A+ A-

Az első szerelem 1. rész

- Nos? – kérdezte azzal a pofátlanul magabiztos mosollyal az arcán, amiért egykor annyira odavoltam.
- Rendben. – feleltem, miközben nekinyomott a falnak, és végigcskókolta a nyakam.
Előzmény:
Körülbelül a gimi második évében alakult ki bennem ez az érzés. Nagyon furcsának találtam, hogy egy olyan fiú tetszik nekem, aki senki másnak. Nem a legtökéletesebb a teste, nem a leghelyesebb az arca, de valami mégis megfogott benne. Volt Krisztiánban valami különös vonzerő. Valami különös, ami mágnesként vonzza az érzéseimet önmagához. Lassan alakult ki a szerelem érzése. Lassan, mint egy hegység képződése. A szerelmem rétegei egymásra rakódtak, akár a föld. Ittam minden szavát, éheztem a pillantására. Igyekeztem a közelében lenni. Teljesen az ujja köré csavart, és sajnos ezt ő is pontosan tudta.

Egy nap írt nekem. „Szia baby. Tetszett ma a szoknyád :)”. A szívem a torkomba ugrott. Ő! Ő írt nekem! És tetszettem neki!
Nyugodj meg! – mondtam magamnak. – Írj vissza.
„Szia. :) Köszönöm.” – elég béna, de sebaj.
„Tudod régóta figyellek.” – Te jó ég! Mi lesz ebből?
„Igen?”
„Bizony. És nagyon tetszik amit látok. ;)” – Pontosan ezt akartam nem? Hiszen azért viseltem az utóbbi időben megannyi kihívó ruhát, hogy neki feltűnjek végre.
„Öhm…”
„Zavarba hoztalak? Pedig reméltem hogy ellazultan tudunk beszélgetni . :)”
„Miről akarsz beszélgetni?”
„Tudod, ma amikor lehajoltál előttem… - jah, hát igen. Rövid szoknya volt ma rajtam, és leesett a tollam… Nem tehetek róla hogy pont mögöttem állt… - egy bizonyos testrészem szinte azonnal reagált…”
„Hmm igen?” – ezek szerint bevált a tervem.
„Bizony. És tudod szívem, azóta is úgy van.”
„Ez lehetséges egyáltalán?”
„Láthatod. Viszont én így nem tudok pisilni. Szóval ki kéne elégülnöm. Mit szólsz? Segítesz?”
„Hogyan tudnék segíteni? :)”
„Mit szólnál ha küldenél nekem pár képet, aztán a többit meglátjuk? ;)”
„Hmm. Rendben. :)”
Ha tíz képet nem küldtem neki, a mellemről, a seggemről, és a meztelen testemről akkor egyet sem. És ettől a perctől kezdve, a barátságunk átalakult egy bizarr szexképküldős kapcsolattá. Minden féle fotót látott rólam. Volt hogy beültem otthon a szaunába, és a vele szemben lévő tükörben fotóztam a teljesen meztelen izzadságcseppes testemet. Aztán a dolog kezdett elfajulni. Egyre durvább dolgokra kért, ő pedig semmit sem küldött. Azt mondta, majd élőben szeretné viszonozni. A szerelmem nem csökkent, és ezek az átbeszélgetett esték borzasztóan izgatóak voltak, azonban kételyeim támadtak. Talán mégsem kellett volna ennyire megmutatni magam. És hogy mennyire igazam volt.

