett. Hallotta agyában a szavak kattogását. Csak három igenre van szüksége. Három igen, és megváltozik az élete. Mióta zenét tanul azóta erre a pillanatra vágyott. Sebestyén Katát csodás hanggal áldotta meg a sors, s most ezt kamatoztatni szerette volna. Nem csoda tehát, hogy mióta felkelt mást sem csinált, mint skálázott, énekelt és gyakorolt. Egyszer csak nyílt az ajtó és belépett legjobb barátnője Rebeka.
- Elkészültél már? Indulnunk kell.
- Persze, csak még a sminkem megigazítom. - hangzott a magabiztos válasz.
- Hagyd már, gyönyörű vagy minden nélkül is. A hangodra kíváncsiak, nyugodj meg. - nevetett Rebeka.
- Persze, de akkor is. Csak egy pillanat.
Rebeka egy elégedett mosolyt erőltetett arcára, büszke volt arra, hogy Kata végre jól érzi magát a bőrében, ráadásul magabiztosabb, mint eddig bármikor. Nagy sokára pedig már Kata is megjelent a nappaliban.
- Indulhatunk? - hangzott a kérdés Kata édesapja szájából.
Kata csak biccentett, összeszedte minden cuccát és már indultak is. A lány ekkor még nem is sejtette, hogy élete legnagyobb kalandjára indul.
Eljött hát a perc. Kata egyre idegesebb lett, nem tehetett róla, mégis csak egy nagy színpad és neves kritikusok. Most mi lesz vele?! Soha nem izgult még fellépés előtt, most mégis remegett minden porcikája.
- Sebestyén Kata, te következel. - mondta az egyik háttérember.
Ki a levegőt és be. És már ott is a rengeteg ember. Kata azt sem tudta hirtelen mi van. Egy bársonyos de valahogy markáns hang zökkentette vissza a való világba. Nem más, mint Őry Gergő, a nagyszerű gitáros szólt hozzá:
- Szia, mutatkozz be, kérlek! Aztán mutasd meg mit tudsz! - bíztatta, majd egy féloldalas mosoly jelent meg az arcán egy kacsintás kíséretében.
Ettől a kacsintástól Kata ismét elveszett, alig tudta kinyögni saját nevét, de azért megbirkózott vele:
- Sebestyén Kata vagyok, húsz éves. Nagy álmom, hogy énekes legyek, apukám szerint előbb tudtam énekelni, mint beszélni. - próbálta oldani leginkább saját feszültségét.
- És mit fogsz nekünk énekelni? - ugyanaz a hang, ugyanaz az ember és ugyan az a mosoly. Itt a vég! Vagy még sem?
- Imádom Caramell számait, így a Dal nem hagy el c. dalt hoztam.
Amint kimondta, megszólalt a zene, Kata pedig csak állt. Egy hang sem jött ki a torkán. Már a sírás kerülgette, mikor Gergő leállítatta a zenét, odasétált a lányhoz, kivonszolta a színfalak mögé és a többi zsűritaggal nem törődve próbált lelket önteni a lányba. Persze maga sem tudta miért.
- Figyelj...Kata, ugye? - a lány bólintott. - Nyugalom! Be a levegőt, majd ki! Jobb már? Na, most visszamész, felállsz arra a színpadra és megmutatod mit tudsz! Gyerünk!
Azzal Gergő visszatért helyére, Kata még vett pár mély lélegzetet, majd intett, hogy indulhat a zene. Ott a háttérben kezdett bele a dalba, majd fokozatosan merészkedett újra a színpadra. Gergő arcán elégedett mosoly ült, ugyan is a lány csodálatosan énekelt. Egyszerűen nem hitte el. Kata csak úgy szárnyalt és már nem volt határ. Ez az ő terepe, ezt szeretné csinálni. Nem csoda tehát, hogy bejutott. Viszont a meglepetés csak ez után jött. A mentorok kiválasztották mentoráltjaikat. Kata pedig nem kerülhetett volna jobb helyre, mint Őry Gergő kezei közé. Mikor az első után következő első beszélgetést kezdték, Gergő huncutul megjegyezte:
- Azért ez nélkülem nem ment volna, igaz? - és ugyan az a fél mosoly, amiért Kata meg tudta volna fojtani. Folyamatosan zavarba hozta vele.
- Hát azért ne túlozzon, ehhez én is kellettem. - maga is meglepődött, honnan jön ez a válasz. De nem érdekelte, kimondta.
Gergő csak nevetett, valahogy Kata egyszerűsége és hangja elvarázsolta. Ő érezte, ez nem csak munkakapcsolat. Többet szeretett volna. Sokkal többet.
Eljött tehát a közös munka ideje. Kata rengeteget tanult Gergőtől, bár a srác nem énekes volt. Jöttek a fordulók, a folyamatos továbbjutások, az egyre több ünneplés. A végére már csak Kata maradt Gergő mentoráltjai közül, nem csoda, hisz vele foglalkozott a legtöbbet, s ahogy egyre jobban megismerte a lányt, úgy szeretett bele fokozatosan. Kata sem tudott mit tenni magával, egyre jobban megkedvelte Gergőt. Volt, hogy már kellemetlenül is érezte magát a közelében, míg nem eljött a döntő pillanata és a duettek ideje. Kata nem is sejtette, hogy Gergő nem csak a gitárjátékhoz virtuóz, de az ének is elég jól megy neki. Na jó, valljuk be őszintén, valamiért mentor lett. Gyakorlás gyakorlás hátán, szerelmes dalok, s nem csak a színpadon kerültek egymáshoz egyre közelebb. Gergő Enrique Iglesias Hero című számát választotta és csodás duett feldolgozást írt hozzá. Pillantást pillantás követett, érintést érintés, mosoly mosolyt, míg nem elcsattant az a bizonyos első csók. Katát egyszerűen meglepetésként érte. Érzéki volt mégsem vad. Édes és puha, a lány viszont megszakította.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.32 pont (31 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#9 zsuzsika 2016. 11. 2. szerda 10:06
Romantikus,nyálas,írjátok.De néha ilyen is kell.
#8 Pavlov 2016. 10. 17. hétfő 00:37
Nekem ez túl romantikus volt.
#7 sunyilo 2016. 07. 2. szombat 16:35
Tetszetős...
#6 vakon53 2016. 06. 30. csütörtök 12:18
Feleségemnnek s nekem nagyon de nagyon tetszett úgyhogy ezcsak 10 pontlehet.
#5 veteran 2016. 06. 30. csütörtök 08:22
Valamikor ilyen is volt.Tetszett. 10 pont.
#4 listike 2016. 06. 30. csütörtök 07:03
Nekem túl nyálas volt.
#3 feherfabia 2016. 06. 30. csütörtök 06:55
Tetszett!
#2 A57L 2016. 06. 30. csütörtök 05:03
Sajnos nem kötött le.
#1 Törté-Net 2016. 06. 30. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?