A+ A-

A kondigépen

Jessica és Kevin számára ez az este is ugyanolyannak indult, mint az összes többi. Kevin, aki fotós volt, éppen az egyik színes divatlapba szánt képeit hívta elő a sötétkamrában, Jessica pedig a fürdőszobában lefekvéshez készülődött. Egészen pontosan a férjével, Kevinnel való lefekvéshez. Remélte ugyanis, hogy ma talán másképp lesz, mint eddig. Az utóbbi hetekben szinte minden este így indult, és végül menetrendszerűen úgy ért véget, hogy Kevin hajnalig a képekkel szöszmötölt, Jessica pedig kielégítetlenségében és bánatában valamelyik szerelmesregényéhez fordult, és egész éjjel olvasott. A lány úgy döntött, ma végre változtat a dolgon.
Kevin azóta nem ért hozzá, hogy elkezdte ezt a munkát. Jessica biztos volt benne, hogy a férje a modellekkel nemcsak a fotózással foglalkozik...de ez nem mehet így tovább, gondolta. Ma különösen készült meglepni a férjét: csábos bordó harisnyakötőt és hasonló színű selyem alsóneműt vett fel, egy rikító piros tűsarkú cipővel. Belebújt egy egyszerű köntösbe is, és belopakodott a férje után a filmelőhívó helyiségbe. Hátulról megölelte, lenyúlt az ágyékához, és a fülébe búgta:
- Hagyd ezt most abba, drágám! Fogadjunk, hogy ennél sokkal jobb ötletem van!
A férfi lehunyta a szemét, felnyögött, de mégis elhúzta a lány kezét egyre feszülő nadrágjáról.
- Ne zavarj most, Jessica, nem látod, hogy dolgom van? - mordult rá, kimértséget erőltetve a hangjára. De az asszony nem adta fel.
- Hetek óta hozzám sem nyúltál. Talán már nem szeretsz? - kérdezte sértődötten. Kevin ismét mormogott valamit, bosszúsan lecsapta a felszereléseit, és sarkon perdült.
- Én nem szeretlek? ÉN? Amióta együtt vagyunk, folyton csak követelőzöl, mindig több és több kell, luxusból, pénzből, szexből... és én mit kapok cserébe? Csak sértegetéseket. Nekem a fotózás az életem, nemcsak a hobbim, életforma is. De ezzel keresem a pénzt is. Ez a munkám!
- Ó, hogyne! A munkád! És közben azért nem vetsz meg egy kis élvezetet sem, igaz? - szólalt meg élesen Jessica. - Ne nézz már hülyének, azt hiszed, nem tudom, miket művelsz azokkal a kis cafkákkal? Ezt nevezed te művészetnek? Mi? - az asszony már kiabált. - Nem is tudom miért mentem hozzád. A házasságunknak semmi értelme. - tette hozzá halkabban. A férfi csak állt és nézte őt némán. De az asszony folytatta, cinikus hangon.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.45 pont (155 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#9 A57L 2014. 03. 11. kedd 06:29
Nem tetszett.
#8 okostóni 2003. 08. 20. szerda 06:45
gyatra
#7 Ildikó 2003. 03. 24. hétfő 13:21
igen,olyan aranyos....
#6 kac 2003. 03. 1. szombat 14:24
nagyon aranyos a vége!
#5 TheChronic 2003. 01. 11. szombat 16:47
A végére szép lesz...olyan amerikai..
#4 erv 2002. 08. 18. vasárnap 01:08
elég gyenge

#3 nev 2002. 04. 1. hétfő 00:39
kitűnő
#2 ? 2002. 03. 28. csütörtök 22:53
#1 Törté-Net 2002. 01. 17. csütörtök 18:00
Mi a véleményed a történetről?