Harmadik év vége felé közeledtünk. Egy áprilisi napon Krisztián megkeresett a folyosón, és kirángatott a barátaim köréből. Megfogta a könyököm, és feltűnően durván beterelt a takarítószertárba. Ránk zárta az ajtót, és feltette egy olyan polcra a kulcsot, amit egyáltalán nem érhetek el a 167 centimmel. A földre lökött. Megrémültem.
- Jólvan ribanc. Figyelj, vázolom a helyzetet. Te, mostantól minden nap, a harmadik szünetben le fogsz szopni engem ebben a szertárban.
- Hogy? Először is, nem vagyok ribanc – felálltam a földről, hogy a szemébe nézhessek, de vissza tolt térdre. – másodszor, ki van zárva.
Puff, akkora pofont kaptam, hogy a sarkamra kellett ülnöm a lendület miatt.
- Tudod drágám, reméltem hogy ellenkezni fogsz. Először is, de igen, te egy ribanc vagy ha annak nevezlek. Másodszor pedig, az fog történni amit én mondok, mert ha az emlékezetem nem csal, legalább ötven meztelen képem van rólad, amit ha nem akarsz viszontlátni az interneten, akkor igenis azt fogod tenni amit én mondok.
- Te most zsarolsz?
- Jól látod a helyzetet. Szóval? Megér ez neked ennyit nem igaz? Minden nap egy szopás nem olyan nagy dolog. Cserébe pedig nem köszön vissza az aktfotód a facebookon. Mit gondolsz? – és persze itt megkaptam a jellegzetes „Krisztián-féle-mosolyt”.
Gyorsan végiggondoltam a lehetőségeimet. Sajnos igaza van. Rengeteg képet küldtem neki. Már megbántam. De a múltat megváltoztatni nem tudom. Ezen kívűl pedig még mindig szerettem minden porcikáját.
- Megígéred hogyha megteszem amit kérsz, akkor nem töltöd fel sehova a képeimet?
- Megígérem. Egyenlőre.
- Rendben. Beleegyezem.
- Tudtam én hogy okos kis punci vagy. – meglepett a megszólítás, de attól tartok meg kell szoknom. – Most kezdjük. Szabad a terep bébi. Nyomasd! – lehúzta a sliccét, és elém tárult a méretes farka. Sosem láttam még ekkorát, és ilyen szépet. Elkezdtem nyalni a makkját. Óvatosan, finoman, úgy ahogyan a videókban láttam. Amikor megmerevedett, lassan elkezdtem bekapni a számba. Szívogattam, és kissé harapdáltam is. Ő megmarkolta a hajam, és elkezdte mozgatni a fejem. Fájt, de elviseltem. Elviseltem, mert tudtam hogy ez az egyetlen lehetőségem. Aztán a farka, amit eddig alighogy félig tudtam bepréselni a számba, most hirtelen tövig becsúszott. A torkom megfeszült. Öklendeztem, de folytattam. Mindössze néhány percig tartott a szenvedésem, mert hátrahajtott fejjel egy hatalmasat élvezett. Gyakorlatilag mintha egy bomba robbant volna a számban. Nem húzta ki a falloszát, ezért nyelnem kellett. Nyeltem, mintha csak vizet innék. Amikor minden eltűnt a számból, kivette. Azt mondta tisztítsam meg. Így hát lenyaltam az egészet. Aztán a golyóit is le kellett nyalnom. Végül, amikor már teljesen kihasználta a számat, felhúzta a cipzárját, és megpaskolta a fejem, mintha csak egy kutya lennék.
- Szuper voltál szivi. Ügyes kis kurva vagy. Holnap ugyanekkor ugyanitt. Ha nem leszel itt, megbüntetlek. - ezzel kinyitotta az ajtót, és kiment. Engem pedig ott hagyott az ondóval teli számmal a hányingerrel, a megalázottság érzésével és a könnyeimmel küszködve.
Folyt. köv.
Szavazz Te is!

Átlag: 4.63 pont (51 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#13 xyagon 2017. 01. 1. vasárnap 02:19
Gyenge iromány. Nem a legjobb.
#12 zsomberos 2016. 11. 22. kedd 13:07
Egyszer el lehet olvasni
#11 lyzzike 2016. 08. 1. hétfő 00:42
volt már jobb is, elmegy
#10 papi 2016. 07. 6. szerda 17:11
Nem nagy szám
#9 Andreas6 2016. 06. 25. szombat 04:52
Ennél lejjebb már nem nagyon lehet menni. Borzalmas.
#8 sunyilo 2016. 06. 24. péntek 22:49
Elfogadható.
#7 vakon53 2016. 06. 23. csütörtök 15:48
Ellehetettolvasni.
#6 Kisíró 2016. 06. 23. csütörtök 15:41
Egynek éppen elmegy...de nem az igazi...
#5 veteran 2016. 06. 23. csütörtök 09:49
Borzasztó rossz!
#4 listike 2016. 06. 23. csütörtök 07:02
Ne bajlódj az írással, mert ez úgy rossz ahogy van.
#3 feherfabia 2016. 06. 23. csütörtök 06:25
Gyenge!
#2 A57L 2016. 06. 23. csütörtök 04:32
Ez említést sem érdemel.
#1 Törté-Net 2016. 06. 23. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?