A gyönyör vad formája

Mint ahogy szokott lenni, jött a hétvége és én már nagyon vártam. Vártam, hogy bulizni menjek és kiszemeljem áldozatom, aki olyan dolgokat tesz a testemmel, mint még senki. Barátnőimmel szombat délelőtt megbeszéltük, hogy hány órakor, hol találkozunk, és vetjük bele magunkat az éjszakába. Persze ezt megelőzi az a fajta készülődés, amiért a férfiak nincsenek oda. Gondolkodtam, mit vegyek fel, hogy igazán csábító legyek és felhívjam magamra a figyelmet.
Ekkor eszembe jutott a tűzpiros, mély dekoltázsú szexi miniruhám, amit eddig nem mertem felvenni. Kicsit késésben voltam a készülődéssel, ezért így egyszerűbb választásnak is tűnt. Felvettem előbb a hozzá illő melltartómat, melytől kebleim még feszesebbek lettek, és a nyári melegségtől már amúgy is csillogtak a lemenő nap sugaraiban. Majd felkerült rám a tűzpiros tangám is, viszont már olyan vágyban égtem, hogy kezemmel végigsimítottam igazán kerek és feszes fenekemet. Majd továbbsiklott előre, szép lassan a kebleimre, amit egy kicsit megmarkoltam, így még inkább lázban égtem. Szép lassan felhúztam formás lábaimra a combfixet. Itt sem bírtam ki, hogy ne érjek magamhoz, és benyúltam a bugyimba, és kicsit simogattam magam. Mikor észrevettem, hogy kezdek nedvesedni, abbahagytam, hiszen még fiatal az éjszaka. Majd felkerült a ruha is. A látvány még engem is zavarba hozott. Tudtam, hogy ez az este más lesz...
Este 10 óra. A városban végre egymásra találtunk a barátnőimmel, akikkel még előbb beültünk egy lokálba, ahol már amúgy is hangos zene szólt és tele volt prédával. Mindenki rendelt magának valami italt. Én nagyon ügyeltem a megjelenésemre, így nem kezdtem el vedelni, hanem úrinő módjára egy kellemes martinit kezdtem el iszogatni. Közben körbe-körbe néztem, hogy megtalálom-e azt, akit keresek, akire szükségem van, aki nem fél majd olyan játékba bele menni, amitől más lehet, hogy visszariad. Ahogy lenni szokott, pár pohárka után már igazán megjött a kedvünk a bulihoz és a tánchoz is. Így elindultunk gyalog a nem messze lévő szórakozóhelyre. Ekkor már fél 12 lehetett. Eddig nem találtam senkit, aki legalább kinézetre azt az elszántságot sugallta volna, hogy igen, én ma megteszem.
Mikor már barátnőimmel a szórakozóhelyen megtaláltuk azt a helyet, ahol kényelmesen táncolhatunk, de mégis középpontban vagyunk, akkor hirtelen felfigyeltem egy férfira a sarokban.